A színész a mentális egészség világnapja alkalmából beszélt a küzdelmeiről.
Ryan Reynoldsot a legtöbben nagypofájú, folyton viccelődő, magabiztos férfiként ismerik, ez azonban csak a színész egyik arca. Kedden a Bring Change to Mind nevű szervezetnek a mentális egészség világnapja alkalmából tartott rendezvényén beszélt arról, mi zajlik a felszín alatt, és elmondta,
gyakran elveszíti az irányítást.

Amikor a Page Six riportere megkérdezte tőle, hogyan őrzi meg a mentális egészségét, Reynolds őszintén válaszolt:
„Az igazat megvallva, nem mindig megy valami jól. Persze megvannak a saját kis rituáléim, és akadnak dolgok, amelyek segítenek a földön maradni, nehogy kicsússzon az elmém az irányításom alól. Meditálok, odafigyelek magamra, ilyesmi… Néha nagyon jó vagyok ebben, néha viszont nem”
– ismerte el.
A 46 éves színész gyerekkora óta intenzív szorongással küzd, és minden erejére szüksége van, hogy felülemelkedhessen rajta a nyilvános szereplései során – és ez a küzdelem nagy hatással van a személyiségére is. Vagyis a személyiségeire.
„Egész életemben szorongtam. Úgy érzem, a személyiségemnek két része van, és amikor ez történik, az egyik átveszi az irányítást”
– mondta.
Szerencsére nem a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-féle radikális disszociatív személyiségzavarról van szó, hanem egy működőképes megküzdési mechanizmusról. Elmondta, hogyan néz ki ez a gyakorlatban:
„Amikor annak idején David Letterman műsorába mentem, ideges voltam. Emlékszem, ott álltam a színfalak mögött, mielőtt a függöny kinyílt, és azt gondoltam magamban: ‘Meg fogok halni. Szó szerint itt fogok meghalni. A függöny kinyílik, és én csak egy hányásszimfónia leszek, valami szörnyűség fog történni’. De ahogy széthúzzák a függönyt, van egy kis fickó, aki átveszi az irányítást. És azt mondja: ‘Megoldom. Minden rendben van.’ Érzem ilyenkor, hogy lelassul a pulzusom, megnyugszik a légzésem, aztán csak kimegyek, és már egy teljesen más ember vagyok. Aztán ahogy távozom az interjúról, mindig arra gondolok, hogy Istenem, de jó volna, ha olyan lennék, mint ez a srác!”
Nem állítjuk, hogy nem látszik az arcán a feszkó, amikor belép:
Üdítő Reynolds őszintesége: érdekes látni, hogy a folyton magabiztosnak tűnő, heccelődő, poéngyáros, hipergazdag szupersztár is hús-vér ember, tele félelmekkel és bizonytalansággal, amelyeket nem mindig tud uralni. És motiváló hallani, ahogy leküzdi szorongását, hogy megbirkózhasson a mindennapok kihívásaival.