A Dindim nevű pingvin az év nyolc hónapját a nyugdíjas kőművessel, a fennmaradó időt pedig Argentína és Chile partjainál tölti.
Egy odaadó Magellán-pingvin (Spheniscus magellanicus) évente egyszer egy brazil szigetre úszik, hogy némi időt töltsön a nyugdíjas kőművessel, Joao Pereira de Souzával, aki egykor megmentette az életét.
A 71 éves Joao még 2011-ben, a Rio de Janeiro melletti sziget egyik strandján talált rá az állatra. Testét olaj borította és éhezett – már csak órái lehettek hátra. Az öreg kőműves felismerte a pingvin szenvedését és hazavitte, ahol egy hetet töltött a kis beteg egészségének helyreállításával. Úgy véli, hogy
az alatt az idő alatt, amit a madár olajfoltos tollainak megtisztításával és friss hallal etetésével töltött, hihetetlen szoros, elválaszthatatlan köteléket tudott kialakítani a pingvinnel,
akit Dindimnek nevezett el.
Azóta Dindim az év nyolc hónapját Joaóval, a fennmaradó időt pedig Argentína és Chile partjainál tölti. Az idős kőműves és a Magellán-pingvin története két szempontból is figyelemreméltó. Egyszerre világít rá az ember által okozott környezeti hanyagság hihetetlen veszélyeire, miközben bemutatja a természet védelmére, ápolására és az azzal való kapcsolattartásra vonatkozó képességünket.
Pereira de Souza empátiája és erőfeszítése, amely nemcsak egy pingvin életét mentette meg, hanem egy Pixar-filmbe illő, valószerűtlenül igaz barátság történetét is lehetővé tette, mindannyiunk számára példaértékű.