Egy-egy vízre, a víz alá és a vízpartra.

Egyik sem éppen vadonatúj (meg hát amúgy sincs új a nap alatt, ugyebár), de mindegyik az utóbbi évek fejleményeként terjedt el Magyarországon.

#1 Supozás

Legújabb vízi szabadidősport a supozás, ami voltaképpen egy módosított, kicsit kiszélesített szörfdeszkán állva való evezést jelent. Amúgy annyira már nem is új, pár éve egyre több strandon és üzletben is elérhetők a supok.

Maga a kifejezés egy angol rövidítés: stand up paddle boarding, ami szó szerinti fordítással állva deszkán evezést jelent. Vagyis magyarul lehetne úgy hívni, hogy állóevezés, ami valljuk be, sokkal kevésbé hangzik jól, mint a supozás, de még mindig jobb, mint a szintén javasolt magyar kifejezés, az állószörfözés, tekintve, hogy a szörfözni csakis állva lehet, tehát ennek a szónak egyáltalán nincsen jelentésmegkülönböztető szerepe.

De hagyjuk is a nyelvészkedést, annál sokkal érdekesebb például, hogy

ma már nemcsak obligát módon strandos vízitúrára használják, hanem a vízen lebegés ringató-nyugtató érzését kihasználva egyre többen meditálnak, sőt jógáznak supon.

Magából a sup-deszkából kétféle van: a hagyományos, merev falú deszka és a felfújható. Mára gyakorlatilag átvette az uralmat az utóbbi, mivel semmivel sem rosszabb, vagy kevésbé használható, mint a merev, viszont messze nem annyira sérülékeny, sokkal praktikusabb, mert könnyebben tárolható és szállítható (a pikk-pakk felfújható deszkát ugyanannyi idő összehajtogatni és betenni mondjuk egy hátizsákba), meg persze olcsóbb is.

Ráadásul a merev deszka valamivel veszélyesebb is, legalábbis kezdetben, mikor tanuljuk a supozást, és esünk-kelünk, mert nyilván nem mindegy, hogy ilyenkor egy kemény vagy puha felületre zuhanunk. A tanulás amúgy nem túl hosszú folyamat, egy-két nap alatt elsajátítható a megfelelő testtartás, evezési módok és a legfontosabb, a deszkán való egyensúlyozás.

#2 Petanque

A supozásnál eggyel-kettővel úgymond méltóságosabb strandi időtöltés a francia eredetű, és ennek megfelelően már a neve is csavaros lejtésű: petanque. Nem kell hozzá semmi extra terület, elég egy olyan kis placc, melynek viszonylag kemény a talaja, mondjuk salakos vagy kavicsos vagy zúzott köves.

A versenyek hivatalos pályája egyébként tizenkét és tizennégy méter hosszúságú és három-négy méter szélességű, de hobbistaként elég ennél kisebb terület is. Ilyesmi pedig nyilván

minden strandon van, sőt egyre szaporodnak az olyan partok és medencés beach-ek már Magyarországon is, ahol kifejezetten petanque-ozásra is gondolva alakítanak ki részeket.

A játékmenet rém egyszerű, van egy kis golyó (amit viccesen öcsinek hívnak), amit egy menet elején eldob az egyik játékos, majd a nagy és nehéz fémgolyókat ehhez minél közelebb kell dobni. Persze az ellenfél nagy golyóját ki lehet ütni, pont úgy, mint a „jeges verzióban”, a curlingben. Lehet csapatban és egyéniben is játszani, és a magyar petanque-élet is egyre élénkebb.

#3 Snorkeling

A snorkel-cuccok is nagyjából a supozással egy időben kezdtek elterjedni mint a strandi hobbibúvárkodásra optimalizált eszközök. Segítségükkel zavartalanabbul és ezáltal

hosszabban, meg elmélyültebben lehet búvárszemüveggel a fejünkön nézni a bikinis csajok bugyiját csodás víz alatti élővilágot.

A snorkellel úgy vagy képes a felszínen úszni, hogy a fejedet közben egyáltalán nem kell kiemelned a vízből – jó, ez így önmagában még nem egy nagy, bármelyik filléres búvárszettel meg tudod csinálni. De a snorkelek légpipája úgy van kialakítva, hogy jobban alkalmazkodjon a víz felszíne alatti úszáshoz.

A kissé íves cső alsó részén van egy szilikonból készült rész, az úgynevezett csutora, ezt veszed a szádba, hogy kapjál levegőt. Vagy a még próbb modelleknél a az egész arcot takaró maszkba csatlakozik a légpipa vége, így szájba sem kell venni semmit. Víz fölé emelkedő részükön – és ez már tényleg komolyabb spécizés – található egy afféle hullámvédő sapka, ami megakadályozza, hogy ha enyhén hullámzik a víz, az föntről bejusson a pipába.