5 lecke a vezetésről, amit inkább ne higgy el a filmeknek

Szerző: Lakinger Béla

Hasonlóan a legtöbb dologhoz, ezt sem a képernyőről érdemes megtanulni. De motiválódni azért ér.

Azt talán nem kell bizonygatnunk a Bronson olvasóinak, hogy szeretjük a mozgóképes kultúrát. A jobb produkciókról szívesen írunk olyan szempontból is, hogy miként lehet tanulni vagy legalább inspirálódni belőlük. Mégis örömmel kurjantottunk fel, amikor elolvastuk Emilia Bunea Psychology Todayen megjelent cikkét arról, hogy sok népszerű film és sorozat

nagyon leegyszerűsítő vagy egyenesen megtévesztő módon ábrázolja a jó vezetőt.

Nyilván egy csomó más dolgot is, de maradjunk most az elismert kutatóként és sikeres cégvezérként egyaránt a téma szakértőjének számító dr. Bunea hiánypótló írásánál. Azért fontosak a megállapításai, mert a jó példák mellett a popkultúra valóban elültethet a fejünkben téves elképzeléseket is, melyek esetleg későbbi rossz döntéseink alapjául szolgálhatnak.

#1 „Vezető légy, ne menedzser”

A filmek gyakran azt tanítják nekünk, hogy a menedzserek alsóbbrendű lények, az unalmas hétköznapi feladatok földhözragadt megszállottjai. Gondoljunk A hivatal (The Office) vagy a Hivatali patkányok (Office Space), esetleg a Förtelmes főnökök (Horrible bosses) fejeseire. Ezzel szemben az igazi vezetők a víziók és a nagyívű gondolatok briliáns emberei.

Ez a dichotómia, bár a mélyén természetesen van igazság is, túlságosan fekete-fehéren láttatja a dolgokat. Holott

megbízható üzem nélkül egy olyan szervezet, amelynek csak vizionárius vezetői vannak, összeomlik.

Az inspiráló vezetők sem maradhatnak sokáig azok, ha elvesztik az embereik tiszteletét, mert nem képesek feltűri az ingujjukat, és kitalálni a hatékony működést.

#2 „Az igazi vezetők eredetileg nem is akartak vezetni”

Vonakodva vállalják csak a kormányrudat, mert mások kinyilvánították, hogy szükség van rájuk: Az éhezők viadala (The Hunger Games), A rettenthetetlen (Braveheart), Mátrix. Sőt, A két pápa (The Two Popes) foglalja össze ezt a legjobban, amikor Platónt idézi:

„A vezető legfontosabb tulajdonsága, hogy nem akar vezető lenni”.

Nos, nem úgy van az. Valójában a kutatások azt mutatják, hogy a vezetővé válást leginkább az a tényező képes előrejelezni (megelőzve például az intelligenciát), hogy valaki motivált a vezetésre. Egyáltalán nem baj, ha valaki szívesen csinálja, hisz magában, és vállalja a felelősséget, mert ha útközben hibázik, képes lesz tanulni belőle.

#3 „Alázat és empátia kell ahhoz, hogy vezető legyél”

Ted Lasso a hasonló című sorozatban egy angol futballklub edzőjeként valószínűtlenül keveset tud a munkájáról, de az alázat és a melegszívűség kombinációjával igazi csapatot gyúr a játékosaiból. A sorozat minden vezetőt emlékeztet, hogy az olyan semmiségek helyett, mint a szakértelem és a fegyelmezett munka, az empátiával érdemes operálni.

Ez nyilvánvalóan a realitásokat semmibe vevő modell.

A vezetés felhatalmazás és tekintély hiányában lehetetlen. Elképzelhető, hogy ezek forrása nem a szaktudás vagy a pozíció, származhatnak karizmából vagy kivételes intelligenciából is, de ez utóbbiak érvényre juttatásához önbizalom kell, azt pedig a pozitív társadalmi visszajelzések táplálják. A kutatások igenis azt mutatják, hogy az alázatos vezetési stílus hatástalan, ha a vezető tekintélye kicsi.

#4 „Ha van egy jó ötleted, mindenáron keresztül kell vinned”

Ez a képlet a filmekben persze működik, mert szeretjük látni, ahogy a főszereplő minden akadály és más vélemény ellenére sikerrel jár. A pénzcsináló (Moneyball) főszereplője úgy erőlteti a baseballcsapat kiválasztásának új módját, hogy érdemben nem igyekszik meggyőzni a kollégáit. Ha a való életben próbálna egy nagy változást átverni anélkül, hogy figyelembe venné a változásmenedzsment alapelveit, alighanem hamar elbukna.

#5 „A vezető mindenkiről jobban tudja, mi a jó neki”

Holt költők társasága, (Dead Poets’ Society), Emlékezz a titánokra (Remember the Titans), Carter edző (Coach Carter): ezek szép filmek, de az, amit a legjobb tanárok vagy edzők művelnek – és ami a tanár-diák dinamikán alapul -, alapvetően különbözik attól, amit a főnököknek a munkahelyükön kell bemutatniuk, felnőtt-felnőtt viszonyrendszerekben. Néha elvárhatjuk a főnöktől, hogy mindent tudjon, ami a munkánkkal kapcsolatos, beleértve azt is, hogy mi a legjobb nekünk, de hosszú távon nem egészséges lemondani a saját felelősségünkről.

Szóval motivációnak, gondolatébresztőnek sok film alkalmas, de azt érdemes nagyon megválogatni, hogy melyikből merítünk konkrét recepteket.

Itt van még jó kis kontent