A hírekben egyre gyakrabban szerepel, hogy a NATO-államok hajlandóak lennének F-16-osokat Ukrajna rendelkezésére bocsátani. Az alábbiakban röviden összefoglalom az F-16-os, vagyis teljes nevén General Dynamics F-16 Fighting Falcon történetét, képességeit, és azt, hogyan használhatja ezeket a többcélú vadászgépeket az oroszok által megtámadott ország.
Az 1960-as évek amerikai vadászgépei aránylag nagyok voltak, amelyek tűrhető, de nem kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a szovjet gépek ellen légiharcban, ugyanakkor képesek voltak szárazföldi célpontok támadására is.
Ez a szempont annyira fontos volt, hogy a nyugatnémetek kérésére az F-104 Starfightert is úgy módosították, hogy képes legyen felszíni célok leküzdésére, de mivel a gép tervezésekor ez nem volt szempont, a hibrid katasztrofálisan teljesített. Az NSZK-ban akkoriban népszerű volt a következő vicc: Hogyan tehetsz szert egy Starfighterre? Vegyél egy darab földet és várj.
Aztán az F-16-os tervezésekor a legmesszebbmenőkig figyelembe vették a vietnami háború tapasztalatait. Az új YF-16 nevű kísérleti gép kicsi volt, mozgékony és roppant szívós. A fejlesztéskor a mérnökök gyakran ütköztek akadályokba, ugyanis egy konkurens csapat a források felesleges pazarlásának tekintette azt, hogy az F-15-ös mellett egy másik vadászgép tervezésébe pénzt, időt és energiát öljenek.
De a United States Air Force (USAF) zöld utat adott az F-16-os programjának, mert látták, hogy a hatalmas és rendkívül drága F-15-ösök még a gigantikus amerikai katonai költségvetés ellenére sem állhatnak rendelkezésre a megfelelő számban. A kísérleti gép 1974-ben szállt fel először, és szinte azonnal bizonyította, hogy tökéletesen megérte minden egyes másodperc és cent, amit rászántak.
Főleg mert új hajtóművet sem kívánt, hanem az F-15-öshöz hasonlóan a Pratt & Whitney F100-asát építették bele. Az USAF azonnal 650 darabot rendelt a gépből, és nyitva hagyta az opciót 750 további példányra. A United States Navy és az United States Marine Corps, tehát
a flotta és a tengerészgyalogság viszont az YF-17-est választotta, mert a régi beidegződéseknek miatt nem tartotta biztonságosnak, hogy egy hajtóműves és keskeny futóművel felszerelt gépeket üzemeltessenek repülőgép-hordozókról.
Annak ellenére, hogy az F-16-os mozgékonyabbnak bizonyult az F-18-asnál. A fürge gépeket azonban még a flotta is használja, hadgyakorlatok alkalmával Falconok az „agresszorok”. 1975-ben Belgium, Hollandia, Dánia és Norvégia is rendelt összesen 348 példányt a vadonatúj vadászgépből, a program így kétségtelenül már a kezdetek kezdetekor gazdaságosnak bizonyult.
Senkit ne tévesszen meg az, hogy az F-16-osok ősi verzióit a hetvenes évek közepén kezdték el gyártani. Egy modern vadászgép nem rosszul karbantartott, káros szenvedélyekkel élő, túlsúlyos férfiember, hogy 48 éves korára teljesen lerobbanjon. A gépet folyamatosan fejlesztik és modernizálják, gyakorlatilag egyetlen csavar vagy szegecs sem azonos a régi változatokkal, kivéve talán a hatcsövű M61 Vulcan gépágyút.
Felhasználók és harci bevetések
Az F-16-ost élesben először Izrael vetette be a libanoni polgárháborúban, ahol megszületett a típus első légi győzelme is: egy szír Mi-8-as helikoptert szedett le gépágyúval. De hamarosan kiegyenlítettebb körülmények között is bizonyított, ekkor egy szintén szír Mig-21-es ellen aratott légi győzelmet.
Az iraki Osirak atomreaktort is F-15-ösök fedezete alatt repülő F-16-osok támadták, így bizonyítva, hogy hatékonyak felszíni célok ellen is. A libanoni polgárháborúban az izraeli légierő 44 Mig-21-est és Mig-23-ast lőtt le saját veszteség nélkül.
Legközelebb aztán Pakisztán felségjelzése alatt avatkoztak be a Falconok élesben, 1986 és 1989 között tíz Afganisztánból berepülő szovjet és afgán légtérsértőt lőttek le, egyetlen saját veszteség mellett. A pilóta túlélte az esetet, a pakisztáni hatóságok szerint a gép lezuhanását baleset vagy baráti tűz okozta. Az ország F-16-osai jól szerepeltek még az indiai Migek és Szúk ellen is, de eredményesen támadtak tálib célpontokat is Afganisztánban.
Az USA F-16-osai gyakorlatilag minden konfliktusban szerepet kaptak 1991 és 2011 között. Ott voltak Afganisztán, Irak, Jugoszlávia és Líbia felett is. Légi győzelmet még a korszerű szerb Mig-29-esek sem értek el ellene.
A norvég, holland és a dán Falconok a délszláv és az afgán háborúban földi célpontokat támadtak és segítettek fenntartani a légtérzárat. Itt egy holland F-16-os le is zuhant, a későbbi vizsgálat megállapítása szerint azért, mert egy pilótafülkébe került hatalmas pók csípése megzavarta a pilótát.
Földi célpontok ellen és légtérzárak fenntartására élesben bevetett még Falconokat a marokkói, a szaúd-arábiai, a venezuelai, a jordániai és az egyiptomi légierő is. Igazolt légi győzelmet F-16-os ellen eddig egyetlen esetben jegyeztek fel; a győztes egy görög Mirage 2000-es volt. A török-görög határvillongások folyamán azonban több ilyen típusú gép is a tengerbe csapódott és egymásnak ütközött a fékevesztett kakaskodás közben.
A valaha épített körülbelül 5000 Falcon közül 670 sérült oly módon, hogy megsemmisült vagy javíthatatlanná vált, de személyzetük az esetek legnagyobb részében szerencsésen megmenekült. Ellenséges harctevékenység folytán körülbelül két tucat zuhant le, de az említett török gép volt az egyetlen, amelyet nem légvédelmi eszközzel szedtek le, hanem légiharcban.
Fegyverzet és általános adatok
Ukrajna nagy valószínűséggel az F-16 AM és BM, tehát a 2010 körül korszerűsített változatot kaphatja vagy vásárolhatja meg. Ezek maximális sebessége valamivel a kétszeres hangsebesség felett van 12 000 méteren, és 1500 kilométer/óra tengerszinten. Üres súlyuk körülbelül 8,5 tonna, felszállósúlyuk 12,5. Rendelkeznek a jó öreg, kiválóan teljesítő Vulcan M61/A1 gépágyúval, amely 511 darab, 20 milliméteres lőszerre van tárazva.
11 fegyverzetfelfüggesztő pontjára pedig gyakorlatilag bármilyen NATO által használt bomba, légiharc- és felszíni célpontok elleni rakéta, illetve robotrepülőgép felhelyezhető. Ezek közül repülőgépek elleni AIM-9 Sidewinder 6 és az AIM-120 AMRAAM, a hajók elleni Harpoon, a radarrendszerek ellen bevethető HARM és a lopakodó tulajdonságokkal rendelkező AGM-158 JASSM lehet ismerős.
Ezekkel hatékonyan megsemmisíthetőek akár több száz kilométeres távolságban lévő célpontok is.
Az F-16-os fegyverrendszerei – akárcsak maga a gép – kipróbált, garantáltan jól működő eszközök, melyek hosszú évek óta megbízhatóan ritkítják a szovjet és orosz haditechnikát földön, vízen és levegőben egyaránt.
Mire tudja használni Ukrajna?
Az orosz-ukrán háború folyamán csak szórványos légiharcok voltak. Az oroszok igyekezete, hogy már a földön megsemmisítsék az ukrán légierőt, kudarcot vallott, de mindkét fél rendkívül óvatos a repülőgépek bevetésével. A veszteséget mind ukrán, mind orosz oldalon leginkább a légvédelem és a véletlen balesetek okozzák,
a felek gondosan kerülik a találkozást, mert nem kívánják a szükségesnél nagyobb mértékben kockáztatni a brutálisan drága és nehezen pótolható technikát, meg a még értékesebb repülőszemélyzetet.
Nyugodtan kijelenthető, hogy a levegőben az orosz gépek valamivel kockázatmentesebben tevékenykedhetnek, az ukrán Mig-29-esek, Szu-24-esek, -25-ösök és -27-esek védtelenebbek mind a levegőből, mint a földről érkező támadások ellen. Néhány tucatnyi F-16-os nagyban megváltoztathatná a helyzetet.
A Falconok nagy valószínűséggel nem az USA naftalinban tartott, az F-35-ösök megérkezése után feleslegessé vált gépei lesznek, hanem az európai NATO-államokból érkeznek majd, amelyekben szintén gőzerővel folyik a korszerűbb típusok beszerzése. Ezek kiválóan karban tartott, modernizált gépek, de csak akkor jelenthetnek komoly veszélyt Putyin erőire, ha megfelelő fegyverzetet is kap hozzájuk Ukrajna.
Annyi bizonyos, hogy ukrán pilóták képzése már folyamatban van a típusra Lengyelországban, az Egyesült Királyságban, Spanyolországban és Hollandiában. Egy képzett pilóta képzési ideje egy új gépre néhány hónapba telhet, de még az igazi szakértők is megosztottak abban a kérdésben, hogy pontosan mennyibe.
További problémát jelent még az is, hogy az F-16-osok jól felszerelt és minőségi kifutópályákat igényelnek, amelyek természetesen az oroszok legfontosabb célpontjaivá fognak válni. Egy modern vadászgép rendkívül érzékeny műszer, tehát minden pótalkatrésznek a helyén kell lennie, ez pedig logisztikai problémákat is felvet, bár Ukrajna és a NATO ezeket eddig meglehetősen hatékonyan oldotta meg.
Összefoglalva tehát a következőktől függ a siker:
- Megkapja-e Ukrajna az F-16-osokat, és ha igen, hány darabot?
- Milyen fegyverrendszereket kap hozzá és mennyit?
- Képes-e az ukránok légvédelme megvédeni a reptereket?
- Elégséges minőségű lesz-e az ukrán pilóták kiképzésének időtartama és minősége?
Ha minden az ukránok számára szerencsésen alakul, akkor szinte bizonyos, hogy nagyon nehéz idők jönnek az oroszokra, legyenek földön, vízen vagy levegőben.