A parlament alsóháza megszavazta a különadókat a szektornak.

Tehát még a felsőháznak, vagyis a szenátusnak is jóvá kell hagynia az intézkedést, de ez szinte borítékolható. A különadók mellett az is benne van a pakliban, hogy – a dohánytermékekhez hasonlóan – a fastfashion-termékeket egyáltalán nem is lehetne reklámozni – ami egyébként a médiának és a reklámiparnak lesz/lehet érvágás. Bár ez akkor is felmerült, mikor a dohánytermékek reklámozását betiltották, mégis túlélte valahogy a média, pláne a reklámipar.

A harmadikat azzal vernék a fast fashionre, hogy környezetvédelmi díjat is kellene fizetniük, és még mindig nincs vége: ugyanis arra is köteleznék a H&M-et, a Zarát és társait, hogy részletesen tájékoztassák vásárlóikat, a termékeik milyen kihatással vannak a környezetünkre. Mindezzel a kis „csomaggal”

Franciaország lenne a világon az első ország, amely törvénnyel szabályozna, sőt mondhatjuk, büntetné a fast fashiont.

Mint a világ szinte minden országát, a franciákat is elárasztották ezen cégek termékei, aminek az lett a következménye, hogy sok régi francia márka becsődölt. De mégsem ez – amit a franciák hagyományos patriotizmusa könnyen magyarázna – az oka a törvénycsomagnak: az elnök Emmanuel Macronnal szövetséges párt, a Horizons leginkább környezetvédelmi okok miatt nyújtotta be a tervezetet.

„A textilipar a leginkább szennyező iparág”

– mondta Anne-Cecile Violland, a Horizons helyettese, amiben persze nyilván aligha van igaza, még akkor sem, ha hozzátette, hogy a szektor az üvegházhatású gázok kibocsátásának tíz százalékáért felelős, emellett pedig meglehetősen vízszennyező is.