Jake Gyllenhaal nagy szerepeket elveszítve tanulta meg, hogyan kell továbblépni

Szerző: Lakinger Béla

Fáj, amikor kikosaraznak, de ha személyesen Christopher Nolan teszi, akkor mégsem olyan rossz.

Az ember hajlamos úgy gondolni a legnagyobb hollywoodi színészek karrierjére, mint valami diadalmenetre – miután felfigyel rájuk egy éles szemű rendező, egymás után kapják a jobbnál jobb szerepeket, és mivel tehetségesek, meg bele is teszik a melót, szépen jönnek a sikerek, bravó, tessék a kasszához fáradni.

Elbukott állásinterjúk

A valóságban persze ez nem egészen így működik, még azok esetében sem, akiket valóban korán felfedez valaki, tehát nem kell fiatalon évekig idétlen szitkomok castingjára járniuk és közben ételfutárkodásból megélniük. Egy befutott arcnak is vannak pofára esései: ahogy egy átlagember nem mindig kapja meg a munkát, amit szeretne, időnként őt is visszautasítják.

Ilyesmi megeshet akár többször egymás után, olyan neves rendezők részéről, akiket ő maga is nagyra becsül, és azt reméli, hogy többször is dolgozhat velük.

Erre már az első alkalommal kiselejtezik.

Jake Gyllenhaal mesélt erről nemrég a Howard Stern Show-ban: a műsorvezető arról kérdezte, hogy milyen érzés volt elveszíteni fontos szerepeket az utolsó fordulóban, megrengette-e az önbizalmát. A válaszból kiderült, hogy milyen sok múlik a kudarctűrő gondolkodásmódon.

A Moulin Rouge! meghallgatásán Baz Luhrmann rendező Gyllenhaal – aki ekkor már túl volt a Donnie Darkón -, Heath Ledger és Ewan McGregor közül választotta ki az utóbbit.

„Nagy csalódást éreztem, amikor nem kaptam meg. (…) Ilyenkor rájössz, hogy vannak még készülőben filmek, lehet menni újabb meghallgatásokra, majd összejön valami más. Ezt a hozzáállást meg kell tartani”

idézi a színészt a Variety.

Meg is kellett tartania, mert néhány évvel később a Batman Begins főszerepét veszítette el. Ő volt a forgatókönyvet Christopher Nolan rendezővel közösen író David S. Goyer első számú jelöltje, de végül Christian Bale lett a befutó.

„Mindkét rendező felhívott, hogy elmondja a döntését. És azt is megmondták, hogy miért határoztak úgy, ahogy. Mit láttak bennem, ami nagyszerűen működött, de miért vélik úgy, hogy vannak faktorok, amelyek miatt máshoz jobban illik a szerep.”

Gyllenhaal hozzáteszi, hogy ezen szempontok között vannak igazából megmagyarázhatatlanok, tehát nem érdemes rágódni a történteken, „egyszerűen nem egészséges”. Ő pedig abból merített erőt, hogy belegondolt, a nagy Nolan személyesen hívta fel, hogy elmondja, kis híján őt választotta – azért eddig eljutni sem kis dolog.

És lám, ezután jöttek Gyllenhaal igazán nagy dobásai, a Túl a barátságontól a Fogságbanon át a Pókemberig.

Itt van még jó kis kontent