A balesetek számának csökkentésért komolyabb intézkedéseket és újabb kötelező szériafelszereléseket ír elő az Európai Unió, úgyhogy nem voltunk restek, és akkurátusan, egyben közérthetően és kontextusosan összeszedtük, hogy milyen vezetéstámogató rendszerek nem hiányozhatnak az újonnan vásárolt verdádból idén július 7-től.
Az Európai Bizottság Mobilitási és Közlekedési Főigazgatóságának tavaly október 19-én kiadott közleménye ismertette a közúti halálozások 2022. évi alakulását az Európai Unió területén. Az eredmény pedig lesújtó: 2022-ben ugyanis 20 640 ember vesztette életét közúti balesetben az EU úthálózatán, amely csaknem 4%-os növekedést jelent az előző évhez képest.
Szerencsére a tendencia hosszabb távon kedvezőnek mondható, hiszen 2019-hez, a közúti forgalom számait is jelentősen befolyásoló pandémia előtti utolsó évhez képest 9%-kal csökkent az áldozatok száma, azonban az már tisztán látszik, hogy
a csökkenés eddigi üteme nem elégséges ahhoz, hogy elérje az EU 2018-as célkitűzését, miszerint 2030-ra a felére, 2050-re pedig nullára csökkenjen a közúti balesetben meghalt személyek száma.
E célok érdekében a közúti közlekedésbiztonságról szóló stratégiai cselekvési tervben és a 2021–2030 közötti időszakra vonatkozó uniós közlekedésbiztonsági szakpolitikai keretben az Európai Bizottság közlekedésbiztonsági terveket határozott meg, melyek egyik fontos alkotóeleme és mozgatója a 2019/2144-es számú rendelet, amely számos korábbi rendelet hatályon kívül helyezésével modernebb alapokon rendelkezik a személygépjárművek biztonsági és vezetéstámogató rendszereiről.
Először is daráljuk le a hivatalos szöveggel: az Európai Parlament és a Tanács a típusok és alkatrészek jóváhagyásáról, illetve az utasok és az úthasználók védelméről szóló 2019/2144 rendelete 2022 nyarától minden, az EU-ban hatóságilag jóváhagyott személygépkocsira vonatkozik.
A jogszabály fokozatosan vezet be kötelező biztonsági és vezetéstámogató rendszereket az újonnan forgalomba helyezett járművekre vonatkozóan, és 2024. július 7-től újabb szériatartozékokat ír elő, melyek tovább növelhetik a közlekedők biztonságát. Összefoglalva-leegyszerűsítve ez annyit jelent, hogy idén nyártól már nem kaphat uniós típusbizonyítványt olyan új személyautó, melyből hiányoznak ezek a kiegészítő biztonsági megoldások:
- Biztonsági öv bekapcsolására figyelmeztető rendszer,
- tolatóasszisztens,
- intelligens sebességasszisztens,
- vészfékasszisztens,
- vészféklámpa,
- sávelhagyásra figyelmeztető és sávtartó rendszer.
Mindezek szinte az összes új típusban megtalálhatók már évek óta, ám nagyobbik részük többnyire csak feláras vagy felszereltségi szinthez kötött extraként (gyártója és modellje válogatja, természetesen). Hasonlóképp, ma már nem számítanak unikumnak a sofőrfáradtságra figyelmeztető rendszerek sem.
Amire felkaptunk a fejünket
Igazán figyelemre méltó az úgynevezett
eseményfüggő adatrögzítés kifejezett szériatartozékként való előírása és az alkoholszondához kapcsolt indításgátló
kötelező előkészítése, ami azt jelenti érthetőbben, hogy nyártól kötelező lesz kiépíteni az ezen rendszer fogadására alkalmas előkészítést az Unió területén újonnan forgalomba helyezett autóban.
Előbbi lényegében egy olyan feketedoboz, amely aftermarket-cuccként a flottaüzemeltetők számára egyáltalán nem számít újdonságnak, de rengeteg autó gyárilag is rendelkezik efféle memóriával. A nyár közepétől kötelező jelleggel előírt zárt rendszerű eszköz rögzíti és tárolja az adatokat az ütközés előtti-alatti-utáni rövid időszakból.
A memóriába kerülnek az ütközéskori sebesség és fékezés adatai, a jármű térbeli helyzete, a biztonsági rendszerek állapota és adatai, sőt még a karosszéria dőlésszöge is. Mindez, összhangban az Unió igencsak szigorú adatkezelési szabályaival (vö. GDPR), természetesen teljesen anonim módon.
Ami különösen fontos: az autóban tárolt baleseti adatokat szabványcsatlakozón keresztül hozzáférhetővé kell tenni a hatóságoknak.
És ha már a szabványosított interfészeknél tartunk: nyártól minden új autót fel kell szerelni olyan szabványos csatlakozóval is, mely lehetővé teszi egy – szintén szabványosított – alkoholszondával összekötött indításgátló rendszer utólagos beszerelését. Például a Volvónak már van is ilyenje.
A műszaki részleteket a rendelet a gyártókra bízza, de ezen rendszereknek mind azt kell tudnia fixen, hogy csak az előírt (Magyarországon nulla) alkoholszint alatt tegye lehetővé a fedélzeti alkoholszondával felszerelt autó beindítását. magának a szondának a kötelezővé tétele persze egyelőre még a jövő zenéje, hiszen jelen rendelkezésekben még nem szerepel.
Az eseményrögzítő feketedobozok már eddig is rengeteg nehezen elemezhető vagy rekonstruálható baleseti helyzet és biztosítási káresemény korrekt megítélését tették lehetővé, így szabványosításuk már egy irtó régóta kívánatos törekvés, ami jelentősen megkönnyíti majd a hatóságok munkáját, úgyhogy ezt csakis üdvözölni lehet.
A fedélzeti alkoholszonda pedig – a föntebb leírt működés mellett, ami azért még egy picit odébb van – könnyen lehet, hogy még annál is több balesetet előzhet meg, mint amennyire egyelőre számít a jogalkotó, hiszen kvázi kizárja az autós közlekedésből az arra alkalmatlan állapotban lévőket. Tény ugyanis, hogy
a bevezetőben említett közel 21 ezer halálos áldozat egyötöde még ma is élne, ha senki sem ülne volán mögé alkoholos befolyásoltság alatt.
Természetesen ezek az elsősorban az autógyártókat érintő drasztikus változások csak hosszabb idő elteltével mutatják meg magukat a baleseti statisztikákban, hiszen a rendelet előírásainak megfelelően legyártott autóknak először is alaposan el kell terjedniük az utakon ahhoz, hogy biztonságosabb mivoltuk trendszinten érzékelhető és értékelhető legyen Európa-szerte.
Ha ehhez hozzávesszük azt a nem éppen elhanyagolható adalékinfót, hogy a KSH adatai alapján a Magyarországon forgalomban lévő személyautók átlagéletkora 2008 óta folyamatosan nő, és 2023-ban már elérte a környezetvédelmi és közlekedésbiztonsági szempontból is kritikusan öregnek számító 15,6 évet is, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem a magyar statisztikák alakulásában lesz a leghamarabb látható mindez.