Ismét a magyar államférfiak öltözködési szokásai borzolják a kedélyeket. Érvekkel próbáljuk meggyőzni az érintetteket arról, hogy oda kéne egy kicsit figyelni.
Balhé lett egy elcseszett szövetnadrágból. Aki nem érti a stílus fogalmának lényegét, az persze most csak legyint egyet férfiasan a pörköltszaftos nejlonpólója alól azzal, hogy biztos a divatköcsögök siránkoznak pusztán egy felvarratlan öltönygatya ügyén. Nos, nem, és szeretnénk tényszerűen is alátámasztani, hogy amit a miniszterelnök a minap villantott, az objektíve égő, és nem csak neki.
Vótá’katona?
Kezdjük azzal, hogy itthon, politikuskörökben régi hagyománya van a látványosan igénytelen megjelenésnek. A magyar országatyadivat egyik legkomikusabb figurája mindenképpen Tállai András, aki az élő indok arra, miért muszáj a NER Football Manager 2018 nyüstölése mellett néhány stílusszabály felől is edukálódni. Ő az az ember, akinek az öltözködésében többnyire semmi nincs rendben: véletlenszerűen gombol be magán dolgokat (a biztonság kedvéért például a zakója alsó gombját, hogy ne csak az esztétikai érzékünket, de a legalapvetőbb etikettet is tarkón csapja), a felső vállban bohócosan széles, az ujja pedig olyan hosszú, hogy egy félkész törvénytervezetet nem lehet rendesen aláírni benne. Lóg rajta minden, mintha az egész setupot ő maga varrta volna aznap reggel egy elhasznált paplanhuzatból úgy, hogy a szabómesterség alapjaival egyébként nincsen tisztában.
Kedvenc képünk evör. Fotó: 444.hu
Ezeken a fotókon az úr olyan cuccban látható, amilyenben egy normális öltönyházból el sem engednék, mondván, hogy vagy válasszon egy méretben megfelelőt, vagy legalább az ujját vegyék vissza, államtitkárúrkéremtisztelettel, mert így:
És ő nemrég még a NAV elnöke volt, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalé, amelynek a méltósága és tekintélye olyan bagatell dolgokban játszik szerepet, mint az adófizetési morál.
„Bőgatyát behúzni a szeméremig!”
Azért érdemes az ilyesmiből ügyet csinálni, mert abban a korban, amelyben a dekoratív kiállás kritikus axiómái egyetlen kattintásra elérhetők, egy ilyen gönc felér egy bohócsipkával. Ugyanolyan nevetséges és tiszteletlen dolog egy prominensnek a betyárromantikát idéző, buggyos gatyóban pózolni egy csúcstalálkozón, mint amilyen mókás lenne tornacipőben és rövidnaciban, Sepultura pólóban megjelenni a Parlamentben. Mert a formaruha önmagában nem minőségjelző. Ahogy a farmer is megvehető rengeteg szabásban és anyagban, és inget is ezerféle kivitelben kapni, úgy egy politikus számára
az, hogy egy ruha technikai értelemben öltöny, még nem elég!
Nem azt várjuk persze, hogy szakpolitikai kérdések helyett a döntéshozó szemöldökszedéssel legyen elfoglalva, de azt igen, hogy ne úgy menjen be egy kormányülésre, mint aki az ünneplős ruháját is a Raktár-háborúk mezőkövesdi kiadásában találta, két doboz üres TDK CD és egy zsák régi Hahota alatt összegyűrve. Az úgy ciki. A közízlés ebbéli elvárása ráadásul olyan szimpla eszközökkel megugorható lenne, mint például feljebb emeltetni a nadrág szárát pár ezer forintért bármelyik kiváló budapesti szabóságnál.
Da legend!
De nézzük sorban, milyen kézenfekvő okokból érdemes a politikusoknak tisztességgel felöltözniük.
#1 Tekintélyt kölcsönöz az intézménynek
Egy pozíciót betöltő politikus mindig képvisel valamit vagy valakiket, legyen az egy miniszteri, államtitkári tisztség vagy akár egy egyéniben megnyert mandátum. Előbbi esetekben kormányzati intézményekről, utóbbiban meg több tízezer választóról vagy akár egy politikai közösségről (ún. párt) van szó. Attól a pillanattól kezdve, hogy bizalmat kapok valakitől, már nemcsak a saját nevetséges ízléstelenségem palástolása miatt kényszerülök ügyelni arra, hogy levegyem a pacalfoltos ingemet egy félkész iskola átadásához, hanem azért is, hogy
ne égessem azokat, akiknek a nevében éppen eljárok.
Ha már fontosabbnak gondolom magam másoknál, nézzek is ki úgy!
#2 Tiszteletet mutat a hallgatónak
Ha valaki egy beszélgetésen makulátlanul jelenik meg, az jelzi, hogy komolyan veszi a többi jelenlévőt. Nemcsak azért öltözöm fel tisztességesen a haverom esküvőjére vagy az öcsém ballagására, mert a helyzet megköveteli, hanem mert ez a megbecsülésem szimbóluma is azok felé, akik miatt ott vagyok.
#3 Előnytelen tulajdonságokat fed el
Nem minden politikus engedheti meg magának, hogy heti három alkalommal lemenjen az edzőterembe biceps brachiit szétpattintani, vagy legalább, hogy az egészséges étkezés alapvető normáit betartva, némi odafigyeléssel súlyfelesleget adjon le. Így aztán megértjük, ha a sok fontos üzleti reggeli, második reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, estebéd és vacsora mellett felugrik néhány kiló. Mindig különbséget kell tenni azok között, akiknek a stílusuk a megfelelő, és akik egészen egyszerűen jól néznek ki. Értelemszerűen egy pocakos emberre tök máshogy kell öltönyt szabni, mint arra, akinek a sok deadlift miatt meggyűrődik a háta nyakkör, de
az elhízás akkor sem mentség az alpári igénytelenségre, ahogy alacsony termettel is lehet valaki vagány és elegáns.
Elég látványosan elkülönül egyébként ebben az idősebb és a romlott nyugati trendekre fogékonyabb, fiatal politikusok csoportja. Kábé így:
A szabómesterség lényege éppen az, hogy a delikvens paramétereinek megfelelően készítsen el egy optimális, előnyös viseletet. Erről is írtunk egyébként bővebben itt. Ám ha valaki a kisujját sem hajlandó megmozdítani azért, hogy az emberek elé állva valamilyen esztétikai minőséget képviseljen, keressen másik szakmát.
#4 Ízlésről, igényességről, odafigyelésről tanúskodik
A színvonalas megjelenésnek vannak általános előnyei is, amelyek teljesen függetlenek az ember foglalkozásától. A politikus bizonyos értelemben értékesít, csak többnyire nem terméket, hanem érdekeket – például azoknak az érdekeit, akik őt valahova delegálták. Ennek a napi gyakorlatában a meggyőzőerő ugyanolyan fontos, mint bármilyen üzleti kapcsolatban. Hiszen
a jól szituált ember bizalmat ébreszt, az odafigyelés precizitást sugall.
Az öltözködés kommunikáció: nem élni vele alapvető hiba, pláne akkor, ha nemcsak a saját karizmámról, hanem egy egész országéról van szó.