Ráadásul nem onnan érkezik, ahonnan várnád.

Ha van valami, amit az órák világa jobban szeret, mint egy-egy szuperlatívusz, az maga a versengés. Attól kezdve, hogy melyik márka létezik a legrégebben, kinek az órája a legkomplikáltabb, ki tudja elkészíteni a világ legvékonyabb óráját (ezt a címet jelenleg a hihetetlen Richard Mille RM UP-01 Ferrari birtokolja), az óragyártás legnagyobb nevei folyamatosan próbálkoznak, hogy így vagy úgy túlszárnyalják egymást.

Most, több éves fejlesztés és számtalan prototípus után, a Horologer Mingen volt a sor, hogy megalkossa a horológia legújabb szuperlatívuszát – avagy a valaha készült legkönnyebb órát. A magnézium, alumínium, cink és mangán ötvözetéből készült tokkal és a kézi felhúzású modell 8,8 grammos össztömegével (az automata változat már kőkemény 10,8 grammot nyom), az óra könnyebb, mint két A/4-es papírlap. Ami egyáltalán

nem rossz egy mindössze hatéves gyártótól, amelyet iparági kívülállók csoportja alapított.

A Ming LW.01 az éteri súlyától eltekintve is tartogat néhány érdekességet. Egyrészt, ha egy ilyen apró, malajziai márka, amely kevesebb ideje létezik, mint a This is Us, akkora befolyást tud felmutatni, mint egyes évszázados örökséggel rendelkező svájci gyártók, az megerősíti, hogy igenis a független óragyártás aranykorszakát éljük – erről épp nemrégiben írtunk is egy nagyobbacskát:

Amikor az olyan niche-házak darabjai mint az F.P. Journe, a Rolexszel és a Patek Philippe-pel megosztva hozza a legmagasabb számokat az aukciókon, a Louis Vuitton pedig olyan kevéssé ismert nevekbe fekteti a pénzét, mint Daniel Roth és Rexhep Rexhepi,

nyilvánvaló, hogy jelentős változás zajlik a csúcskategóriás órák világában.

Ebbe a nyüzsgésbe lépett be a Ming – egy brand, amelyet 2017-ben alapított a malajziai Ming Thein, egy fizikus csodagyerekből lett professzionális fotós, aki régóta rajong az időmérőkért. Ming és egy maroknyi hasonló gondolkodású haverja úgy indította el a márkát, mint az elitizmus és a túlzott árak ellenpólusát – továbbra is az óragyűjtő világ felsőbb szintjein maradva.

Ming célja olyan érdekes órák létrehozása volt, amelyek – viszonylag – hozzáférhetőek, és az elmúlt hat év során hűséges és megszállott gyűjtőket halmozott fel márkája köré, akik minden új, limitált kiadású megjelenésre lecsapnak.

A szédítően sokszámjegyű marketing-költségvetéssel és a legmodernebb gyártólétesítményekkel rendelkező nagy svájci márkákkal ellentétben, a Ming egyetlen alkatrészét sem gyártja házon belül, és egyetlen kiskereskedelmi üzletet sem üzemeltet, de ez egy pillanatra sem gátolja meg az elmúlt évek legérdekesebb óráinak – köztük a Ming LW.01-nek – megalkotását.

A Ming LW.01 mindössze 200 darabra korlátozódik (100 manuális és 100 automata), és kizárólag a Ming webhelyén érhető el. Tekintettel a Ming karórák általános népszerűségére, és különösen az új rekorderrel kapcsolatos felhajtásra, nagyjából 7,9 millió forintos ára ellenére is

garantáltan gyorsabban fogy majd el mind a kétszáz, mint a belépőjegyek Taylor Swift vagy Azahriah koncertjére.

Az eddigiekből kiindulva azonban biztosak lehetünk benne, hogy nagyon odafigyelnek a többi gyártónál is a történésekre, és nem telik el sok idő, amikor a Ming ultrakönnyű koronáján egy ultrakönnyű visszaszámláló jelenik meg.