A levegő urai (Masters of the Air) című sorozat kapcsán került szóba a színész edzésterve, a kommentelők pedig gátlástalanul nyomták a bodyshaminget.

A pár nap múlva finálézó A levegő urai című, második világháborús bombázókról szóló széria a kritikusok és a nézők szerint egyaránt pazarul sikerült. Az Apple irdatlan vagyonokat költött a produkcióra, semmin sem kellett spórolni, így nem meglepő, hogy a főszereplőket

egy veterán tengerészgyalogos, katonai oktató, Dale Dye százados képezte ki.

Virtigli military-edzésről volt szó, főleg saját testsúlyos gyakorlatokkal, ahogy az a katonáknál szokás. A cél egyrészt az volt, hogy a szereplők úgy nézzenek ki, mint a jó formában lévő katonák, és az erőnlétük is rendben legyen.

Amikor a GQ megosztotta, hogyan szálkásították le magukat Austin Butlerék Dye segítségével, az Instagramon rögtön beindult a fikázás a hozzászólások között. A – jellemzően férfiakból álló – kommentelők kiröhögték a cikket, mert szerintük a színészek egyáltalán nem szálkásak, csak szimplán véznák.

Voltak, akik Chris Hemsworth-t hozták fel példaként, mondván, ő az etalon, Butlerék pedig a kanyarban sincsenek hozzá képest. Nyilván az eposzi izmokkal büszkélkedő Hemsworth jóval kigyúrtabb, mint a világháborús sorozat színészei, de teljesen értelmetlen ilyesmit számonkérni, elvégre Butlerék nem szuperhősöket vagy isteneket alakítanak, hanem

fitt és erős (mozgóképes) katonákat.

Abszolút felesleges tehát az összevetés, az pedig, hogy Hemsworth nevével dobálóznak, rávilágít egy komoly problémára. Abszurd, hogy az átlagember számára – hacsak nem boostolja az edzéseit mindenféle káros kemikáliákkal – gyakorlatilag elérhetetlen fizikum jelenti a sztenderdet.

Az irreálisan kipattintott sztároknak miatt szenved egyre több férfi testképzavartól. Hollywoodban elvárás a kockahas és az ágyúgolyódelta, akinek átlagos a teste, az az álomgyárban szinte kövérnek számít. Jó példa erre Zac Efron: amikor az izmos színész felszedett egy-két kilót, már rögtön jött az aputestezés.

Örömteli lenne, ha nem glorifikálnák ennyire az extra tesztoszteronnal és szteroidokkal feljavított izompacsirtákat, és nem ők számítanának mércének. Ebben a szemléletváltásban sokat segítene, ha nem kizárólag széttesizett filmsztárok szerepelnének minden blockbusterben. És persze a közönség részéről is nagyobb szolidaritásra lenne szükség: király lenne alázás helyett támogató hozzászólásokkal találkozni az átlagos testalkatú színészekről szóló bejegyzések alatt.