Mi a jobb opció két nagyon rossz között? Erőszakoljon meg egy férfi, vagy öljön meg egy medve? Egy biztos, egyik sem fog előtte meghívni egy Sex on the Beach-re, viszont utóbbit nem lehet túlélni.

Tehát elvileg egyértelműnek kellene lennie, hogy mi a logikus válasz, viszont úgy tűnik, hogy a nők egy része zsigerből úgy gondolja, kívánatosabb egy medvével összefutni az erdőben, mint egy férfival. Így tűnik legalábbis annak alapján, amit a különböző socialmedia-felületeken terjedő medve versus férfi az erdőben kérdésfelvetésre kommentelnek. Ennek alapján az látszik, hogy

annál egészen biztosan többször feltételeznek rosszindulatot a férfiakról, mint ahányszor azok erőszakot követnek el.

A WMN-en megjelent Egy férfival vagy egy medvével találkoznál inkább az erdőben? – A man vs. bear trend rávilágít a női lét valóságára című cikkének már bevezetőjében a medve mellett döntött a szerző, Mózes Zsófi.

Azt állítja, a „rettegés a férfiaktól” a női lét valósága.  Ami tényleg nagyon sok nőre igaz lehet, mert a cikkben az szerepel, hogy minden ötödik nő szenved el fizikai erőszakot a partnere által, legalábbis a 2015-ös, önbevallásos uniós felmérés NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) által feldolgozott adatai alapján. Így az érintett nők rettegését meg lehet, és meg is kell érteni. Az azonban továbbra sem védhető álláspont, hogy a nők mindannyian indokoltan rettegnének attól, hogy egy férfi az erdőben megerőszakolná őket. A szexuális erőszak túlnyomó részét ugyanis nem idegen férfiak követik el a nőkön, hanem saját partnereik. Ezen túl a nehezen visszakövethető adatok alapján úgy tűnik, hogy a minden ötödik nő által elszenvedett erőszakban a lelki erőszak is belefoglaltatik. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2023-ban 369 esetben jelentettek nemi erőszakot és 75 esetben szexuális kényszerítést. A NANE adatai szerint a szexuális erőszaknak viszont csupán két ezrelekét jelentik. Eszerint csak minden ötszázadik nő megy a rendőrségre, akit erőszak ér. Egy ilyen adatot háromféleképpen lehet értelmezni: 1. Nagyon sok minden belekerült az erőszak kategóriába, ami a rendőrségen értelmezhetetlen lenne, azaz csúsztattak az adatok értelmezésében. 2. A rendőrség szélsőségesen inkompetens ilyen ügyekben, amivel az összes erőszakot elszenvedő nő pontosan tisztában is van, ezért nem megy rendőrségre. 3. Valamilyen egyéb okból nem mennek a nők a rendőrségre, onnantól kezdve, hogy félnek a támadó általi retorziótól addig, hogy nincs kedvük.

Esélyek latolgatása

A kommentszekció legbizarrabb kijelentése az, hogy a „medve legalább megöl, és nem kell újraélnem az erőszak okozta traumát”. A kommentelőben fel sem merült, hogy aki férfi, és betette a lábát a sűrű erdőbe, az sétálva esetleg odabiccent a nőnek, és elfoglalja magát a természetjárók kedvteléseivel, mint például növények és állatok réveteg nézegetésével.

A KSH szerint Magyarországon a nők 0,9%-át (2021-es adat) éri nemi erőszak, és az esetek túlnyomó többségében nem egy idegen által. A World Animal Foundation adatai szerint pedig évente a világszerte összesen 40 medvetámadást jelentenek.

Ahogyan azonban a nemi erőszakról is tudjuk, hogy nem minden áldozat megy a rendőrségre, így a medvetámadások áldozatai sem valószínű, hogy az esemény túlélése esetén az adatszolgáltatással lennének elfoglalva, az esélyek pontos meghatározása ezért szinte lehetetlen. De nem is a sérülés/halál valós esélyeinek latolgatása történt a kérdésben.

A hiba az egész kérdésfelvetésben, hogy a nemi erőszakot teszi mérlegre a halállal szemben. Semmi kedvem disclaimerezni, számomra is nyilvánvaló, hogy borzalmas, ha az embert megerőszakolják, de tessék: inkább azt választanám, minthogy megöljön egy medve (vagy egy polip, vagy bármi más).

Merthogy az erőszakot túl lehet élni, a halált meg nem. A gondolatkísérlet eleve rosszul lett kitalálva.

A racionális veszélyen túli megfontolások a medvéknek kedveznek

Viszont úgy tűnik, hogy a kommentelő nők részéről az erdőben kószáló férfi egészen biztosan erőszakot fog elkövetni, mert az erdőben, amely a társadalmi kontroll hiányát reprezentálja a gondolatkísérletben, ennek nem lesz következménye, míg a medvét el lehet ijeszteni azzal, ha zajt csapunk.

Azaz a férfierőszak esélye száz százalék, a medve általi halálra marcangolódásé pedig elenyésző és síppal, dobbal, nádihegedűvel szinte biztosan kivédhető. Ahhoz, hogy egy medvét közelről megtekintsünk, és felmérjük, mire lehet képes, csupán Veresegyházig kell elmenni.

Ott a macikat hétrőfös fakanállal lehet mézzel tömni, ezért jó közel jönnek a látogatóhoz – egy sima barnamedvének akkora karma van, hogy két másodperc alatt több kárt tud okozni, mint egy Jason Momoa nagyságú hústorony. Persze bízhatunk a medve jóindulatában is, csak mivel neki végképp semmilyen morális dilemmát nem okoz bárkinek a megölése, ha éhes, akkor meg fogja enni, akit meg tud.

Úgy tűnik, a kérdésben elmerülő nők tetemes része úgy gondolja, a férfiak hasonlók a medvékhez: azaz, ha következmények nélkül megtehetik, hogy megerőszakoljanak egy nőt, akkor meg is fogják tenni. Itt persze először elfeledkeznek arról, hogy a nemi erőszakok túlnyomó többségét családtagok és ismerősök követik el, nem pedig idegenek.

Miért félünk a férfiállattól?

Nekem van olyan barátnőm, aki azt mondja, nem mer beszállni egy liftbe idegen férfival, holott sosem érte semmilyen atrocitás. Ezzel szemben én az idegen férfiben is inkább látok potenciális segítőt, mint erőszaktevőt.

És mivel egyikünk sem volt erőszak áldozata, így a különböző hozzáállás nyilván pszichológiai, nem pedig filozófiai természetű, és ha bármit is elmond a férfiakról, akkor azt, hogy kettőnk között a legalább 300 férfiból, akivel valaha kettesben voltunk, egy sem követett el nemi erőszakot rajtunk.

Maga a kérdés viszont nyilván nem merülne fel, ha nem lenne valamilyen alapja az egésznek. Ez pedig az, hogy a férfiak fizikailag erősebbek, mint a nők, így, ha akarnak, tudnak ártani nekik. Ez tény, és az is, hogy ez előfordul azért, és ha nullánál többször fordul elő, az nem jó. Ugyanakkor az is előfordul, hogy az embert autóbaleset éri, mégsem rettegünk a gondolattól, hogy autóba üljünk.

Ennek alapján nekem úgy tűnik, maga a tudat, hogy a rossz dolog megtörténhet férfi által, többet nyom a latban, mint az, hogy egy rossz dolog megtörténhet egy medve vagy egy autó által. Hasonlóan néz ez ki, mint

az incel-közösségekben az a hozzáállás, hogy minden nő kurva, és csak ki akarja használni a férfiakat, és egyébként is a nők buták, felszínesek és szexre és főzésre, illetve dísztárgynak valók.

Ők gondolatban ugyanúgy megfosztják a nőket emberi mivoltuktól, mint a rettegő nők a férfiakat: így sikerül egymást alávaló állati lényként mentálisan reprezentálni. Az incelek között döbbenetes mértékű nőgyűlölettel találkozhatunk, amelynek szintén van egy hasonlóan minimális alapja, mint a nők között a férfigyűlöletnek. A különbség a kettő között az, hogy az incelek egymás között szidalmazzák a nőket, de a socialmediában ezt nem mernék megtenni.

A férfigyűlölet előnyei

A nők viszont nyíltan csinálják ezt az Instától kezdve a Facebookon át a Tiktokig, és még egyfajta virtue signallingot is meg lehet figyelni egymás között. A férfiak gyűlölete mintha szimpátiát keltene a nőkben egymás iránt, amit a lájkok és a támogató kommentek jeleznek.

Az incelekről tudjuk, hogy nincs női partnerük, hiába szeretnék. Kérdés, hogy ezek a nők, akik úgy gondolják, az erdőben a nemi erőszak esélye nagyobb, mint hogy a medve, aki eleve ott van, megtámadja őket, a socialmedia világán kívül hogyan viszonyulnak a férfiakhoz.

Ha van partnerük, ő az egyetlen kivétel, aki nem erőszakos? Ha pedig nincs, egy ennyire valósnak érzett veszélytől fenyegetve egyáltalán szóba állnak férfiakkal? Mert az biztos, hogy engem kevésbé vonzana egy olyan férfi, akinek hosszasan bizonygatnom kéne, hogy nem a pénze miatt érdeklődöm iránta. Így el tudom képzelni, hogy a férfiak többségének lelombozó lehet, ha eleve azt feltételezik róluk, hogy veszélyesebbek egy medvénél. Nekem úgy tűnik,

a nyílt nőgyűlölet visszaszorult oda, ahova való: a menthetetlen lúzerek frusztrált önigazolási kísérleteibe, míg a férfigyűlölet divatos toposz lett. Úgymond globálisan senkit sem könnyebb utálni, mint a 30-60 közötti fehér férfit, mert ugye a patriarchátus.

És a másik hívószó, amit divatosan kapirgálva a félművelt amerikai egyetemisták igyekeznek újradefiniálni a világot: a kapitalizmus.

A szerzett előnyökből visszakézből kapott pofon

Így büntetlenül lehet gyűlölni őket, azaz irracionálisan negatívan megítélni őket a valósághoz képest, hiszen ők felelősek a világ jelenlegi állapotáért. Összefoglalva: az úgynevezett progresszív társadalomkritika socialmediás részlege egyenesen szítja a férfigyűlöletet. 

Sokkal inkább, mint bármi mást, sajnálatot érzek azok iránt a nők iránt, akiknek így az előítéleteik miatt nem lesznek pozitív tapasztalatai férfiakkal. Holott ennek – a női lét a sok hátrányával szemben – az egyik előnye, sőt sok esetben egyenesen indokolatlan luxusa.