Korabeli sofőrlegendákkal a volánnál. A BMW Motorsport így ünnepli a Le Mans-i 24 órás futam megszületésének 100. évfordulóját.
Sosem felejtem el: az BMW M1 Group 4-kategóriás versenyautókivitele életem első, – előre kitervelt és alaposan megfontolt – cserebiznisz útján megszerzett matchboxa volt, máig megvan valahol. Pontosan így nézett ki:
A BMW M1 formája a Paul Bracq által tervezett BMW Turbo 1972-es tanulmányához nyúlik vissza, amelyet a neves járműtervező, Giorgio Giugiaro alkotott meg.
A BMW M1-gyel az olasz időtlen formát produkált, az autó dinamikus karosszériája pedig hozzájárult ahhoz, hogy a cég megszilárdítsa a helyét az autógyártás történetében. A feltűnő ékformával Giugiarónak sikerült lenyűgözően ötvöznie a sportosságot és az esztétikát.
A múlt század (sosem fogom megszokni) nyolcvanas éveiről beszélek. Ekkoriban, ha nagyritkán szembe is jött egy BMW az utcán, az valami ilyesmi volt, csak lényegesen puruttyább állapotban:
Nem csoda hát, ha sokunk retinájába örökre beégett az E26-os kódjelú M1-es., leginkább persze ralifotókról és poszterekről. Az emberi psziché – és ez az elfajzott benzinvérűekre különösképp igaz – roppant érdekesen menedzseli álmai tárgyait:
ha azok némileg köthetők valami megfogható(bb)hoz és elérhető(bb)höz, akkor valódibb lesz a rajongás is.
Ott van például a Ferrari Testarossa ugyanebből az időszakból – egy klasszikus szuperautó, az összes kissrácnak porcosodott rá. De nemhogy Testarossát, semmilyen Ferrarit nem láthattunk közelről a hétköznapjaink valóságában soha. Nem véletlen, hogy akkor akadt be mindenkinek úgy igazán ez a plátói autószerelem, amikor valamivel később vezethettük a Test Drive-ban.
Szóval az M1-es BMW máshogy volt álomautó, mint a tipikus álomautók, kicsit jobban magáénak tudta érezni az ember, hiába tudta, hogy soha nem lesz ilyenje sem. Hasonló eset volt később, például, a Honda NSX is.
Nem véletlen, hogy a BMW M1 Procar Championship annyira népszerű volt, hogy egyszer még 2008-ban is feltámaszották. A maga idejében pedig olyan autósportikonok vettek részt benne, mint Nelson Piquet, Mario Andretti, Riccardo Patrese vagy Alain A Professzor Prost.
A Münchner Wirtshaus-festéssel díszített 1981-es BMW M1 Group 4-est, amellyel a gyártó 2014 óta először tér vissza a Le Mans Classic-ra, a Circuit de La Sarthe rajtrácsára,
az eredeti csapat – Leopold bajor herceg, Christian Danner és Peter Oberndorfer – vezeti.
A pilóták nemrég találkoztak a müncheni Spatenhaus an der Opernél, hogy rekonstruálják a verseny előtti reklámfotót 1981-ből. Abban az évben a BMW azt tervezte, hogy kiemelten szerepelteti a céget a közelgő 24 órás versenyen. Akárcsak 42 évvel ezelőtt, a csapat söröskorsókkal koccintva áll az erőfeszítések elébe.
Leopold herceg számára ez egyben egyedülálló módja annak, hogy megünnepelje a 80. születésnapját. „Nagyon várom, hogy 42 év után ismét a Munchener Wirtshaus-dizájnban pompázó M1-est vezethessem Le Mans-ban” – mondta.
„Különösen büszke vagyok arra, hogy barátaim, Christian Danner és Peter Oberndorfer is itt vannak velem, hogy visszautazhassunk az időben.”
A BMW M1 nagyívű visszatérése mellett a BMW Group Classic kiállításnak is otthont ad a Le Mans-i a 24 órás helyi múzeuma. A kiállított autók közé tartozik a BMW V12 LMR, amely 1999-ben elsőként nyert összesítésben, az 1975-ös BMW 3.0 CSL, a BMW első művészkollabverdája, amelyet a szobrász Alexander Calder készített, és a Jeff Koons BMW M3 GT2 Art Car 2010-ből.
Körülbelül húsz egyéni BMW-versenyző is részt vesz az idei Le Mans Classicon, amely az ikonikus futam megszületésének 100. évfordulóját ünnepli. Az elsőre 1923. május 26-án került sor.
A 24 órás versenyt évente rendezik meg, az az autó nyer, amely a legnagyobb távolságot teszi meg 24 óra alatt.
Az 1978 és 1981 között gyártott BMW M1-et homologizált versenyautónak szánták. Ez volt a BMW első középmotoros sportautója, és az első autó, amelyet a BMW M-részlege fejlesztett. És ilyen vezetni:
Természetesen ez csak egy a vérforralóan érdekes Le Mans-i verdák közül idén; itt egy másik: