Sok más, magasztos dolog mellett, persze. Warren Buffett elárulja, hogy mi az összefüggés.
Az ember igyekszik képezni magát, új dolgokat tanulni, gyarapítani spéci szkilljeit, ami dicséretes és okos dolog, de közben közben elfeledkezhetünk arról, hogy az élet csomó területén milyen jelentősége van a sokrétű készségektől teljesen független habitusnak. A személyiség szilárdságának, ami nemcsak a mindennapokban jön jól, hanem például a befektetéseknél is.
Milyen a jó befektető?
Erről beszél az alábbi, ránézésre legalább negyvenéves felvételen Warren Buffett. Az indító bonmot, miszerint ennek az üzletnek a két szabálya, hogy 1. sose veszíts pénzt, 2. sose feledkezz meg az első szabályról, inkább vicces, mint komolyan vehető, a továbbiak azonban igazán elgondolkodtatók.
Azt mondja ugyanis, hogy
egy befektetőnek nincs szüksége magas IQ-ra, hogy sikeres legyen. Fontosabb a vérmérséklet,
vagyis az a tulajdonság, hogy nem okoz örömet se az, ha a tömeggel mész, se az, ha ellene.
Nyilván könnyű ezt belátni, legtöbbünk feltehetően próbál is ennek megfelelően élni. Csakhogy ha egy rakás pénz múlik rajta, nem biztos, hogy olyan egyszerű így csinálni.
„Nem az dönti el, hogy igazad van vagy nincs igazad, hogy ezer ember egyetért vagy nem ért egyet veled. Az dönti el, helytálló-e az okfejtésed”
– idézi Buffett egyik nagy elődjét, egyszersmind tanítómesterét, Benjamin Grahamet.
Az öregúr amellett, hogy a világ talán legsikeresebb – de mindenképp a legikonikusabb – befektetője, mindig szívesen és jól beszélt arról, amit csinált. (Nem véletlenül kapta azt a becenevet, hogy az Omahai Bölcs.) Tömör és találó meglátásai azoknak is ajánlhatók, akik amúgy – teljes joggal – messziről elkerülik a falvédőszövegekben kommunikáló megmondóembereket.