Szó sincs már szégyenérzetről.

Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) átfogó kutatásában huszonkétezer 15 és 24 év közötti fiatalt kérdeztek meg a ruhafogyasztási szokásaikról. A hamisított termékeket is szóba hozták, és a megkérdezettek 52 százaléka beismerte, hogy vásárolt már legalább egy darab hamisítványt online, 37 százalék pedig bevallotta, hogy szándékosan szokott ilyesmit vásárolni. Hogy kontextusba kerüljenek az adatok:

’19-ben egy hasonló felmérés során még csak a fiatalok 17 százaléka válaszolta, hogy szándékosan ment rá a kamukra.

Nem meglepő módon a megkérdezettek jelentős része, csaknem felük a költséghatékonyság miatt választotta a hamis holmikat, az égbe szökő lakhatási és megélhetési költségek, meg tandíjak mellett nem tudnak több százezer forintot kiadni összegeket kiadni eredeti termékekért. De nagyon nagy rajtuk a nyomás, hogy „megfelelő” képet mutassanak magukról, mivel ellenkező esetben könnyedén kiközösíthetik őket, az online és a fizikai bullying is valós veszélyt jelent egyes körökben.

Flexelős hamisítványok

De bőven akadnak olyanok is, akiket egyáltalán nem érdekel a kedvező arculat megteremtése. A felmérésen részt vevő fiatalok több mint negyede magasról tesz rá, hogy ki mit szól hozzá, hogy hamis cuccot hord, hanem egyszerűen bejön nekik a dizájn, de nem hajlandóak vagy nem is tudnának kisebb vagyonokat áldozni az igaziakra.

Mindezt erősíti, hogy Tiktokon, Instagramon hatalmas követőtáborral bíró, fiatal influenszer ráadásul büszkén vállalja, hogy kamut vásárol. A megkérdezettek 24 százaléka pedig úgy véli, nincs lényegi különbség hamis és valódi termék között.

Amiben amúgy sokszor nem is tévednek: gyakran ugyanabban a gyárban készülnek, egyes replikákkal foglalkozó oldalakon pedig kifogástalan minőségű szuperkamukat gyártanak. Ezeknek készítői megvásárolják az eredeti terméket, majd egy-az-egyben lemásolják, ráadásul hasonló, minőségi alapanyagokat használva.

Mostanság, mikor egyes luxusmárkák szándékosan trollkodják szét a vásárlókat nevetségesen festő, mesterségesen szénné rombolt cipőkkel, nehéz komolyan venni a high fashiont, és elmosódnak a határvonalak a hivalkodó luxus és a kamu között. Például

pár éve Justin Theroux vásárolt egy kamu Gucci pólót, ezzel afféle mikrotrendet teremtett, amire persze a Gucci rárepült, és legyártotta a pár dolláros felső luxusverzióját – százszoros áron. Nyilván óriási sikerrel.

Ráadásul a tervezők között sincs megegyezés a témában: van, aki tűzzel-vassal irtaná a kamukat, mondván, roncsolják a márka hírnevét, van, aki szerint hadd jöjjenek, nincs baj velük, sőt még jól is elsülhetnek. Marc Jacobs például korábban a Louis Vuitton kreatívigazgatójaként nyilatkozta: kifejezetten örül neki, hogy a dizájnjai a kevésbé pénzeseknek is eljuthatnak.

A Balmain vezető tervezője, Oliver Rousteing a fastfashion-másolatokat éltette. Saját bevallása szerint mindig ellátogat a Zarába megnézni, hogyan nyúlták le a darabjaikat, ugyanis lenyűgözi, mennyire kreatívan és ügyesen csinálják.