„Ha jó zenészként emlékeznek rám, boldogan térek nyugalomra” – de a 92 éves John Williamsnek esze ágában sincs visszavonulni

Szerző: NLD

Az 54 (!) Oscar-díjra jelölt zeneszerző a Variety magazinnak nyilatkozott egy embereset a pályafutásáról.

Sokan azzal viccelnek, hogy John Williamsnek még a halála után is bérelt helye lesz az aktuális Oscar-jelöltek között, mert elfelejtik kitörölni a nevét a listáról: a legendás zeneszerzőt lényegében minden évben felterjesztik a díjra, és rekordernek számít 54 jelölésével. Amikor megkérdezték, mit gondol erről, viccelődve elbagatellizálta a dolgot, mondván, hogy hát 49-et ebből elbukott – aztán persze hozzátette, hogy nagyon sokat jelent neki a dolog,

és még ennyi idő után is nagyon tud örülni egy jelölésnek.

A legtöbben úgy gondolják, a behúzott öt Oscarnál jóval többet érdemel Williams, hiszen az ő nevéhez fűződik többek közt a Cápa, az E.T., a Harry Potter, az Indiana Jones és a Star Wars zenéje is. Ez utóbbinál a kreátor George Lucas egyértelművé tette, hogy szimfonikus zenét akar, és Williams a késői 19. századi zeneszerzők – többek közt Mahler, Wagner és Strauss – munkáiból nyert ihletet, mert klasszikus zenére volt szüksége az űroperához.

„Hogy miért? Mert minden kép, amit látsz a filmben, olyan helyeket mutat be, amelyeket még sosem láthattál, olyan emberekkel, akik olyan ruhát viselnek, amelyeket senki nem láthatott korábban. Teljesen idegen az egész vizuális élmény – úgyhogy az érzelmi élménynek ismerősnek kellett lennie”

– mondta Williams, és be is jött a számítása: a zene a Csillagok háborúja legnagyobb erősségei közé tartozik.

Egy vicces blamáról is beszélt a Star Wars-filmek kapcsán:

„Tévedésből írtam egy szerelmi témát Leia hercegnőnek és Luke Skywalkernek. Csak később tudtam meg, hogy testvérek, úgyhogy vérfertőzést sugall a szerelmes dallam – de George sosem mondta nekünk, hogy lesz második rész is!”

– anekdotázott Williams.

A Cápa (Jaws) kapcsán is volt egy jópofa sztorija. A három hangból álló dallamot Alfred Hitchcock Psychójának Bernard Hermann szerezte, kéthangos hegedűtémája inspirálta – de amikor Williams elsőnek megmutatta a minimalista szerzeményt Steven Spielbergnek, a rendező azt hitte, a zeneszerző csak szívatja.

„Lejátszottam neki a zongorán a bumm-bumm-bummot, és Steven csak annyit kérdezett, hogy ez most komoly? Mondtam neki, hogy ha majd meghallja csellókkal és nagyzenekarral a dallamot, szerintem működni fog. Aztán mikor megcsináltuk, csak annyit mondott: ó, ez csodálatos

– emlékezett vissza Williams az azóta mémmé vált zenei téma születésére, amelyet számtalan emlékezetes soundtrack követett.

Ezek nemcsak a popkultúra szerves részeivé váltak, de már a klasszikus zenei körökben is elismerik őket.

„Az emberek gyakran kérdeznek az örökségemről. Ha azt mondják majd rólam, hogy jól végeztem a munkámat és jó zenészként emlékeznek rám, akkor nagyon boldogan térek nyugovóra”

– mondta a zeneszerző, aki hiába múlt már el 92 éves, esze ágában sincs visszavonulni. Sőt, konkrét tervei vannak a jövőre nézve. Jelenleg egy koncertanyagokon dolgozik, amelyet meg is turnéztat majd a nyáron. Utána pedig lesz egy kis szabadideje, úgyhogy

ha jön valami olyan projekt, amin szívesen dolgozna, akkor mindenképp bevállalja.

Közben pedig mindig kérdezgeti elsődleges kreatívpartnerét, Steven Spielberget, hogy mikor lesz új filmje, amihez megkomponálhatja a zenei aláfestést. Williams munkája a hivatása, és addig akar zenélni, ameddig csak tud – ennek pedig csak örülni tudunk.

Itt van még jó kis kontent