A generációváltás szakértői könyvet írtak arról, mik a folyamat leggyakoribb buktatói.
Eljutottunk oda, hogy a rendszerváltás utáni évtizedben alapított hazai vállalkozások alapítói tömegesen mennek nyugdíjba. A Pannon Egyetem friss kutatása szerint azonban
a vállalkozók 61 százalékának semmilyen konkrét terve nincs az utódlásra, ami számos problémát vet fel
– írja közleményében a Generációk Partnere tanácsadó cég.
A nyugati országok statisztikái szerint az ilyen vállalkozások 80 százaléka nem éli túl a váltást: az alapító halálát követő egy-másfél éven belül csődbe megy.
„Ennek az egyik fő oka, hogy a generációváltás nemcsak a cégről, hanem a családtagokról is szól. A staféta átadásával járó érzelmeknek ugyanakkora hangsúlyt kellene kapniuk, de nem tudunk, nem tanultunk meg beszélni róluk. Ez egy érzelmi hullámvasút, a családon belüli kimondott és kimondatlan személyes ellentétektől kezdve, a vasárnapi ebédek hangulatát régóta mérgező, meg nem oldott problémákon át, egészen a cég elengedésével együtt járó gyász feldolgozásáig”
– idézi a közlemény Pálos Ildikót, a Generációváltás a családi vállalkozásokban című könyv társszerzőjét. A könyv öt kritikus témát azonosít a folyamatban.
#1 „Hogyan hozzam fel az utódlás kérdését?”
Az alapítók többségének nincs problématudata. Nem akarnak beszélni az utódlásról, hiszen még 70 évesen is „jó egészségnek örvendenek” – akár két infarktus után. Olyan ez a téma nekik, mintha a temetésüket tervezgetnék, ezért inkább a homokba dugják a fejüket. Az utódokban viszont eközben egyre szaporodnak a kérdések:
„Megkapom a tulajdonrészt? Vagy meg kell vennem? Ha igen, miből? Vagy majd örökölni fogom? Addig is hogyan viselkedjek a cégben tulajdonosként, ha valójában nem vagyok az?”
#2 „Hogyan mondjam el, hogy nem veszem át a céget?”
Nem ritka eset, amikor a potenciális utód nem akarja átvenni a családi vállalkozást. Egyszerűen más érdekli vagy gyerekként mély nyomot hagyott benne, hogy az apja mindig a céggel volt elfoglalva. Ebben a helyzetben az apa által létrehozott örökség inkább teher, és komoly dilemmákat okozhat annak a kommunikálása, hogy a gyerek máshogy képzeli el az életét.
#3 „Hogyan mondjam el, hogy nem alkalmas rá?”
Fordított helyzetben sem kisebb a gond, különösen, ha az alapító a kezdetektől az utódját látta a gyermekében. Egy ponton túl azonban belátta, hogy nem alkalmas a staféta továbbvitelére. Ez egyébként nagy szó, mégis vívódik: „Hogyan mondjam el neki? Milyen apa vagyok én, hogy kitúrom a cégből, még lehetőséget sem adok neki?”
Ilyenkor sokan áltatják magukat, kiskapukat keresnek, különböző pozíciókba helyezik az utódot, hátha megtalálja azt a területet, amiben majd jeleskedni tud. Ebbe nemcsak a szülő-gyerek kapcsolat roppanhat bele, de maga a vállalkozás is. Ezen a ponton fontos hangsúlyozni, amit sokan nem tudnak: a tulajdonosi és a cégvezetői szerep szétválasztható!
#4 „Melyik gyerekemnek adjam? Mivel indokoljam?”
A családi vállalkozások amúgy is cifra érzelmi képletét tovább bonyolítja, ha az alapítónak több gyermeke is van. A testvérek ugyanis nem ritkán versengenek, harcolnak a vezetői szerepekért, az irányításért. Az alapító pedig nem akar döntésével féltékenységet, sértettséget, vagy a mellőzöttség érzését kelteni.
Előfordulhat az is, hogy a jelölteknek más a jövőképük, céljaik, ami további konfliktusokat és érzelmi feszültséget szülhet. A kiválasztottnak pedig hatalmas érzelmi terhet jelent az alapító elvárásainak megfelelni úgy, hogy a testvére talán inkább a kudarcának, mint a sikerének drukkol.
#5 Meggyászolni a vállalkozói létet
Egy évtizedek alatt fáradtságos munkával felépített vállalkozást valaki más kezébe adni – még ha az a saját gyerekünk is – a legtöbb alapító számára pokolian nehéz. A staféta átadása után hirtelen rázúduló szabadidőben kérdések között őrlődik, és ha nem tud ezzel megbirkózni, elkezd visszajárni, besegít, tanácsot ad, óhatatlanul is lassítva ezzel az utód önállósodását.
Pálos Ildikó tapasztalatai szerint a sikeres elengedés egyik kulcsa, hogy az alapító találjon magának új kihívást, ami lehet a korábbi cégből külön jogi személyként leválasztott terület, teljesen új vállalkozás vagy akár egy addig elhanyagolt hobbi is.