És még azok is jól járnak, akiktől elbúcsúzkodnál, legalább nem szakadnak ki az szórakozásból – ez aztán a win-win.

Magam mindig is a köszönés nélküli lépés híve voltam, több okból is, és ezek között az egyik legfontosabb a most megkutatott tényező. Azzal, hogy tudományosan is igazolták, hogy akár két napot is lehet nyerni vele évente, utólag is minden egyes másnapokon kapott szemrehányás és kellemetlen csetelés értelmet és igazolást nyert.

Kéthetente elfoglaltság

Persze, hogy a búcsúzkodások kiiktatásával megnyerd a két napot, amit kihoztak a tudósok, úgy huszonöt buliba kell menned évente, vagyis nagyjából kéthetente kell pörögnöd egyet az éjszakában (vagy éppen a nappalban – egyre divatosabbak a nappali bulik). De ha a fesztiválok napjait külön-külön egy bulinapnak tekintjük, akkor nem föltétlen kell fixen kéthetente elhajolnod.

A nagyszerű és igazán hiánypótló kutatás az ausztráliai Új-dél-walesi Egyetemtől jött. 2000 olyan embert kérdeztek meg, aki átlagosan évente 25-ször ment szórakozni. Dean Hoddle kutatásvezető szerint az eredmények azt mutatják, onnantól, hogy úgy döntünk, ideje indulni, legalább háromnegyed órába telik, mire ténylegesen el is le tudunk lépni. Ez

a sok idő részben arra megy el, hogy megkeresd a barátaid, akik vagy a tánctéren állnak helyt, vagy csajoznak/pasiznak, vagy dumálnak valahol, vagy cigiznek, szóval összevissza vannak – helyileg is.

Aztán ha sikerül megtalálnod őket, illuminált állapotuk/állapotod vagy a hangzavar, vagy más miatt alig értitek egymást, de lehet az is, hogy kínosan magyarázkodnod kell, hogy miért is mész haza – és mindez bizony totál fölösleges időrablás.

Arról nem beszélve, hogy mennyire kizökkentheted a tánctéren még bőven vígan vonagló haverokat-haverinákat a hangulatból a fancsali, búcsúzkodós képeddel, ahogy bejelented nekik: neked mára fellőtték a pizsit.