James Watt lelkesen tapsol handsworth-i sírjában.
A közhiedelemmel ellentétben egy ló körülbelül 15 lóerőt termel. De ez a szám is vitatott, mert kérdéses az első mérések pontossága. A lóerő kifejezés eredete az 1700-as évek végére nyúlik vissza, amikor James Watt brit feltaláló azzal az ötlettel állt elő, hogy összehasonlítja új gőzgépének teljesítményét a sörfőzde malmának meghajtására használt vonóló erejével. Számításai szerint egy lóerő 250 kg tömeget 1 láb, azaz 300 mm magasba képes megemelni 1 másodperc alatt.
De valójában mennyi lóerőt termel egy ló? A Donut srácai, akik iránt már korábban kinyilatkoztattam határtalan szeretetemet, a Motivo Engineering segítségével egy új teszttel álltak elő:
autós teljesítménymérő padhoz kapcsoltak egy lovat,
hogy megmérjék a valódi vonóerőt.
Ez így leírva egész egyszerűnek tűnik, pedig közel sem az. Először is kell hozzá egy hús-vér ló, egy motor nélküli Honda Civic és egy mérőpad, aztán ezeket össze kellett valahogy kötni.
Hogy minek a motor nélküli autó? A lópaták és a teljesítménymérő padok görgői általában nem kompatibilisek egymással, ezért a Donut csapata összefogott az Los Angeles-i székhelyű Motivo mérnöki irodával, hogy átalakítsanak egy Honda Civicet, amelynek kerekei valódi lóerővel forgathatják a görgőket egy hordozható mérőpadon.
A ló úgy forgatta meg az autó kerekeit, hogy meghúzta a kibelezett Civic motorterében föltekert és az autó sebességváltójára csatlakoztatott sodronykötelet. A Motivo koponyái kiszámították a hajtáslánc veszteségeit, hogy valódi teljesítményértéket kapjanak a négylábú kísérleti alanytól.
A videó baromi szórakoztató, a donutosok rengeteg munkát tettek bele
annak a kérdésnek a megválaszolására, amin a legtöbben eltűnődtünk már valamikor,
így aztán nem is spoilerezem el a munkájukat azzal, hogy felfedem a végső lovas teljesítményt.
De tekintve, hogy a házigazda Jeremiah 0,87 kW-ot, azaz 1,18 LE-t hajtott ki a mérőpadon, sejthető, hogy egy ló – vagy legalábbis ez a ló, amelyet a kísérlethez kértek kölcsön – több, mint 1 lóerős.