A Vlagyimir és Steven közötti bromance ezredik fejezetében Steven Seagal egy összoroszországi aikidóközpontot nyitott meg Moszkvában, amely az orosz fiatalok katonai szolgálatra való felkészítését szolgálja majd.
Volt egyszer egy Steven Seagal, akire kissráckorunkban mindannyian felnéztünk, és nyilván sokaknak egyenesen afféle példakép is volt. Persze, valójában csak egy jól felépített, filmszerepeken átívelő, különleges karakterre néztünk fel, amivel semmi probléma, így megy ez.
A sejtelmes és szűkszavú, egzotikus külsejű, az akkori mozis harcművészsztenderdhez képest különlegesen mozgó, magányos harcos imidzsét a kilencvenes éveket követően fokozatosan hámozta le magáról, ám ez nem vált kifejezetten előnyére.
Hamar kiderült és széles körben el is terjedt róla, hogy embertelen kamugép, ami a mára már féltucatnyi szexuális zaklatási ügyével és megannyi gyenge filmjével kiegészülve egyre kínosabb figurává tette őt Hollywoodban és az USA-ban.
Nem véletlen hát, hogy nagyjából az ezredforduló táján másutt is próbálkozott a nimbuszépítéssel, ami talán a moszkvai, azóta már csődbe ment Planet Hollywood étterem megnyitásával és a 2003-as Moszkvai Filmfesztivállal indult, melynek díszvendége volt.
És hogy milyen Steven Seagalunk van most? Egy állva tapsoló, trumpista kamuseriff, aki lassan húszéves barátságot ápol a háborús bűnös Vlagyimir Putyinnal, a kiadós dörgölőzés eredményeképpen pedig manapság már „egymillió százalékban” orosznak érzi magát, 70. születésnapját például Moszkvában ünnepelte ismert propagandisták körében.
Egy darabig könnyedén ki lehetett kacagni az egyre vénülő gumikommandós helyezkedését, ám legkésőbb azóta, hogy 2014-ben nyíltan támogatta a Krím-félsziget annektálását, sőt, a megszállt félszigeten később koncertet is adott, mindenki számára teljesen egyértelművé vált, hogy ennek a fele sem tréfa: Seagal orosz kapcsolatai alaposan elmélyültek és kiterjedtek.
Azóta állampolgárságot, külügyminisztériumi különmegbízotti posztot, és Barátság-érdemrendet is kapott Putyintól, aki az Ukrajna ellen indított agressziója óta már teljesen gátlástalanul használja fel a színészt manipulációs és propagandagépezetében. 2022 augusztusában
még a véres harcok és megannyi vérlázító háborús bűn árán megszállt Kelet-Ukrajnába is elutazott, ahol meglátogatta az oroszok támogatta szakadárok által üzemeltetett fogolytábort is, hogy aztán a Kreml szégyentelen propagandáját terjessze.
A legutóbb pedig, ahogyan az a TASZSZ orosz állami hírügynökség videóján is látszik, az egymillió százalékos orosz michigani színész jelen volt hétfőn Moszkvában, az Orosz Aikidószövetség (FAR) által alapított Tájfun Összoroszországi Aikidóközpont avatóünnepségén, ahol ő vághatta át azt a bizonyos piros szalagot is.
„Nagyon örülök, hogy én adhatom át ezt az új központot, és hogy az aikidó fejlődni fog itt. Ezek a harcművészetek jobb hellyé tehetik a világunkat. A fiatal sportolókban, akiket ma láttam, nagyon nagy lehetőségek rejlenek. Több ilyen központot kell nyitnunk. Fontos, hogy az aikidó fejlődése gyorsabb ütemben haladjon”
– sürgetett megnyitó beszédében Seagal, aki egyben a FAR egyik vezető oktatója is. Fontosan kapcsolódik, hogy 26%-ban tulajdonosa annak a Gorki Holdingnak nevű cégnek, amely nyilván mindenféle pályáztatást mellőzve nemrégiben egy hatalmas telket kapott az államtól Odintsovóban, ahová a vállalat egy nemzetközi harcművészeti központot kíván építeni. Mik vannak!
A TASZSZ szerint a Tájfun központ fő célkitűzései az aikidó alkalmazott jellegének erősítése, a hagyományos és modern aikidó különböző stílusainak és irányainak fejlesztése, a harcművészetet gyakorlók általános motivációjának növelése. A hírek szerint egy hazafias sportklub is megkezdi működését az új központban, azzal a konkrét céllal, hogy javítsa a fiatalok fizikai felkészültségét a fegyveres erők szolgálatára.
Aki némi rálátással és tapasztalattal rendelkezik a harcművészetek és küzdősportok terén, valószínűleg elmosolyodik magában, hogy
mégis mit érthetnek a könyörtelen valóságban tényleg nem túl sok mindenre alkalmazható aikidónál az alkalmazott jelleg alatt. Azon meg pláne hálás röhögni egyet, hogy vajon mit kezd egy aikidóka a nehezen megszerzett tudásával mondjuk az ukrán harcmezőkön,
milyen valós előnyökkel indul az aikidóban nem jártas katonatársaival szemben. Na, de tegyük félre a mégoly szórakoztató demagógiát!
Itt nyilvánvalóan csak annyiról van szó, hogy egy vadiúj harcművészeti központban, egy beépített toborzóiroda kezdi meg működését, ami egyáltalán nem hülyeség ám, hiszen ha a gyakorlatban és a kifejezett harcban sok mindenre nem is, de előszűrőnek mindenképpen jó lehet az aikidó.
Vonalas, japán harcművészet révén a csend-rend-fegyelem szentháromsága elkerülhetetlenül az aikidokákba van verve, sportosnak sportosak a fiúk, és az mondjuk tényleg nem baj, ha például az esésbázissal nem a seregben találkoznak életükben először.
Na, jó, azért mindenre Stevent sem lehet rávenni Vlagyimir iránti szerelmével: