Van egy rákfajta, amiben nálunk a legrosszabb a helyzet, mégpedig főleg a férfiak miatt. Nem kellene így lennie.

Szeretünk azon búsongani – teljes joggal –, hogy a férfiak általános egészségi állapota (mellesleg a mentális is, de erről majd máskor) mennyivel rosszabb, mint a nőké. Ilyen sopánkodós pillanatokban mindig érdemes hozzátenni, hogy ezért részben éppen a férfiak felelősek. Vagyis a helyzeten elég sokat tudnának ők maguk változtatni.

Itt van, például, az egyik legrémesebb kór, a vastagbélrák. Ha akkor veszik észre, amikor már tüneteket produkál, nehéz legyőzni, ezért Magyarországon évente majdnem 6000 ember hal bele.

Lakosságarányosan ez az egész világon a legmagasabb halálozási mutató. Rosszabb a nálunk jóval gazdagabb és a sokkal szegényebb országokénál is.

Nos, e világrekorder betegségünk kétszer annyi férfit érint, mint nőt, ami azért elég durva különbség. És ebben nem a genetika a sáros, hanem mindenekelőtt olyan tényezők, amelyek nem tekinthetők örök adottságoknak – eltérések az életmódban, valamint az egészséghez való hozzáállásban.

A gyakorlatban ez főként két dolgot jelent: egészségtelenebb étrendet, illetve kevesebb szűrővizsgálatot. Ezt dr. Sike Róbert, az Affidea Magyarország gasztroenterológusa magyarázta el egy, a magán-egészségügyi szolgáltató által szervezett szerdai sajtóeseményen. A kérdésre, hogy vajon miért vizsgáltatja ki magát kevesebb férfi, mint nő, azt mondta:

„Tapasztalatom szerint ennek oka a férfiszerep tradicionális felfogásában keresendő. Egy férfi ne panaszkodjon, egy férfi nem lehet beteg, hiszen nem lehet gyenge, ezért a betegségről sokan inkább nem is akarnak tudni.”

Az érvényben lévő ajánlások szerint 50 éves kor után ajánlott a vastagbélrákszűrés, de ez valószínűleg már elavult, az orvosok egyre több esettel találkoznak már 40 évtől. „Húsz éve még olyan rendkívüli eset volt egy 40 éves beteg, hogy minden szakember összeszaladt a hírére, de ma már nem sajnos egyáltalán nem az” – tette hozzá.

Különösen azoknak érdemes már 40 körül elgondolkodni egy vizsgálaton, akiknél megvan egy vagy több kockázati tényező. Ilyen a stresszes élet, az alváshiány, a rendszertelen életmód, az egészségtelen táplálkozás és persze a genetikai örökség.

A szűrés optimális gyakorisága függ az első vizsgálat eredményétől és – bár az esetek 70 százalékában nem tudni a rokonoknál előforduló hasonló problémáról – a családi adottságoktól. Ha az első vizsgálat negatív, és nincs családi kockázat, 7-8 év múlva időszerű a következő. Ha azonban találnak egy olyan bélpolipot, amelyből később daganat lehetne, akkor 3 évnél nem szabad többet kihagyni.

Maga a vizsgálat, lássuk be, nem egy könnyed, párperces művelet. Sehol a világon nem rajonganak érte, Ryan Reynolds és Rob McElhenney másfél éve filmet forgattak róla, hogy minél több embernek megjöjjön hozzá a bátorsága. Létezik egy úgynevezett kapszulás technika, de az nem valódi megoldás, az endoszkópos módszer az igazi. Fájni ugyan nem feltétlenül fáj, ha altatásban csinálják, de előtte koplalni kell, szükség esetén hashajtót is alkalmazni.

Tényleg nem egy szláv karnevál, na. De pár évente nem is elviselhetetlen.

A szűrésre tehát mindenképp szükség van, de azért is tehetünk, hogy az eredmény ne legyen pozitív. A becslések szerint a béldaganatok 40 százalékban megelőzhetők, elsősorban helyes táplálkozással.

Felvágottakkal és sertés- vagy marhahússal tömni magunkat nem jó út, a dietetikusok által ajánlott mennyiség előbbiből a „minél kevesebb”, utóbbiból a valamivel megengedőbb 30-50 deka hetente. Előre szólunk, hogy az sajnos nem valami sok. Különösen, ha összevetjük azzal, hogy zöldségből, gyümölcsből, magvakból naponta kéne megenni összesen fél kilót.

Erdei léböjttáborra nincs szükség

Cserébe nyugodtan elfelejthetjük a méregtelenítő kúrákat meg az efféle tudománytalan, szektariánus hókuszpókuszokat – ezt már Szűcs Zsuzsannától, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnökétől tudtuk meg. (Strébereknek: az önmegtartóztatással is elég addig merészkedni, hogy kéthetente egy gyümölcsnap, esetleg néha egy 24 órás böjt.)

De ha nem húst, akkor mi a fenét egyek? – jajdul fel panaszosan a magyar konyhán nevelkedett olvasó. Nos, receptgyűjteményt e helyütt nem tehetünk közzé, mindenkinek azt ajánljuk, hogy használja a netet és a fantáziáját, mert valóban sokkal, de tényleg sokkal több mindent lehet növényi eredetű dolgokból virítani, mint amennyi elsőre eszünkbe jut.

A sajtóeseményen egyébként ott volt Berki Krisztián, Európa-, világ- és olimpiai bajnok tornász, aki nemrég esett át egy teljes körű vastagbélrák-szűrésen. Az általa elmondottakból azt szűrtük le, hogy nem volt rosszabb, mint egy kétórás alapozó edzés végén hatodszor is megcsinálni a Magyar-vándort.

“Bár sportolóként sok műtétem volt életemben, a kolonoszkópiától tartottam. A hazai statisztikák azonban annyira megdöbbentettek, hogy nem volt kérdés, el kell mennem egy kivizsgálásra. A félelmeimre rácáfolva nemhogy nem fájt, még csak kellemetlen sem volt”

– biztatta férfitársait a londoni olimpiai legjobb lólengője.

Az evéssel kapcsolatos intelmekre reagálva elismerte, hogy aktív korában nem igazán figyelt a táplálkozásra, amellett mindig is nagy húsevő volt. Ezt a szokását nem tudta igazán levetkőzni, de a felesége sokat segít neki abban, hogy egészségesebb kajákat egyen.