A világ egyik legjobb golfozója figyelmeztet: bárkit kicsinálhat a sportfogadás-függőség

Szerző: Lakinger Béla

Phil Mickelson most már tudja, mekkora kárt tud okozni – még annak is, akinek nem számít a pénz.

Van egy érdekes szál a három éve bemutatott nagyszerű Netflix-sorozatban, a Michael Jordanről szóló The Last Dance-ben. Többször előkerül Jordan szerencsejáték-, illetve sportfogadás-szenvedélye, amelyen a hatalmas összegek miatt már akkoriban is csámcsogott a sajtó, és amelyről az érintett váltig állítja, hogy semmi kóros nem volt benne. Nagyjából azt mondja, hogy ha az elvesztett pénz mennyisége nem okoz életvitelbeli problémát a játékosnak, akkor káros függőségről sem lehet beszélni.

Felelőtlen és vállalhatatlan

Phil Mickelson profi golfozó minap közzétett posztjából kiderül, hogy ez az érvelés nem feltétlenül állja meg a helyét mindenkinél (Jordannak persze ettől még a maga szempontjából igaza lehetett). Mickelson egy ideje nyíltan beszél a szerencsejáték-függőségéről, tavaly a Sports Illustratednek elárulta, terapeutához fordult, miután „olyan szintre jutott, hogy felelőtlen és vállalhatatlan volt”.

Most, amikor az Egyesült Államokban beindult az ott különösen népszerű fantasyfutball-szezon, az 53 éves golfozó őszintén írt arról, hogy milyen volt a saját küzdelme – vette észre a Men’s Journal.

„A legtöbben mértékkel fogják élvezni ezt a futballszezont, miközben jól szórakoznak. A barátok ugratják majd egymást, és a fogadásokon nyert vagy elvesztett pénz nem lesz hatással rátok. Én az idén nem fogok fogadni, mert átléptem a mértékletesség határát, és belecsúsztam a függőségbe, ami egyáltalán nem szórakoztató.”

Mickelson megjegyzi, hogy bár a pénz a profi játékosként megteremtett anyagi biztonságának köszönhetően sosem volt gond, a fogadás annyira elvonta a figyelmét mindentől, hogy nem tudott jelen lenni a szerettei életében.

„A jelenlét hiánya nagyon bántó. ‘Itt vagy, de nem vagy velünk’ – ezt gyakran mondták nekem a függőségem alatt. Ez pedig úgy hatott azokra, akik fontosak számomra, aminek nem is voltam tudatában, vagy nem tudtam megérteni. Olyan, mintha kint egy hurrikán tombolna, én pedig elszigetelten ülnék egy óvóhelyen, megfeledkezve arról, hogy mi történik. Amikor kijöttem onnan, akkora károkat kellett eltakarítani, hogy legszívesebben visszabújtam volna, nem akartam a dolgokkal szembesülni.”

Elismeréssel ír feleségéről, Amyről, amiért támogatta őt a „legsötétebb és legnehezebb időszakokban”.

„Nélküle nem tudtam volna túltenni magam ezen. Annyira hálás vagyok az erejéért, amiért segített átvészelni azt a sok nehézséget, amit okoztam. Az ő szeretete, támogatása és elkötelezettsége miatt azon az úton vagyok, hogy azzá váljak, aki lenni szeretnék.”

Úgy tűnik, sikerült neki, mert miután sok éven át szakmai segítséget kapott, és nem játszott, felépült a függőségeiből. Úgy fogalmaz, most már képes nyugodtan jelen lenni a pillanatban, belső nyugalommal és békével élni minden napot.

A tanácsa pedig így szól, minden játékosnak címezve:

„Ebben a szezonban és azon túl is élvezd a játékot mértékkel, hogy ne vonja el a jelenlét képességét. Tapasztalatom szerint a szeretteiddel töltött pillanatokra sokkal jobban fogsz emlékezni, mint bármilyen megnyert fogadásra vagy fantasyliga-diadalra.”

Itt van még jó kis kontent