Egy ideje bizonyos cikkeinket kétszer osztjuk meg a Facebookon, amire kaptunk már kritikát kommentben is, úgyhogy így itt az ideje elmondani, miért tesszük.
Manapság már szinte elenyésző azon régisulis tartalomfogyasztók – de nevezzük őket stílszerűen újságolvasóknak inkább – száma, akik szépen felkeresik kedvenc híroldalukat vagy magazinjukat, bepötyögik a böngésző címsorába a nevét/linkjét, vagy az előzményekből rákattintanak, és elkezdik fölülről lefelé olvasni.
A döntő többség ugyanis a Facebookról olvas hír- és magazincikkeket (más a helyzet a kifejezetten szak- és szakmai oldalakkal, azokat mindig bogarássza egy általában kicsi, de annál sűrűbb, elkötelezettebb közönség), vagyis
éppen azt, ami szembejön vele, vagy mert egy ismerőse megosztotta vagy kommentelte vagy reakciózta, vagy mert az Fb szent algoritmusa méltóztatott elé dobni.
Ez pedig egy ideje egyre ritkásabban történik meg, egyre kevesebbet látod te is a Bronson és más hozzánk hasonló (vagy épp nem hasonló) orgánum posztjait a hírfolyamodban. A világ legnagyobb közösségi médiájának ugyanis ez a válasza azokra a vádakra, melyek szerint adatait és szolgáltatásait felhasználva bizonyos politikai rezsimek károsan, de legalábbis nem kívánt módon befolyásolták választások kimenetelét, illetve társadalmi-politikai folyamatokat.
Hogy ez miféle problémákat okoz a nyilvánosságban, a szabad információáramlásban, nem ennek a cikknek a témája, de éppenséggel lenne róla mit értekezni, és tenni is ellene. De
siránkozni, meg hüppögni ezen teljesen fölösleges, inkább gyors és hatékony megoldásokat keresünk-kutatunk
mi is, ahogy a piac többi szereplője is.
Az egyik ilyen, hogy a Facebooknak úgymond tetsző, általa „saját” tartalomként értelmezhető képet töltünk föl, ami kapcsolódik a cikkhez, írunk egy figyelemfelkeltő posztszöveget, majd alátesszük, mintegy elrejtve a cikk linkjét.
Ez ugyanakkor nem helyettesítheti a rendes megosztást, mikor a cikk képe jelenik meg egy nagy „linkként” a hírfolyamban. Az ilyen – nevezzük elsődleges megosztásnak – után egy-két nappal következik némelyik, arra érdemes cikkünknek a következő, a kísérletezős, amikor külön és szigorúan új képpel, illetve másik posztszöveggel tesszük közzé az adott cikket.
Hangsúlyozzuk, hogy ez mind csak kísérletezés, ami mellett párhuzamosan folyamatosan keressük mi is a további lehetőségeket, illetve figyeljük ennek is a hatékonyságát. És most is, ahogy mindig, és amiért ez a cikk is született, a transzparencia jegyében téged is kérünk, ha bármi más ötleted van, oszd meg velünk, küldd el e-mailben (bronson@bronson.men) vagy Facebook-üzenetben.