Bunkósbotnak persze jó, csak nem visz előre egy tapodtat sem. Lenne mit használni helyette.
A pedagógiából doktoráló Brendan Kwiatkowski, akinek többek között – a lehető legelnagyoltabban fogalmazva – a férfiasság a kutatási területe, egy Tiktok-videóban beszél arról, a toxikus maszkulinitás kifejezés inkább káros, mint megoldásorientált. És ajánl is helyette egy másikat.
@remasculine Maybe too much nuance? As far as I am aware Dr. James O’Neil (2015) was the first to use the term “restrictive masculine ideologies” and I just adapted from there to refer to it more broadly as “restrictive masculinities” or restrictive forms of masculinity. #masculinity #toxicmasculinity #fypage #feminism #feminist #antifeminism #antifeminist ♬ original sound – Brendan Kwiatkowski PhD
A hétköznapi férfi csak annyit érzékel, hogy a toxikus maszkulinitás olyan buzzword, amely az utóbbi években egyre több helyzetben sikerrel forgatható bunkósbottá vált. És ami még rosszabb: nem egyértelmű, hogy akik használják, azok szerint
egyáltalán létezik-e nem toxikus maszkulinitás, vagy ami maszkulin, az definíció szerint eleve mérgező is.
Kwiatkowski persze ennél cizelláltabban közelíti meg a problémát. Azt mondja, a szókapcsolattal sokan anélkül dobálóznak, hogy különösebben átgondolnák, mit is jelent, ami növeli a fiatal fiúkra nehezedő társadalmi nyomást. Nem arról van szó, hogy személyesen sértőnek találná, csak azt gondolja, hogy megnehezíti a párbeszédet.
„A férfiasság nem eredendően káros. Semmi baj nincs azzal, ha a férfiak szeretik a sztereotip férfias dolgokat. A férfiassággal kapcsolatos egyes hiedelmek és viselkedésformák azonban károsak. Káros, ha az általad megtestesített férfiasság merev, és elszakít az érzelmeidtől, figyelmen kívül hagyja a közösség iránti igényt, és mások irányítására törekszik”
– magyarázza a fontos különbséget.
A férfiasság potenciálisan problémás aspektusait három alcsoportra bontja, ezek pedig:
- az érzelmek korlátozása;
- igény az önállóságra;
- dominanciavágy.
Leszögezi, hogy egyik sem mérgező minden körülmények között, különösen nem az első kettő. Az emberek ugyanis nem feltétlenül önszántukból tesznek káros dolgokat, hanem a környezetükhöz való alkalmazkodás részeként vagy mert önmagukat védik. Kwiatkowski kutatásai során legalábbis azt találta, hogy a fiatal fiúk gyakran a túlélés eszközeként korlátozzák az érzelmeiket, ez segít nekik ellenállni a kortárs közeg nyomásának.
„Úgy gondolom tehát, hogy a toxikus maszkulinitás címke leegyszerűsíti ezt az összetett kérdést. Inkább arra kellene keresni a választ, hogy mikor lehetnek károsak egyes, a férfiassággal kapcsolatos viselkedések és hiedelmek. Nos, akkor, amikor elszakítanak az autentikus önmagadtól vagy másokat dehumanizálnak”
– foglalja össze. Ezért ő inkább a dr. James O’Neil által még 2015-ben megalkotott korlátozó maszkulinitás kifejezést részesíti előnyben, amely befogadóbb és megoldásorientáltabb. Ez ugyanis azonosítja, hogy mi lehet káros, és világos utat kínál a kevesebb korlátozás felé. Amellett nem démonizálja a férfiasságot úgy általában.