Az ilyesmi állítólag nemcsak a puristák hergelésére jó, hanem tényleg érdekesebbé teszi az italt.
A „zsírral mosott” (fat washed) kifejezés bármely kontextusban ostobaságnak tűnik, hiszen a zsírt, amikor nem esszük, akkor többnyire épp eltávolítani igyekszünk, de ha nem, akkor sem mosásra használjuk, legfeljebb gépek karbantartására. Különösen bizarrul hangzik egy innivalóval összefüggésben, és mégis: egyes minőségi piákat bizony szoktak zsírral mosni.
Jó, a szoktak szó talán túlzás – mondjuk inkább úgy, hogy például a whiskyfanatikus szubkultúrán belül van olyan áramlat, amelynek tagjai,
a tradicionalisták hüledezésére ügyet sem vetve, izgalmasabbá próbálják tenni az ital textúráját és ízét.
Természetesen a koktélvilágból jön az őrült ötlet, 2008-ban Don Lee, a New York-i Please Don’t Tell nevű bár mixere találta ki, szalonnazsírral. Azóta kollégái továbbfejlesztették a módszert, használnak többek között mogyoróvajat, sajtot, szarvasgombaolajat, szezámolajat és még kacsazsírt is.
Az eljárás során szobahőmérsékletű whiskyhez (esetleg ginhez) valamilyen zsiradékot adnak. A keveréket néhány órán át állni hagyják, hogy a két anyag elváljon egymástól, majd a hűtőszekrénybe teszik, így a zsír megszilárdul a tetején. Leszedik róla, a folyadékot leszűrik, visszaöntik az üvegébe, és kész.
Elég egyszerűen hangzik, de van néhány dolog, amire érdemes figyelni. Kell egy lehetőleg zárható edény, egy jó minőségű szűrő vagy sajtkendő és valami, amivel méricskélni tudsz. Utóbbi az arányok miatt lehet fontos, a hüvelykujjszabály ugyanis az, kiváltképp az agresszívabb ízű, például füstös zsírok esetében, hogy egy teli pohár whiskybe elég két evőkanálnyi. Ja, és az állati eredetű zsírral mosott whiskyt hűtőszekrényben kell tárolni, továbbá ajánlatos néhány héten belül elfogyasztani.
Ésszel a teszteléssel!
De persze az egész lényege, hogy bárki kikísérletezheti az ízlésének megfelelő mennyiséget és ízvilágot. (Mit szólnál például a rum és a kókuszolaj társításához? Ugye?!) Míg az ember ki nem kupálja a saját metódusát, nyilvánvalóan rengeteg jó whiskyt tesz tönkre, majdnem annyit elszopogat kvalitikontroll címén, de közben remekül szórakozik, szóval mindenki jól jár.
A konzervatív whiskypuristák nyilvánvalóan nem jutottak el idáig az olvasásban az instant agyvérzésük miatt, ezért le merjük írni azt is, hogy
az igazán elvetemültek fűszereket is adnak a szeszhez,
például fahéjat vagy szerecsendiót, sőt rozmaringot, mentát. Nem vagyunk biztosak benne, ez esetben a végeredmény még whiskynek nevezhető-e, de ez voltaképp részletkérdés.