Érdemes hallgatni rá.
Az 55 éves Sue Nabi jelenleg a világ egyik legsikeresebb márkájának, az 1904-ben alapított, szépségápolással foglalkozó Cotynak a ceója. Többek közt olyan brandek tartoznak hozzájuk, mint Tiffany & Co. és a Max Factor, rendszeresen működnek együtt a Dolce & Gabbanával, a Davidoff-fal, David Beckhammel és a Balenciagával, mindemellett ők tervezték James Bond parfümjeit is.
Nabi eladóként kezdte a szakmáját, és több mint 30 évbe telt neki, amíg megkapta jelenlegi pozícióját a 9,68 milliárd dolláros cégnél. De egyáltalán nem bánja, hogy nem ívelt fel gyorsabban a karrierje – sőt, hálás érte, és úgy érzi, az idő komoly szerepet játszott a sikereiben.
„Ami időbe telik, azt az idő is megtiszteli. Tehát ne mindig olyan dolgokat próbálj létrehozni, amelyek egyik napról a másikra sikeresek”
– mondta Nabi a LinkedIn The Path című podcastjában.
Persze hozzá kell tennünk, hogy ez nem azt jelenti, hogy az embernek el kell húznia az egyszerűbb feladatokat is, és sokáig ülni a dolgok felett: nyilvánvalóan vannak dolgok, amelyeket érdemes gyorsan befejezni, és akár azonnali sikerrel is járhatnak – azonban ne mindig ez legyen a cél, terveznie kell azzal is, hogy bizonyos dolgokat csak úgy lehet elérni, ha sok időt (és energiát) feccöl beléjük az ember.
Leginkább az attitűdről van szó, arról, hogy ne kapkodjon az ember: az ember azzal a hozzáállással vág bele egy projektbe, hogy minél gyorsabban be akarja fejezni, akkor nem hagy időt magának arra, hogy javítson az esetleges hibákon, és kihozza a legtöbbet a munkájából.
Ha valaki mindig azonnali sikerre törekszik, könnyen belebukhat ebbe a hebrencskedésbe – viszont amennyiben több időt szán az adott feladat megtervezésére és végrehajtására, akkor nagy eséllyel kevesebb hibát követ el, és jelentősebb sikerélményre számíthat.
„Ne siess. Az idő nem az ellenséged”
– tanácsolta Nabi. Inkább azt javasolja, hogy sietség helyett haladjon az ember lépésenként: a múltbéli tettek és döntések juttatják el az embert oda, ahol épp van. Fontosnak tartja ezért, hogy időnként visszatekintsen az ember, és saját bevallása szerint a meghatározó pillanatait mindig felhasználja valahogy a munkájában.