Sergio Momo, a Xerjoff alapítója, a Belodore niche parfümáruházlánc budapesti üzletének megnyitóján adott interjút.
A kivételes vásárlói élményéről ismert, vezető nemzetközi niche-parfümáruházlánc, a Belodore új – egyúttal legnagyobb – üzletét az Andrássy úton, az Operaházzal szemben nyitotta meg, a W Budapestnek otthont adó Balettintézet épülete mellett.
A második budapesti egység – az első a 2020 óta működő Régiposta utcai üzlet – a lánc 13. tagja. A jó 270 négyzetméteres parfümpalotában több mint 50 márka képviselteti magát.
A jellegzetes, a szecesszió és a marokkói építészet eklektikus elegyének stílusában berendezett üzletben a legnevesebb niche illatházak luxustermékeit árulják, amelyek esetenként évszázados hagyományaikkal állítanak mércét a modern parfümiparnak.
A nyitóünnepség meglepetésekkel teli esemény volt, hogy mást ne mondjak, még egy skatulyából előhúzott belgrádi gyermekkórus is énekelt. A vendégeket a Xerjoff Erba Gold illat ihlette koktélok és a Kemi Blue kampányának testfestését idéző modellek fogadták. Utána a szemközti W Hotelban afterparty következett további féktelen koktélozással, nagy beszélgetésekkel és kis ételekkel (finger fooddal).
„A niche parfümök az elmúlt 20-25 évben jelentek meg a piacon, megérdemlik, hogy különleges nyelven, különleges kultúrában mutassák be őket. Ezek az illatkompozíciók nem a trendeknek vagy a piackutatásoknak megfelelve születnek, készítésüket sokkal inkább a kreativitás vezérli“
– mondta a megnyitón díszvendégként részt vevő Sergio Momo, a Xerjoff és a Casamorati egyik alapítója, illetve fő orra és koponyája. Momo a megnyitó után, de még a bulizás előtt exkluzív interjút adott a Bronsonnak:
Megtiszteltetés leülni veled, Maestro. Férfimagazin vagyunk, elsősorban az a fickó érdekel minket, aki a világhíres parfümőrt alakítja. Most például milyen illat van rajtad?
Most épp az van rajtam, ami az új Casamorati illat lesz majd jövőre. Jelenleg a fejlesztés legvégső fázisában járunk – ilyenkor elég sokat használom a leendő terméket, heteken keresztül, több különböző koncentrációban. Lényegében tesztelem.
Tudom, hogy a szakmádban ez egy kifejezetten nehéz, sőt talán fölösleges kérdés, de érdekelne, van-e esetleg úgynevezett signature-illatod, mint legtöbbünknek?
Jól sejted, nincsen. Persze a legelső parfümnek, amit készítettünk, mindig is különleges helye lesz a szívemben, ez biztos. És az is igaz, hogy a nagyjából 140 illatunk között azért van 10-20, amelyeket lényegesen gyakrabban hordok a többinél, valamelyest hozzámnőttek. De olyan, hogy egy konkrét illat, ami annyira én vagyok, hogy többnyire az van rajtam a mindennapokban, olyan tényleg nincsen.
Láttam az Instádon, hogy nyáron részt vettél a Coppa d’Oro delle Dolomiti nevű klasszikus autóversenyen egy szívdöglesztő Lancia Flaminia kupéval. Történetesen nagy lanciás vagyok, életem első autója egy 1982-es Delta GT volt, és utána vagy tíz éven át csak Lanciákat voltam hajlandó venni, klubtag is voltam. Szóval ez a néhány fotód megragadta a figyelmem. Tudom, hogy szponzoráltátok a versenyt – mesélj, mennyire vagy gyógyíthatatlan benzinvérű?
Ez nem egyszeri alkalom volt, már sok éve odavagyok a régi autókért, egyszerűen lenyűgöznek. És nemcsak a formatervezési oldal, ami ugye nagyon hangsúlyos tényező, hanem az is, ahogyan készülnek. Pontosabban készültek, hiszen manapság már teljesen más technológiákkal gyártják az autókat. Engem leginkább az a korszak ragad magával, amikor még mindent kézzel csináltak az autógyárakban. Egyébként nálam a szenvedély nem a Lanciával, hanem az Aston Martinnal kezdődött.
Na, erre nem számítottam.
Tudod, tulajdonképpen az Egyesült Királyságban nőttem fel, ott akadt be nekem az Aston Martin, mert az autói szinte mindenki mástól különböztek. Mindent emberi kezek csináltak, még a karosszéria elemeit is úgy kalapálták formára. Azok a fickók igazi szimpatikus őrültek voltak számomra, elképesztett, hogy mennyi munkaórát tettek bele egy-egy autójuk elkészítésébe. Nekem ez elég is volt ahhoz, hogy teljesen beleszeressek a márkába és a gyártási elveibe.
Mindenesetre jól érezted, hogy a Lancia is nagy szerelmem, mert a létező legelegánsabb autótervezési formanyelvet jelenti Olaszországban. Ráadásul torinói cég, nagyjából 800 méterre lakom az eredeti gyártóüzemtől, ahonnan minden nap láttam-hallottam kigördülni az autókat. Így könnyen kialakult az erős kötődésem a márkához, de főleg az elegancia és a teljesítmény kettőse ragadott meg a hagyományaikban. Tudod, a Lancián, az Aston Martinon és a Jaguaron kívül nagyon kevés autó tudja ezt a nemes és tökéletes kombinációt. És ez épp az, amit a Xerjoffnál is csinálunk vagy legalábbis erre törekszünk. Egyszer majd felérünk a csúcsra, és abban hiszünk, hogy ehhez a termékeinkben az elegancia, a dizájn és a teljesítmény tökéletes kombinációját kell nyújtanunk – csakúgy, mint az a Lancia Flaminia kupé, amely egy igazi, 1960-as évekbeli olasz úriember az autók között. Persze nem ez az egyetlen ilyen autó, sok hasonló van.
Vannak is régi autóid?
Ó, igen. Az a Lancia is már sok éve velem van.
Ja, hogy az a tiéd?!
Bizony! Minden, amit vezetek, az enyém. A Flaminia már évek óta lakik a garázsomban, pedig az egy igazi átjáróház, elhiheted. Jó ég, hány kocsi megfordult már ott! Aston Martinom jelenleg is van, de egyébként olyan kocsikat is tartok, mint például egy 1964-es VW Bogár vagy egy kis 500-as Fiat szintén az 1960-as évekből, szóval nem csak a nagy teljesítményűekre lövök. Számomra nagyon fontos az örökség és az imázs is, amit magukban hordoznak ezek a kocsik – nagyon tudok lelkesedni értük. Persze ott van az autók királynője, a Ferrari is, de tényleg nemcsak az olasz autókra fókuszálok: ha valahol meglátom a szépséget, és magával ragad a hozzá tartozó történet, engem máris megvett, mindegy, honnan származik. Ja, és imádom a klasszikus amerikai izomautókat is. Adok-veszek, restaurálok.
Restaurálsz is? Ebbe most tényleg nagyon belenyúltam!
Igen, sőt: főleg restaurálok! Általában az a kotta, hogy megveszem a kocsikat és felújítom. Mármint nem kifejezetten saját kezűleg, inkább szakemberre bízom, de vannak apróbb munkák, amiket magam végzek el rajtuk. Értek egyébként a kocsikhoz, mármint a javításukhoz is, imádom, ha könyékig olajos a kezem. És az a vicc, hogy egy csomó ilyen emberrel vagyok körülvéve a Xerjoffnál. Egy üzlettársam férje is versenyző és gyűjtő, ahogy a Xerjoff CFO-ja, Walter Cuniberti is. Igazi benzinvérűek klubja vagyunk, minden versenyre együtt megyünk és mindannyian szeretjük bepiszkolni a kezünket a kocsikkal, úgyhogy van egy nagyon csinos közös garázsműhelyünk, benne egy csomó Alfa Romeóval például.
Gondolom, rendszeresen jártok versenyekre.
Ó, igen. Júliusban ugye volt a Dolomiti, most legutóbb – néhány hete – megcsináltuk a Targa Floriót is Szicíliában, az is egy szédületesen gyönyörű verseny, komoly hagyományokkal. Nyilván teljesen más a környezet, mint fenn a Dolomitokban, és ez a változatosság pláne gyönyörködtet, ezért is szeretünk minden lehetséges klasszikusautó-versenyen részt venni. Ezek persze mind roppant komoly kihívást jelentenek, főleg ezekkel az 50, 60, 70 éves gépekkel, úgyhogy mindig izgulnunk kell, hogy végigcsináljuk-e, de eddig szerencsések voltunk, mindig sikerült végigmenni
Egyébként ugyanez a szenvedély mindig megvolt nálam a motorok világában is. A nagypapám egy Harley-Davidsont hajtott a háború után, ahogy az apám is, így aztán én is benneragadtam, motorokat is gyűjtök az autók mellett. Igazából mindenfélét: lehet krosszmotor, easy rider, vagy speedmotor, engem érdekel. A Xerjoff éveken át szponzorálta például az MV Agustát, és a mai napig van pár példányunk az irodában azokból a limitált kiadású Brutale-modellekből, amelyeket kifejezetten a Xerjoffnak készítettek.
Amíg megkeresem az államat az asztal alatt, elmesélhetnéd, mi mindent szoktatok szponzorálni.
Rengeteg eseményt szponzorálunk, főleg a sport területén. Tenisz, motorversenyek, vitorlázás, lovaspóló, golf – fel sem tudnám sorolni. Mindig is kifejezetten érdekesnek tartottuk belekeverni a parfümök világát a sportba. Van egy kisebb küldetéstudatunk is ezzel a szponzorosdival, miszerint a lehető legtöbbféle eseményre szeretnénk eljutattni a parfümjeinket. Ez hasonlít a Xerjoff multiszenzoriális koncepciójához, amelynek keretében gyakran dolgozunk zenésszel, séffel vagy képzőművésszel. A szponzoráció révén a legkülönfélébb környezetekbe vagyunk képesek becsempészni a cég kommunikációját. A legközelebbi ilyen például a torinói ATP-világbajnokság, ami öt évre került a városba, az idei már a harmadik volt. A Xerjoff ezüstfokozatú szponzora az eseménynek, ami számunkra azt is jelenti, hogy mindegyik évben kijövünk egy új illattal (Torino 21, Torino 22, Torino 23), amelyet kifejezetten a torinói ATP döntőre kreálunk és hajszálpontosan az első meccs kezdetekor jelentetünk meg. Parfümökkel mesélünk történeteket a teniszről.
Ez organikus módja az új partnerek és inspirációk felkutatásának is, nem?
Jól látod. A szponzoráció, ahogy mi csináljuk, erre is jó. A sportok mellett a művészetbe szintén előszeretettel bonyolódunk bele, és erősek vagyunk a jótékonykodásban is, az is rendre új világokat nyit meg. A Spray to Help nevű kollekciónkat például a pandémia elején kezdtem el, aztán továbbvittem, azóta is bővül. A lényege, hogy minden darabja témaspecifikusan támogat különböző civil és kormányzati szervezeteket, illetve alapítványokat. A kollekció Save Me elnevezésű parfümjét például Brian May-jel és Anne Brummerrel közösen alkottuk meg, a vadállomány védelme a támogatási fókusz. Az 1886 pedig a Candiolo kórház alapítványával közösen jött létre, ebben az intézményben komoly tudományos kutatómunka zajlik a rák legyőzése érdekében. Szóval nemcsak támogatást és segítséget nyújtunk másoknak, ezek a tevékenységek az inspiráció forrásai is.