Természetesen Warren Buffettről van szó, aki nem pusztán a milliárdoshoz képest szerény életvitele miatt döntött így.

A világ talán leghíresebb befektetője, Warren Buffett éves fizetése tavaly mindössze 100 ezer dollár volt, töredéke annak a 20 milliónak, amit helyettese és kiszemelt utódja, Greg Abel vitt haza. Ennek pedig megvan a jó oka, és nem az, hogy a Berkshire Hathaway a nagyfőnökön spórolna – írja a Business Insider.

Buffett fizetése több mint 40 éve változatlan, és nem jár mellé sem bónusz, sem rendszeres juttatás a munkaadó részvényeiből. Ha átváltjuk forintra, persze sokan elfogadnánk azt a havi 3 milliót, de az amerikai cégvezetők világában ez tényleg nevetséges fizetésnek számít. A New York-i S&P 500 részvényindex vállalatainál a vezérigazgatók javadalmazása átlagosan 17 millió dollár volt 2022-ben.

Ha a járandóságához hozzácsapjuk a Berkshire által a személyes biztonságára fordított költséget, a teljes összeg még akkor is csak 414 ezer dollár, ami a holding szerint az átlagos alkalmazotti fizetés 5,4-szerese. Összehasonlításképpen, a McDonald’s vezérigazgatója, Chris Kempczinski 1224-szer többet tesz zsebre, mint az egyszeri beosztottja.

Még érdekesebb az egész, ha tudjuk hogy nem a zseniális befektetési stratégiával elfoglalt milliárdos szórakozott nemtörődömségéről van szó: elnök-vezérigazgatóként ő maga javasolja az igazgatótanácsnak, hogy mekkora fizetést kapjon, és ő határozza meg a többi vezető bérét. Vagyis szándékosan alakította így a vezetőségben a kereseti viszonyokat.

De miért?

Ez nem egyszerűen a kádárjánosi értelemben vett, demonstratív krumplileves-puritánságának a megnyilvánulása – bár nem véletlen, hogy 10 éves (saját tulajdonú!) autóval jár, 1958-ban, 31 ezer dollárért vett házban él egy felső-középosztálybeli környéken, és a lánya úgy emlékszik, 22 éves korában, az újságból tudta meg, hogy az apja igazából mocskosul gazdag. A fizetése alacsonyan tartásával nyilván a részvényeseknek is üzen.

De Buffett önként vállalt éhbére mögött egy tudatos vezetői koncepció van.

Többször hangoztatott meggyőződése ugyanis, hogy a vezérigazgatókat hosszú távú sikerek elérésére kell ösztönözni, a hatalmas fizetések, a nagy bónuszok és a részvényopciók pedig épp ellenkezőleg, rövid távú gondolkodásra késztetnek.

Azt is mondta már, hogy nagyon örülne, ha a Berkshire következő vezérigazgatója olyan embert lenne, akinek a kinevezésekor már nagy vagyona van, így továbbra is példát mutathatna azzal, hogy a pozíciójához képest aprócska fizetést fogad el.