Nem egy őrült állítja ezt, hanem az öregedéstudomány professzora. Kár, hogy a módszer még csak elméletben létezik.
Ismerjük azokat a kisstílű becsléseket, hogy ha a jelenleginél sokkal egészségesebben élnénk, továbbá nem mérgeznénk és tennénk tönkre szisztematikusan a környezetünket, akkor kis szerencsével akár 150 évig is élhetnénk. Az orvostudomány és a gyógyszerkutatás fejlődése révén az utóbbi időben jelentősen megnyúló emberi élettartam alapján ezt el is lehet hinni.
Sajnálatos, hogy a kitűzött cél ennyire nevetségesen ambíciótlan.
A molekuláris öregedéstan egy professzora ennél valamivel nagyobbat álmodik: a Birminghami Egyetemen kutató João Pedro de Magalhães szerint a potenciális emberi élethossz valahol 1000 és 20 ezer év között van. Igaz, ennek eléréséhez többre lenne szükség, mint egészséges életmódra.
Egy olyan új – pechünkre egyelőre megalkotásra váró – technológia kellene, amely képes az öregedést sejtszinten megszüntetni, a DNS-t megjavítani, és a sejteket átprogramozni egy drasztikusan más öregedési folyamatra.
„A hipotézisem az, hogy a DNS-ünkben nagyon bonyolult, szoftverszerű programok vannak, amelyek felnőtt emberré tesznek minket. És ugyanezen programok némelyikének a hatása életünk későbbi szakaszában már káros”
– idézi a tudós Scientific Americannek adott interjúját a Popular Mechanics.
Magalhães kutatásai azon állatokra irányulnak, amelyek sokkal tovább élnek, mint a hasonló fajok. Ilyen a bálna a maga 200 éves élettartamával vagy a csupasz földikutya, amely 30 évig is élhet, míg a hasonló rágcsálók csak néhány évig.
Tanulhatnánk egyik-másik állattól
Azt mondja, a különböző élettartamú állatoknak mind ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdeniük (például a rákkal), de különböző molekuláris trükköket alkalmaznak a hosszú élet eléréséhez. A bálnáknak, például, sokkal jobb a DNS-javító képességük, a csupasz földikutya pedig jelenlegi ismereteink szerint sohasem lesz rákos, még szándékosan sem lehet megbetegíteni.
Az 1000-20 000 éves élethossz eléréséhez olyan sejtekre lenne szükség, amelyek lényegében nem öregednek. Ahhoz, hogy ezt elérjük, az embereknek egy kicsit „jobban kell hasonlítaniuk a csupasz földikutyára”. Nagyon reméljük, hogy ez nem külsőleg értendő, mert az egyik legrondább emlősről van szó. Íme:
Magalhães szerint az öregedés inkább szoftveres, mint hardveres probléma, és ha ez így van, akkor radikális beavatkozásokkal át lehet írni a genetikai szoftvert, és újra lehet tervezni az emberi biológiát, „hogy késleltessük vagy akár visszafordítsuk az öregedést”. A gyakorlatban persze ez nehezebb, mint leírva, de állítja, hogy a lehetőség adott.