A barbár törpe, aki nekimegy a legnagyobb darab rögbiseknek is

Szerző: Lakinger Béla

Faf de Klerk csak a saját sportágában kicsi, ott viszont látványosan. De nem érdekli.

Könnyű olyan frázisokat pufogtatni, hogy „a méret nem számít”, de a valóságban bebizonyítani, hogy tényleg így van, már nem annyira sima ügy. Különösen nem az, ha az ember a világ talán legkeményebb csapatsportjában próbál érvényesülni.

Vegyünk például egy rögbijátékost, aki az utcán ugyan hétköznapi jelenség lenne – leszámítva az átlagosnál erősebb felsőtestét -, de a pályán durcás manónak tűnik a gardróbszekrény termetű munkatársai között.

Egészen addig, amíg egy bestiális ütközéssel ki nem szorítja a szuszt bárkiből, aki tojáslabdával a kezében közelít a kapuja felé.

Nemrég ért véget a 10. rögbi-vb (mármint a sportág rugby union néven ismert, 15 a 15 elleni verziójának versengése), az Új-Zéland elleni győzelemmel negyedszer lett világbajnok a dél-afrikai válogatott. A négy évvel korábban megszerzett címét megvédő csapatban ismét ott volt a rögbivilág egyik legérdekesebb figurája, Francois „Faf” de Klerk.

A 32 éves, scrum half (nyitó) pozícióban játszó fickó 172 centi magas, 80 kiló a versenysúlya. Ehhez képest a statisztikák szerint egy átlagos profi rögbis 188 centis, és 103 kilót nyom. Ez a különbség értelemszerűen még nagyobbnak érződik, ha mozgásban lévő hústornyok érintkeznek egymással.

De akkor sem elhanyagolható, ha az embert egyszerűen csak közvetlen közelről galléron ragadja egy viking hajóskapitány reinkarnációja:

Ahogy De Klerk belevigyorog a másik 15 centivel följebb elhelyezkedő arcába, az tényleg tanítani való. Talán erre a szkillre is szüksége volt ahhoz, hogy az ő testalkatával nemcsak helytállt, de ki is tűnt egy ilyen közegben – érdemes megjegyezni, hogy amint ebből a 2019-es BBC-interjúból kiderül, Dél-Afrikában különösen fontosnak tartják, hogy a játékosok minél méretesebbek legyenek.

Szóval aki legközelebb panaszkodna, hogy miért csak akkorára nőtt, amekkorára, annak jusson eszébe Faf de Klerk!

Vagy akár Danny DeVito:

Itt van még jó kis kontent