Aki szeret közhelyekben gondolkodni, annak általában az a véleménye Arnold Schwarzeneggerről, hogy tökfej, beképzelt izomagy, bárgyú akciófilmhős, aki röpke ismertségét politikai karrierré konvertálta, mielőtt eltűnt volna az egyre soványabb közönség előtt vetített, középszerű akciómozik süllyesztőjében. Öntelt, üresfejű, felpumpált testű öregember. Pedig nem.
Az út, ami születése pillanatától ott kanyargott előtte, kényelmes, kipárnázott életre predesztinálta: iskolák, tisztességes állás, házasság, gyerekek, esténként gyakorlás a helyi fúvószenekarral, vasárnaponként templom, mindez egy isten háta mögötti, gemütlich stájer faluban. Izgi, ugye? Nem csoda, hogy Arnold a ministrálás helyett inkább a testépítést választotta. Hogy mikor és hogyan, az rejtély, de valószínűleg már kamaszként tudta, amit később oly szívesen mondogatott:
Kis célokat kitűzni pont ugyanannyi energiába kerül, mint nagyokat.
Mutti közbelép
A testépítői álmoknak azért voltak akadályai. Nem, nem csak az, hogy rengeteget kellett dolgozni érte, mert Arnoldnak az sosem okozott gondot. Viszont amikor az édesanyja meglátta fia ágya felett a kigyúrt testű példaképek motivációként felaggatott fotóit, óriási patáliát csapott.
Meg volt győződve ugyanis arról, hogy hőn szeretett fiacskája a saját neméhez vonzódik,
és ez 1960 tájékán egy katolikus osztrák családban több volt, mint para. Aztán mikor kiderült, hogy mégsem, akkor meg fúriaként hordta le a sárga földig Arnie-t, amiért üzekedni készült aktuális barátnőjével a kerti sátorban. Meglehet épp egy ilyen élmény hatására jutott először hősünk eszébe, hogy Hollywoodba távozzon, ahol a szülői háztól egy óceán választja el.
Herr Europa
A kemény edzéseknek hála a srác izmai szépen gyarapodtak, a kitűzött cél pedig nem volt kevesebb, mint a Mr. Europe cím. Mi állhatott volna az útjába? Például a tény, hogy csak úgy nyerhetsz meg egy testépítőversenyt, ha ott vagy. Márpedig Arnold éppen hároméves sorkatonai szolgálata kellős közepén járt (három év, for f.cks sake! − a szerk.), amikor a versenyt − erre a fontos tényre tekintet nélkül − megrendezték Stuttgartban. 1965-ben, a hidegháborús feszkó ideje alatt egy baka aligha kapott eltávot holmi gyúrós tricepszméregetés kedvéért. Schwarzi azonban egy laza I’ll be backkel dezertált, és megnyerte a versenyt. Egy szép trófea és két nap sötétzárka lett a jutalma.
Irány az álomgyár
1968-ban Arnold az USA-ba költözött. A szépen kidolgozott testen és a brutális akcentuson kívül nem sok mindent tudott felmutatni, ám Amerikában nincs lehetetlen, a kimondhatatlan nevű fiú már 1969-ben szerepet kapott a Hercules New Yorkban című filmben. Ami ugyan low-budget-zs-kategória a javából, de a mi Arnie-nk nem adta fel, és a módszeres munka szép lassan meghozta a gyümölcsét, 1982-ben a Conan, a barbár főszerepéért végre megkapta az egymillió dolláros álomgázsit.
De ha azt hiszed, hogy eufóriában ünnepelte Amerika meghódítását, akkor jó nagyot tévedsz. Azon ette a kefét, hogy Stallone, az aktuális akcióhős hárommillióért vállal el egy filmszerepet. Pedig Schwarzinak nem is fontos a pénz, ő maga mondta:
A pénz nem boldogít. Most ötvenmillió dollárom van, és semmivel sem vagyok boldogabb, mint amikor csak negyvennyolcmillió volt.
Schwarzi és Sly kakaskodása végigkísérte karrierjüket, egy idő után ugyanolyan kötelező hozzávaló lett, mint az 555-tel kezdődő telefonszámok, vagy a szorult helyzetekben előcitált 23. zsoltár.
Peace, love, business
Szerencsére a két fickónak van egy közös tulajdonsága, ami egyébként filmjeiket is elviselhetővé teszi annak ellenére, hogy egyik sem állt kétszer sorba, amikor a színészi tehetséget osztották − ez pedig a humorérzék. Ami pont elég ahhoz, hogy egy idő után elássák a csatabárdot, és országos cimborák legyenek. A békekötésben közös ügyvédjük közvetített, és valószínűleg az is használt az ügynek, hogy a Planet Hollywood étteremlánc tulajdonosaiként üzlettársakká avanzsáltak.
Előtte:
Utána:
Zavar támad az erőben
Időközben messzire kerültünk az álmosan békés stájer mindennapoktól. A zavartalan diadalmenet egészen 1997-ig folytatódott, amikor is hősünk súlyos szívproblémái tovább már nem voltak titkolhatók, és billentyűműtétet hajtottak végre rajta. Az akcióhősimidzsbe nehezen fért bele a nyitott szívműtét.
Az emberek elkezdték kérdezgetni, mi történt velem. Netán szívinfarktusom volt? Ja, hogy billentyűcsere! Nem is tudják, mi az, de az isten szerelmére, egy nyitott szívműtét, az komoly dolog! Ja, hogy kétszer is megoperálták! Hát ez szar hír! Szegény faszi, ennek már annyi!
És tényleg. Mintha már senki sem hitt volna benne többé, az eredetileg vele tervezett mozik főszerepét mások kapták, azok a filmek pedig, amiket kimondottan neki írtak, sorra mentek a levesbe. A Különvéleményben Tom Cruise, a Legenda vagyokban Will Smith vette át a helyét. A Terminátor 3-at viszont ő nem akarta elvállalni, ám Andy Sugar Daddy Vajna filmguru és kaszinókirály a sarkára állt, és megfenyegette, hogy a szart is kipereli belőle, ha visszalép.
Governor challenge accepted
Mindegy, sportpályafutás kimaxolva, színészkarrier pipa, nézzünk új kihívások után. Még mindig jó karban lévő barátunk elindult Kalifornia kormányzói székéért, és nyert. Politikai pályafutása némileg ellentmondásos ugyan, ám hibátlan humora (ami az intelligencia egyik legfőbb „tünete”) most sem hagyta cserben. Amikor például az újságírók környezetvédelmi szándékainak komolyságáról faggatták, így felelt:
Tényleg van magánrepülőgépem, de a környezetvédelmi konferenciákra mindig menetrend szerinti járatokkal megyek.
Politikusi pályafutása jóindulattal harmatosnak, objektíve gyatrának, rosszindulattal pedig arcpirítóan gyalázatosnak mondható. Magánemberként sem szent, de legalább az nem igaz rá, hogy vizet prédikál, és bort iszik: rendre hangsúlyozza, hogy a nők külseje és súlya nem érdekli, csak az, hogy okosak legyenek, legyen humoruk, és jók legyenek az ágyban. Ezt bizonyítandó évtizedeken keresztül csalta feleségét a bejárónővel.
Igen, vele. Erre aztán rá is ment a házassága, amelyből négy, azóta felnőtt gyerkőc született. Arnie saját bevallása szerint nagy baromság volt szétcseszni azt a jó kis házasságot. De a titkos viszonyból született fiúgyermek, Joseph Baena pedig kiköpött apja, és színészi babérokra tör. Olyannyira, hogy legutóbb a T-800 bőrébe is belebújt − mérsékelt sikerrel.
Ezért szeretjük
2009-ben a republikánus Schwarzeneggert meghívták a Kaliforniai Demokrata Párt adománygyűjtő estjére. Schwarzi el is ment, és egyenesen régi barátja, a demokrata Willie Brown karjaiba futott, a két cimbora szívből jövő öleléssel-puszival köszöntötte egymást. A jelenetnek szemtanúja volt egy bizonyos Tom Ammiano, és a nagy republikánus-demokrata összeborulás fölötti nemtetszését kifejezendő odakiabált Arnoldnak: Csókold meg a buzi seggemet is!
Évekkel később Ammiano egyik beadványa a kormányzó asztalán landolt, Schwarzi pedig egy könnyed vétóval elutasította azt az alábbi udvarias levél kíséretében:
A kormányzói sajtóiroda nem tartotta annyira viccesnek a sztorit, de mivel már hozzászoktak, hogy kissé gyermekded főnökük humoros elszólásait helyreigazítsák, legott közzétettek egy nyilatkozatot, amelyben tagadták a szándékosságot (értsd: a betűk véletlenül kerültek ott, akkor és úgy egymás alá). A sajtó sem késlekedett a válasszal. Egy matematikus számításaira hivatkozva közölték, hogy az ilyesfajta véletlen esélye egymilliárd az egyhez.
Íme a kormányzó úr válasza:
Mi az esélye annak, hogy egy osztrák parasztgyerek idejön Amerikába, ahol minden idők legnagyobb testépítője lesz, majd bekerül a filmekbe, feleségül vesz egy Kennedy lányt, aztán az Egyesült Államok legnagyobb államának kormányzója lesz? Jöjjön vissza a legközelebbi sajtótájékoztatómra, és közölje az eredményt!
Akárhogy is, Schwarzi még mindig király, és még mindig megmondja a tutit.
És bár az Osztrák Tölgynek legalább annyi mellényúlása volt, mint sikere, pl. a forgatókönyveket többnyire eléggé benézte,