Hacsak nem a sportág megszállottja vagy, kevés helyzetben érezheted magad olyan elveszettnek, mint amikor be kell szerezni egy teljes új (vagy pláne: első) sífelszerelést. Ezért nagyon valószínű, hogy ez a cikk neked is szól.
Támogatott tartalmainkról itt olvashatsz transzparensen.
Elvégre év közben aligha követed a trendeket, az új fejlesztéseket, azt viszont nyilván nem szeretnéd, ha bevinnének az erdőbe. Az ezzel a dilemmával küzdőknek alább
összeraktunk egy viszonylag fejlett sífelszerelés-vásárlási tanácsadót,
számos olyan szemponttal, amit eddig mi magunk sem ismertünk (pedig szerkesztőinknek összesen több mint hatvanévnyi tapasztalata van a sportágban, mármint annyi ideje űzik összesen, még ha szabadidősportként is).
Hogy ezt meg tudjuk ugrani, felkerestük (persze, és egyben sajnos, csak online) az épp a japáni Hokkaidón, vagyis az északi nagy japán szigeten haknizó Végh András ISIA-kártyás, vagyis hivatalos síoktató-kiképzőt, aki egyben az egyik legnagyobb tudású magyar lavinabiztonsági szakértő, továbbá az Avalanche Safe lavinatábor-szervezője.
Síléc – csak a carving
Manapság már szinte csak az elején jellegzetesen kiszélesedő carving-lécek kaphatók, de persze ebből sem mindegy, milyet szerzel be. Divatosnak és egyszerűen kezelhetőnek számítanak a nagyon rövid lécek (könnyen lehet őket ide-oda vinni, hónalj alá csapni), de Végh András ezeket rendes síelésre senkinek sem ajánlja, legfeljebb oktatásban lehet használni.
Az tehát biztos, hogy carving-léced lesz, amely amúgy elegáns íveivel sokkal jobban is néz ki, mint a bántóan XX. századi cső-egyenes korábbiak, melyek amúgy még hosszabbak is voltak a carvingoknál, vagyis mindenképp nehezebben menedzselhetők.
A hossznál azt lődd be, hogy valahol az orrod és az állad között legyen a vége – illetve ha pro játékos vagy már a pályán, lehet valamivel hosszabb is, azzal gyorsabban lehet menni! 165 centiméteresnél rövidebbet csak akkor válassz, ha nagyon alacsony vagy.
A hossz mellett a lécválasztásnál szinte ugyanolyan fontos tényező az úgynevezett rádiusz, a fordulékonyság mérőszáma.
Kezdőknek 11 és 14 közöttit ajánl a síoktató-oktató, mert ők inkább forgatják a sít, míg a haladók élen vezetett ívekkel haladnak.
Szintén kevésbé ismert és egyértelmű tényező a léc szélessége:
„Ha csak egy lécben gondolkodsz, 78-80 milliméter szélességűt válassz, ez az úgynevezett all mountain, tehát nagyjából bármilyen felhasználásra alkalmas, mély hóban is működik”
– mondja a tutit a szakértő.
Régebben nem volt ritka a léc és a kötés külön vásárlása, ez már – a túraléceket leszámítva – egyáltalán nem jellemző, gyakorlatilag megszűnt, elhanyagolható, ohne, nyista. Így nem kell még azon is bambulnod, hogy milyen kötés is kéne, meg rászereltetni stb. Végh András viszont nagyon határozottan óva int attól, hogy – legyél akármilyen profi síelő – nekiállj magadnak állítgatni a kötést.
Ezt szakszervizre kell bízni, már csak azért is, mert a síbaleseteknél a biztosítók külön vizsgálják a kötésbeállítást, és ha magad barmoltad, még ha akár nem is feltétlenül rosszul, akkor sem fogják kicsengetni a milliós ausztriai lábtöréskezelést.
Síbakancs – öntsék a lábadra
Végh amúgy síoktatás és konkrétan a világ körbesíelése, továbbá a lavinabiztonsági szakértés mellett pont síbakancsok átalakításával is foglalkozik: ez a bootfitting aka síkarosszéria. A bakancsot ugyanis gyakorlatilag személyre kell szabni, addig alakítani, csűrni-csavarni, hajlítani-feszíteni, amíg tökéletesen passzol a lábadra, hiszen ebbe bújtatod azt a testrészed, amivel messze a legnagyobb befolyással vagy a mozgásodra.
„Nagyon sokan elcsúsznak azon, hogy felpróbálják a bakancsot a boltban, ahol nyilván képtelenség a valós igénybevétellel és mozgással tesztelni. Vagyis azt viszik el, ami akkor és ott kényelmes, nem azt, amiből olyat lehet csinálni, amit úgy a lábra lehet alakítani, hogy síelésre igazán alkalmas legyen”
– világít rá arra, hogy a sífelszerelések, és azon belül is a bakancsok vásárlásához sem kell feltétlen boltban keccsölni.
A lábszélességed az alapvető adatod, amivel a karosszériásod dolgozik – a gyártók pedig nagyjából ennek megfelelően minden modelljüket két-három lábszélességű verzióban dobják piacra. 98-as körül van a sportosabb, tapasztaltabb lesiklók szükséges bakancsszélessége, aztán 100-tól, pláne 105-től már komolyabb arcnak kell lenned a hegyen.
Síbot – nem csak a kezdőknek kell
A botra sokan annyi figyelmet fordítanak, hogy észre se vennék, ha egy kerítéskarót adnánk a kezükbe, holott fontos eszközről van szó. Egyesek ráadásul azzal flexelnek, hogy bot nélkül síelnek, holott:
„Bot nélkül bohóckodni olyan, mint kormány nélkül biciklizni: ideig-óráig lehet, de értelme nincs sok, és veszélyes is”
– mondja szakértőnk.
A bot ugyanis a test stabilizálására szolgál, a kar meghosszabbításaként érzékeljük vele a talajt, amikor irányváltásnál „átesünk” a léc fölött. Amellett a ritmust is segíti megtartani, hiszen a síelés ugyanolyan ciklikus mozgás, mint a futás.
Az alsó kategóriákban alumíniumból, feljebb karbonból készülnek a botok, a csúcstermékek között találni kesztyűvel összekapcsolhatót, amely eséskor önműködően kiold, hogy ne rántsa meg az ember csuklóját.
A pályára kisebb hótányérost válasszunk, túrázáshoz nagyobbat
– és fontos, hogy terepen, erdőben nem szabad feltenni a szíjat a csuklóra, mert a bot beakadhat az ágakba, látványosan odakenve tulajdonosát a fához. Létezik állítható hosszúságú bot is, mert buckasíeléshez például rövidebb kell.
Bukósisak – ha szeretsz élni
A bukósisak a legtöbb helyen még nem kötelező, de szerencsére szinte mindenki hordja már, akinek van egy kis esze. Az újabb modellek egy úgynevezett Mips biztonsági rendszerrel készülnek, amelyet Michael Schumacher tragikus balesete hatására fejlesztettek ki a gyártók –
nyilván ez sem véd meg bármilyen ütéstől, de elvileg hatékonyabb, mint a hagyományos megoldás.
Tegyük hozzá, amellett, hogy biztonsági szempontból nélkülözhetetlen, a sisak profibb megjelenést is kölcsönöz. Van kemény- és puhafülű – amatőröknek elég az utóbbi is -, a lényeg, hogy ne lötyögjön, de ne is szorítson.
A méretet általában centiben adják meg, ez a fejkerületet jelöli. Jó, ha van szellőzője, ideális esetben mechanikusan nyitható-zárható, hogy viharos időben ne süvítsen be a szél. Divatos a síszemüveggel összeépített verzió, melynek kétségtelen előnye, hogy nehezebben párásodik – főleg szemüvegeseknek lehet jó.
Síszemüveg – ezen se spúroskodj
A síszemüveggel szembeni leglényegesebb kívánalom a sisakhoz passzolás: érdemes egymáshoz vásárolni őket, hogy ne tátongjon rés közöttük. Ezenkívül figyelembe veendő a fejforma, illetve -méret, mert a perifériás látásunknak szemüvegben is meg kell maradnia. Számoljunk az esetleges símaszkkal is (amely egyébként rossz helyre gyűrve fokozhatja a párásodást – borzasztó, mi mindenre kell figyelni).
Ha köd van és minden fehér, ami azért a hegyekbe’ fönn viszonylag gyakori, sokan rosszul lesznek, úgyhogy
ne sajnáljuk rá a pénzt, mert épp ekkor (is) fontos a jó lencséjű szemüveg: a drágábbak kiemelik a kontúrokat, jobban látni engedik az árnyékokat, buckákat.
Ami a színezést illeti, a világosabbak jók felhős, a sötétebb, foncsorozottak napos időre. Van fényre sötétedő, sőt cserélhető lencsés szemüveg is, mindkettő kényelmes megoldás. Valamennyire vonatkozik a szabály, hogy másnapra ki kell szárítani, mert ha vizes marad a szivacs, párásodni fog – belülről pedig semmiképp nem szabad dörzsölni.
