Évente több százan nyújtatják meg a combcsontjukat, nem tántorítja el őket sem az ár, sem a fájdalom és a kockázat sem.
Nem kétséges, alacsonynak lenni több szempontból rettentő kellemetlen. Behatárolja a párválasztási lehetőségeket (még akkor is, ha az ember önbizalomtól duzzadva felülemelkedik rajta, hisz sok nő elvből nem kezd nála kisebb férfiakkal), és kutatások szerint a munkahelyi karriert, sőt még a várható élettartamot és a bűnelkövetési hajlamot is negatívan befolyásolja.
Nem szólva az idétlen/lesajnáló poénokról, meg arról, hogy elég egy kicsit határozottabb fellépés, és jön a bélyeg: Napóleon-komplexus.
Ezzel együtt is hajmeresztő, hogy emberek képesek kifizetni egy luxusautó árát, és végigcsinálni egy fájdalmas, egyéves tortúrát azért, hogy hét-nyolc centivel magasabbról szemléljék a világot.
A Dmarge korábbi cikke szerint ma már évente több száz férfi vág bele a műtétbe világszerte.
Az eljárás alapja meglepően régre nyúlik vissza, egy szovjet orvos fejlesztette ki a második világháború után, a sérüléseik következtében végtagrövidülést elszenvedett veteránoknak.
Az elmúlt hetven évben persze sokat fejlődött az eljárás, ma úgy néz ki, hogy elvágják a combcsontokat, majd hosszában beléjük ültetnek egy-egy rudat, melyeket később kívülről irányítva milliméterenként nyújtanak, és a gyógyulás közben a csontok is követik a méretváltozást. A folyamat végén a rudakat egy újabb műtéttel távolítják el.
Tizenöt centi is elérhető

Az így elérhető nyúlás alapesetben nagyjából 7,5 centiméter, és ezért úgy 75 ezer amerikai dollárt (27 millió forintot) kell fizetni. De létezik olyan verzió is, hogy időben eltolva ugyanezt megcsinálják a sípcsonttal is, így a végeredmény is a duplája lesz.
Amit vállalni kell a permamens lábujjhegyen állás érzete érdekében: nagy fájdalmak (erős csillapítókkal állítólag jól kordában tarthatók), kerekesszékes-járókeretes közlekedés a felépülés elején, minimum 8 hónap erejéig lemondás az intenzív testmozgásról – és persze a komplikációk kockázata.
Néhány példa: elfertőződés, vérrögök, ízületi merevség, izomrekesz-szindróma, a csontfejlődés zavara. Az előfordulási arányuk összességében öt százalék alatti, nézőpont kérdése, hogy ez sok vagy kevés.