Phil Mickelson most már tudja, mekkora kárt tud okozni – még annak is, akinek nem számít a pénz.
Van egy érdekes szál a három éve bemutatott nagyszerű Netflix-sorozatban, a Michael Jordanről szóló The Last Dance-ben. Többször előkerül Jordan szerencsejáték-, illetve sportfogadás-szenvedélye, amelyen a hatalmas összegek miatt már akkoriban is csámcsogott a sajtó, és amelyről az érintett váltig állítja, hogy semmi kóros nem volt benne. Nagyjából azt mondja, hogy ha az elvesztett pénz mennyisége nem okoz életvitelbeli problémát a játékosnak, akkor káros függőségről sem lehet beszélni.
Felelőtlen és vállalhatatlan
Phil Mickelson profi golfozó minap közzétett posztjából kiderül, hogy ez az érvelés nem feltétlenül állja meg a helyét mindenkinél (Jordannak persze ettől még a maga szempontjából igaza lehetett). Mickelson egy ideje nyíltan beszél a szerencsejáték-függőségéről, tavaly a Sports Illustratednek elárulta, terapeutához fordult, miután „olyan szintre jutott, hogy felelőtlen és vállalhatatlan volt”.
Most, amikor az Egyesült Államokban beindult az ott különösen népszerű fantasyfutball-szezon, az 53 éves golfozó őszintén írt arról, hogy milyen volt a saját küzdelme – vette észre a Men’s Journal.
Mickelson megjegyzi, hogy bár a pénz a profi játékosként megteremtett anyagi biztonságának köszönhetően sosem volt gond, a fogadás annyira elvonta a figyelmét mindentől, hogy nem tudott jelen lenni a szerettei életében.
Most of you will enjoy this football season with moderation while having lots of fun and entertainment. The fantasy leagues will provide banter amongst friends and money won or lost betting won’t affect you. I wont be betting this year because I crossed the line of moderation and…
— Phil Mickelson (@PhilMickelson) September 18, 2023
„A jelenlét hiánya nagyon bántó. ‘Itt vagy, de nem vagy velünk’ – ezt gyakran mondták nekem a függőségem alatt. Ez pedig úgy hatott azokra, akik fontosak számomra, aminek nem is voltam tudatában, vagy nem tudtam megérteni. Olyan, mintha kint egy hurrikán tombolna, én pedig elszigetelten ülnék egy óvóhelyen, megfeledkezve arról, hogy mi történik. Amikor kijöttem onnan, akkora károkat kellett eltakarítani, hogy legszívesebben visszabújtam volna, nem akartam a dolgokkal szembesülni.”
Elismeréssel ír feleségéről, Amyről, amiért támogatta őt a „legsötétebb és legnehezebb időszakokban”.
Úgy tűnik, sikerült neki, mert miután sok éven át szakmai segítséget kapott, és nem játszott, felépült a függőségeiből. Úgy fogalmaz, most már képes nyugodtan jelen lenni a pillanatban, belső nyugalommal és békével élni minden napot.
A tanácsa pedig így szól, minden játékosnak címezve: