Megéri elmerülni a néhai angol rendező életművében, mert amellett, hogy legtöbb filmje mai szemmel is megállja a helyét, a mesteri stiliszta Hitchcock alkotásaiból öltözködési inspirációt is meríthet, aki éli a klasszikus eleganciát.
A 80 évesen elhunyt Alfred Hitchcock vitathatatlanul a filmtörténelem egyik legnagyobb hatású rendezője. Hosszú pályafutása során több mint 50 filmet rendezett, amelyeket ma is lelkesen tanulmányozzák az esztéták, az aspiráns és a befutott filmkészítők egyaránt.
A feszültség mestereként ismert Hitchcocknak 46 (!) Oscar-jelölést sikerült behúznia, amelyek közül hatot díjra is váltott.
Gondosan ügyelt rá, hogy minden egyes képkocka pontosan úgy fessen, ahogy megálmodta,
aprólékosan dolgozta ki a kellékesekkel, jelmez- és helyszíntervezőkkel az adott lokációk megjelenését és a szereplők stylingját, így a filmjei divatszempontból is figyelemreméltó alkotások. Hoztunk 8 nagyszerű filmet az impozáns filmográfiából: amellett, hogy mindegyik kiváló thriller, 10/10-es dripeket villantanak bennük a karakterek.
#1 Észak-Északnyugat (North by Northwest)
Kezdjük az alapvetéssel: a Cary Grant és Eva Marie Saint főszereplésével készült, az átlagember a pácban szituációt feldolgozó 1959-es kémthriller vitán felül Hitchcock legsikerültebb alkotásai közé tartozik, styling szempontjából pedig az egyszerű-de-baromira-nagyszerű elvet követi. Grant fatális félreértés miatt csávába kerülő karaktere az egész filmet egy egysoros, slicc nélküli grafitszürke öltönyben hozza le, amelyhez passzoló színű, letisztult nyakkendőt
és borostyánkeretes napszemüveget visel – beltéren is.
Az ancúgot a stílusítészek a filmtörténelem egyik legfontosabb öltönyeként tartják számon, a napszemüveg pedig annyira ikonikus, hogy az Oliver Peoples 2019-ben elkészítette a modellt a nagyközönség számára is, és a siker nyomán a mai napig kapható.
#2 Fogjunk tolvajt (To Catch a Thief)
A romantikus thriller egy visszavonult betörőről (Cary Grant) szól, aki egy imposztorra (a későbbi monacói hercegnő, Grace Kelly) vadászik a festői Francia Riviérán. A Fogjunk tolvajt talán Hitchcock legjátékosabb műve, amelyben Grant az Észak-Északnyugathoz hasonlóan szintén a szürkét favorizálja. Azonban
a laza riviérai setting miatt ebben a filmben lezserebbek a mestertolvaj viselte darabok.
Jó példa erre a hajókázáshoz viselt tengerészcsíkos pulóver, amelyet piros bandanával, bő szabású chinóval és bokavillantós loaferrel visel. Az angol Reiss márkának annyira bejött a sztiló, hogy egyik kampányukat a film mintájára készítették el.
#3 Szédülés (Vertigo)
A Szédülés kőkemény, fordulatos, feszült, mégis hipnotikus és álomszerű thriller, amelyet sokan Hitchcock főművének – és mellékesen a világ legjobb filmjének – tartanak. A hype teljesen valid, még gyerekként láttam a filmet, és néhány jelenete örökre beégett a retinámba, a csavarjai pedig még most is durván odavernek. Rengeteg elemzés született már a tériszonyos nyomozóról szóló filmről, minden képkockája megér egy tanulmányt.
Kritikus szerepet játszanak benne a színek, főleg a női főszereplő, Kim Novak ruhatára, valamint a helyszínek, fények révén. A főszereplő, Jimmy Stewart egyszerű szetteket visel: barna, szürke és tengerészkék öltönyökben nyomozza/szédüli végig a sztorit, csak a nyakkendőinél maradt egy kis játéktér, a tarkább (például piros) és mintás mellfekvencek is beleférnek néha. Érdekes, hogy a megszokott, sima orrú oxford-félcipő helyett perforált brogue-ot visel, aminek láttán biztos szívszélhűdést kapnának a Kingsman ügynökei.
#4 Hátsó ablak (Rear Window)
A törött lábú, emiatt otthon senyvedő sztárfotósról (Jimmy Stewart) mesélő Hátsó ablak különösképp ajánlott a home office-ban dolgozóknak. Stewart komoly leckét ad az otthoni stílusból, vagyis a homewearből. Pazar pizsamákban paparazzóskodja végig a filmet egy Exakta VX Ihagee Dresden kamerával: a gipszben fetrengő fényképész unalmában a szomszédjait lesi az ablakból, és gyanús dolgokra lesz figyelmes.
Ha valakinek álmában is fontos az elegancia, annak javallott beszerezni pár Stewartéhoz hasonló, jól szabott pizsit – és a patinás, mégis elegáns, szimpla számlapú Tissot óra is fontos szerepet kap a filmben.
#5 Marnie
Az OG Bond Sean Connery ebben a pszichothrillerben nem titkosügynököt alakít, hanem egy gazdag, erőszakos rohadékot, aki sakkban tart egy komoly traumáktól és PTSD-től szenvedő tolvajlányt (Tippi Hedren). Az egyesek szerint akár neo-noirnak is bélyegezhető, éjsötét Marnie megelőzte a korát. Megjelenése idején langymeleg fogadtatást kapott,
azonban idővel megtalálta a közönségét, és kritikailag is elismerték.
A túlszedett szemöldökű Connery az 1964-es filmben nem a 007-es által viselt szélesebb nyakkendőket, hanem a korszakban népszerű skinny-darabokat propagálja, méghozzá nadrágba tűrve – és természetesen hasonlóan vékony reverű, jellemzően tweed-zakókkal párosítja őket.
#6 Az ember, aki túl sokat tudott (The Man Who Knew Too Much)
Kicsit csalunk, mert itt két filmről van szó: Hitchcock forgatott 1934-ben egy megzsarolt, gyilkosságra kényszerített házaspárról készült fekete-fehér mozit Angliában, amelyet aztán 1956-ban színesben, azonos címmel remake-elt – és mindkettővel remekelt.
Ízlés kérdése, melyik sikerült jobban. Az újabb verzió – ez az, amiben a főszereplő Doris Day előadásában elhangzik a legjobb eredeti betétdal Oscar-díját megkapó Que Sera Sera (Whatever Will Be, Will Be) – a marokkói helyszín miatt tele van elegáns tavaszi-nyári összeállításokkal, az eredetiben viszont szerepel a mindig zseniális Peter Lorre és a show-ellopó gigakabátja, szóval nehéz döntés.
#7 Kötél (Rope)
A Patrick Hamilton (Gázláng) színdarabját adaptáló Kötél a kamarafilmek csimborasszója. A megtörtént események ihlette pszichothriller különlegessége, hogy valós időben játszódik, némi vágószobai trükközéssel úgy alakították, mintha csupán négy hosszú snittből állna össze. A sztori két hübrisztől duzzadó fiatal esztétáról szól, akik össze akarják hozni a tökéletes gyilkosságot, és biztosak benne, hogy nem fognak lebukni: megölik egy volt iskolástársukat, majd fogadást rendeznek lakásukban – úgy, hogy előtte elrejtik a hullát a nappaliban.
Mivel tehetős esztétákról beszélünk (a Hitchcock-liebling Stewart mellett a kevésbé ismert John Dall is játszik a filmben) mindenki úgy fest, mint akit skatulyából húztak ki. A fókuszdarab viszont vitathatatlanul Stewart háromrészes, pointed-gallérú fehér inggel kombinált, csúcsos reverű zakós, ólomszürke tweedöltönye.
#8 Szabotőr (Saboteur)
Hitchcock 1942-es, celluloidszaggató tempójú filmje – nem keverendő össze az 1936-os, amúgy szintén klassz Szabotázzsal – egy robbantással gyanúsított repülőgépgyári dolgozó (Robert Cummings) történetét meséli el, akinek fel kell vennie a harcot a valódi szabotőrrel, hogy tisztázhassa magát.
Mivel a film egy kékgalléros gyári melósról szól, itt a lazább stíl kerül előtérbe, egy vagány bomberdzseki formájában – ahogy az a repülőgépes környezetbe illik. Cummings a repülősök által kedvelt vállpántos, passzés bőrkabátot inggel, csíkos nyakkendővel és szövetnadrággal kombózta: