Van belőle bőr-, cowboy-, elegáns háromrészes, meg taktikai verzió is, amelyre gránátokat és tartalék tárakat tudsz ráaggatni. A mellény a 17. századi úri viseletből lett a common people alkalmi villantása, hogy mostanság a háromrészes öltönyök kulcsmotívumaként élje másodvirágzását. De saját jogon is megérdemli a helyét a gardróbodban, pláne büszkén dagadó mellkasodon a pesti éjszakában.
Egy határozott megállapítás máris az elején: a mellény az egyik legmenőbb dolog, amit a férfi viselhet. Ezt többen bizonyították már a történelemben, bár az irányt a casual popkultúrába Han Solo vezette be, majd John Marston mutatta meg a 21. századi közönségnek.
Mellényhistória
A tejes teát szürcsölgető, italukba csücsörítve süteményt mártogató ángélusok rögtön az anyánkba küldenének a „vest” kifejezést olvasván – induljunk innen. Ez a szó ugyanis csak a proli amerikai telepes árulók nyelvén jelenti a mellényt, a fenséges óhazában waistcoatnak mondják ugyanezt a ruhát.
A mellény evolúciója nincs teljesen feltárva, de az biztos, hogy a ruhadarab elődei már megjelentek a középkorban. Ilyen volt a vértezet alatt viselt vastag posztószövet, a gambeson (amelyet magyarosan egyébként gambezonnak írnak), továbbá a doublet nevű elegáns, finom kelme, amolyan illedelmes felsőruházat – ennek magyar neve nem is igen van.
A király megmondja a tutit
A waistcoat megjelenésének egy meglepően pontos dátuma lelhető fel a krónikákban: 1666. október 7., amely napon II. Károly angol király mutatta be az új stilót. Tette ezt vállaltan azzal a céllal, hogy az akkoriban domináns francia divatnak beintsen. Igen, a viharos angol-francia történelmi viszony egyik fontos terepe volt a férfidivat, és
ezen a fronton a 17. század végén a britek a mellénynek nevezett ruhadarab megvillantásával óhajtottak felülkerekedni.
Korabeli leírások alapján a nevezett viseletet a díszes kabát alá kellett felvenni begombolva, úgy, hogy kilátszódjon. Ugyanabban az évben tehát, amikor Isaac Newton megtette tudományos felfedezését, miszerint a prizma a fényt alkotóelemeire bontja (nem pedig megszínezi), a divattörténelem is durrantott egy nagyot.
Páváskodás nívósan
Itt szúrjuk közbe, hogy aki szerint a férfias öltözködés szükségszerűen puritán, az véleményével szembemegy a divattörténelem teljes egészével. A férfias öltözködés a 20. század egy korlátozott időszakán kívül tulajdonképpen mindig színes is volt. A mellény kiváló példa erre: a ruhadarab története a pompáról, a tündöklésről szól, ezzel együtt pedig olyannyira férfiasnak tartották, hogy a 18. századra a brit katonai uniformis része lett.
A waistcoat eredetileg egy hosszú, szoknyaszerű részt is tartalmazott, amely a 18. század derekára egyre rövidült, végül pedig teljesen kikopott. Ez itt például egy igen aprólékosan kidolgozott, selyemből készült olasz darab az 1730-as évekből:
Ez a kettő meg egy angol, illetve francia verzió ugyanabból az évszázadból:
Mivel a mellény eredeti funkciója, hogy a hosszú, nyitott felöltő alól kikukkantva fényűzést árasszon, ezért az értékes anyagokat a látható felületen lévő hímzésekbe dolgozták. A mellények középső részét így szatén, selyem és bársony harsány kombinációja adta, a formák közül pedig az a paisley mintázat volt a legnépszerűbb, amit az indiai gyarmatról hurcoltak be.
Rövidebb, egyszerűbb
Idővel tehát a mellény rövidült, egyszerűsödött, de a feladata továbbra is az volt, hogy eleganciát és stílust csempésszen a hétköznapi outfitekbe. A lenti, 1850-es évekből származó amerikai variáció a western-korszak közepéből jól szemlélteti ezt. Piros-fekete gyapjú és selyemszövet – a formás cirádákkal és a harsány színekkel itt sem spóroltak.
Az 1850-es évekre aztán a ruhadarab közeledett végső formájához, a szűkebb, karcsúbb, egyszerűbb, de még mindig kellően harsány kiegészítőhöz. Itt egy amerikai példány 1885-ből:
A mellényviselés alapszabályai
A mellény, ne szépítsük, kiegészítő, akár a kalap vagy a nyakkendő. Inkább az egyéniségről szól, mintsem az aktuális divat nyomasztó elvárásairól. Szinte soha, sehol nem kötelező viselni, legfeljebb ha egy fegyelmezett háromrészest írnak elő egy különleges bálban.
A 20. században már egyértelműen a háromrészes öltönyszett integráns elemeként tündökölt, e minőségében pedig vizuálisan illeszkednie kellett a kompozíció többi eleméhez. Többé nem kirínia kellett az egységből, nem többet mutatnia, hanem éppen az egységet és a jól szabottságot kellett nyomatékosítania.
Itthoni hagyomány
Magyarországon is hamar megjelent, a források szerint a polgári lakosságnál a 17., paraszti körökben a 18. században bukkant fel, egyaránt viszonylag díszes kivitelben. Ezzel összefüggésben érdemes belegondolni abba, hogy
szinte minden, amit népi viseletnek hívunk ma, valaha egyszerű divathóbort volt.
Régiónként eltérő névvel illették ezt a hóbortot, az ujjatlan felsőruházat őrületét. Erdélyben és a Felvidéken lajbi volt a neve, az Alföldön pruszli, de hívták derekasnak (ez mennyire jó szó már!) vagy kis mándlinak is egykor. A gazdagabb mezővárosokban nyugati mintára akár selyemből és bársonyból is készülhetett, a paszomány és a zsinórozás mellett díszes fémgombokkal, posztócsíkra varrt gombsorokkal felpimpelve.
A mellény ma
Alapértelmezetten a mellény továbbra is a háromrészes, elegáns öltöny középpontjaként értelmezhető, bár itthon kevés az olyan exkluzív esemény, ahol előírnák a viselését. Még a legtöbb dress to impress bulikában is elvétve látsz egyáltalán nyakkendőt is, nemhogy mellényt – ami egyébként szégyen-gyalázat. Ha egy ingre mellényt veszel tehát, és így mész neki az éjszakának, akkor két okból teheted.
Vagy öncélból, mert ugye gusztustalanul jól áll, vagy mert tisztelegni akarsz eme remek férfiviselet hagyományai előtt.
Egy dolgot azonban ne feledj! Az ingre zakó nélkül húzott mellény rendkívül karakteres ruhadarab, és amint kilépsz benne az utcára, a megjelenésed fókuszában lesz. Olyan, mint Amerika kapitány mellkasán a csillag: nem mindegy, hogy vörös vagy fehér, ugye.
Miért és kinek előnyös?
Esztétikai értelemben a mellény legkézenfevőbb előnye, hogy kiemeli a vállaidat. Mivel maga a ruhadarab főszabály szerint sötétebb az alatta viselt ingnél és a kulccsontodnál végződik, így optikailag szélesíti a felsőtestedet. További pozitív tulajdonsága, hogy hasnál jellemzően szűkül, tehát kiemeli a széles hátizmodat (deltásabbnak tűnsz), ha pedig egy szolid, de puhos pocakot kellene eltakarni, abban is megbízható partner.
A mellény viselésének további haszna, hogy a tomport is kiemeli, ami – tetszik vagy sem – a női közönség számára lényeges szempont. A nők egy része ugyan nem vallja be, de szokása a férfisegget esztétikai szempontok alapján értékelni.
Mikor nem jó a mellény?
Hátránya, hogy melegben még melegebbet csinál, és ennek megfelelően mellényformájú izzadságfoltot helyez el a pöpecre vasalt ingeden.
A mellény továbbá nem mindenkinek áll jól. A nagyon vékony felsőtesten, ha a hát izomzata nem elég megmunkált, előnytelen lehet, mivel oldalnézetből soványítja azt is, aki soványabb lenni pedig nem óhajtana. Ha ettől tartasz, maradj simán az ingnél vagy egy jól méretre igazított zakónál.
A mellényviselés alapszabályai
Most pedig néhány veretes szabály, amelyet fontos betartani.
#1 Az ing nem lehet buggyos a nyaknál
Tehát egy viszonylag passzentos ingben érdemes mutatkozni, különben úgy nézel majd ki, mint Charles de Batz de Castelmore d’Artagnan, amint épp Richelieu bíboros bajuszkáját készül lenyisszantani egy akkurátus suhintással.
#2 A legalsó gombot hagyd szabadon, akár a zakónál
Szintén egy angol király, VII. Edward nevéhez köthető az egyik legfontosabb szabály, hogy a zakóhoz hasonlóan a mellény legalsó gombját is szabadon kell hagyni. Ez a hanyag elegancia a mai napig javasolt.
#3 A mellény alja érje el az övet
A mellény nem bikinis melltartó, hogy a lengőbordánál vége legyen. Az oldalsó varrásnak el kell érnie az övet. Egyik fontos funkciója, hogy integráns egységet alkosson az öltöny többi részével, ezért sem kötelező háromrészeshez övet venni, hiszen a cél a jólszabottság érzete, és hogy a ruha tökéletes egységet alkosson. Ha a mellény nem éri el a nadrágot, ezt eleve bukod.
Mivel és hogyan vedd fel?
A legkézenfekvőbb nyilvánvalóan a háromrészes szett, tekintve, hogy annak a mellény integráns része, játszani azonban mindig lehet. Két lehetőséged van: a mellényed vagy pontosan ugyanolyan anyagú és színű, mint a nadrág, vagy éppenséggel a kontrasztra mész rá, és villantósabb textúrát választasz más színben, eltérő anyagból.
Mármost a mellényt nemcsak a színe, de az anyaga is teszi (ahogy szinte mindent, ami a testünkre veszünk). A tetejébe azon kevés ruhadarabok egyike, amelyeknél a közvélekedés szerint is megengedhető némi óvatos ciráda, ily módon
a nyakkendő mellett talán az utolsó olyan kiegészítő, amely megőrzött valamit az évszázadokkal ezelőtti, férfias pompából.
Míg tehát a bársony vagy a selyem a legtöbb ruhánál óriási merészségnek számít és igen nagy óvatosságra int, mellényből simán nekimehetsz egy világosbarna kordbársony kivitelnek, ha jól áll.
Kötött mellényt farmerrel főleg az amerikai kultúrkörben szokás viselni, Európában inkább élére vasalt szövetnadrághoz dukál. Ízlésedre és stílus kérdése, de egy hibát mindenképp kerülj: a nadrágétól épp csak árnyalatnyival eltérős színt. A cipő kiválasztására mellény viselése esetén is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint egyébként. Passzoljon az övedhez, és reflektáljon az outfit többi részére (értsd: világoskék inghez és farmerhez például barnát javasolt kombózni.)
A végére pedig lássunk egy rövid audiovizuális összefoglalót a témában, arra az esetre, ha denimmel párosítanád. Ne tévesszen meg a csatorna neve, a srác egész értelmeseket mond (meg pár bullshitet).