Teljesen nyilvánvaló, hogy paellát Spanyolországban, Yorkshire puddingot Angliában, baklavát pedig Törökországban érdemes autentikus változatban kóstolni. És az is igaz, hogy néhány ikonikus étel akár önmagában is megérhet egy komplett utazást. De ezeken a jól ismert fogásokon túl is bőven van élet.
Ha pedig esetleg kedvet kapnál kigúglizni egyik-másik receptjét, ránk számíthatsz: egy speckó főzős zenelistával is készültünk, tele igazi gyöngyszemekkel.
Alábbi összeállításunkban néhány kevésbé ismert, ám egy-egy nemzet vagy régió identitását tökéletesen bemutató fogást mutatunk be, három kontinensről, hogy ha oda utazol, ne ragadj le a turistáknak szánt obligát kajákon.
#1 Pozole, a dúsgazdag mexikói raguleves
A mexikói konyháról a tacók, tortillák és burritók jutnak eszünkbe, de a helyi fogások itt ennél sokkal gazdagabbak. A pozole, a mexikóiak egyik kedvenc étele valahol a ragu és a leves között helyezkedik. Alapvetően gazdag és ünnepi (de minimum vasárnapi) étel, amelyen érdemes sokan osztozni, és nagyjából minden családnak és étteremnek megvan hozzá a saját bevált receptje.
Fő alapanyaga a hús és a hominynek nevezett kukorica, mely a szemek lúgos kezelésétől majdhogynem áttetszővé válik, íze viszont koncentrálódik és édeskés lesz.
(Itthon az egzotikus élelmiszerboltokban beszerezhető, de aki saját maga készítené, mészre és némi türelemre, na meg erre a receptre lesz szüksége. De a hominy csicseriborsóval is kiváltható – egy kevésbé autentikus verzióban.)
Az igazi varázslat viszont tálaláskor következik: a vietnami pho leveshez hasonlóan ezt is gazdag feltétekkel kínálják, leginkább avokádóval, retekkel, hagymával, lime-mal, chilipaprika, saláta- vagy káposztalevél, meg koriander kerül a tetejére.
#2 Hacsapuri – pizza grúz (georgiai) módra
Grúzia, avagy Georgia meglátogatására számos indokot tudnék felhozni, a tengertől magas hegyekig terjedő természeti csodákat, a gazdag történelmet, az elképesztően vendégszerető embereket – és az egyedülálló helyi konyhát. Az ázsiai és európai kulináris hatások keveredése, illetve
a világ legrégebbi, 8000 éves borkultúrája izgalmas kreációkat eredményez, a padlizsánba tekert diókrémtől kezdve a csavart tésztabatyun (khinkhali) át a sűrített , lassan kiszárított szőlőlével borított magvakből és aszalványokból készült csöves édességig (csurcsela).
Ebből az ínycsiklandó kavalkádból emelkedik ki a grúzok igazi comfort foodja, a hacsapuri, ami tulajdonképpen kenyér- vagy (ritkábban) leveles tésztában sült darált hús vagy sajt. Formáját tekintve lehet nyitott, zárt és csónak alakú (ez az adzsari változat, sajttal és a tetejére ütött tojással), és ha netán babbal készül, lobiani néven kell keresni.
A hacsapuri azonban nem csupán az adott régió és étterem receptjét tükrözi, a róla elnevezett index a grúzok inflációjának markere, az alapanyagok átlagos árának változásának nyomon követése.
#3 Cataplana – ízcsapda félgömbökben Portugáliából
Ha gasztronómiáról van szó, Portugáliában is a bőség zavara nehezíti az aktuális menüválasztást, ráadásul régiónként eltérő összeállításban. A tőkehal dominálta nemzeti konyhából azonban kiemelkedik az Atlanti-óceán alapanyagait és a szárazföldi hozzávalókat mesterien vegyítő cataplana, amelyet leginkább a déli Algarve tartományban érdemes megkóstolni.
Az étel neve a főzéshez használt edényre utal, ez egy csattal összezárható, két félgömb, mely hagyományosan cinkből vagy rézből készül, de mostanában már a minden tűzhelyen használható acél dominál. Ennek a formának köszönhetően a gőz hatékonyan cirkulál, lehetővé téve az alacsony hőfokon való főzést, párolgás nélkül.
A tengeri cataplanához paradicsomból, hagymából és paprikából készül az alap, majd ebbe kerülnek bele a friss halak, rákok, kagylók, ami épp fellelhető.
A lezárt edényben az ízek gyorsan összeérnek, a tálalás is ebben történik, köretként pedig krumpli és-vagy friss kenyér az optimális választás. A cataplanában azonban húsfélék is készülhetnek, és kiváló segítség az egytálételekhez – ha Portugáliából hazafelé jövet még van hely a bőröndödben, mindenképpen hozz egyet haza.
#4 Cepelinai, avagy a litván zeppelin krumpliból
Litvánia nem sok hazai utazó bakancslistáján szerepel, de akit erre vet jósorsa, barátságos helyiekre, rendezett és történelmi emlékekben gazdag városokra és aktív élményekre számíthat. Mi több, a litvánok esküsznek rá, hogy fővárosuk Európa G-pontja – aki nem hiszi, nézze meg itt, és kérjen személyre szabott programajánlót.
A helyi konyhát értelemszerűen a Baltikum alapanyagai határozzák meg: halak, húsok, gyökérzöldségek, gabonafélék, amelyekből a hűvös klímára való tekintettel előszeretettel készítenek gazdag, laktató fogásokat. Ezek legismertebbje
a cepelinai vagy ha jobban tetszik, zeppelin, mely egy hússal töltött krumpligombóc, nevéhez méltóan léghajóformára gyúrva.
Tésztájához nyers és főtt reszelt krumplit mixelnek össze, ezzel burkolják be a tölteléket, ami általában darált sertés, de mehet bele sajt és gomba is. A főtt gombócokat tálaláskor baconnel és tejföllel öntik le, hogy mindenki egészen biztosan jól lakjon vele.
#5 Cassoulet, a francia sólet
A francia konyha bemutatására az egész Bronson is kevés lenne, úgyhogy most és itt inkább egy kevéssé ismert, ám annál finomabb, az ország déli részén elterjedt különlegességet emelnék ki: a cassoulet-t. Ami egy, a 100 éves háború idején a katonák, később a szegényebb osztályok számára bab és maradék húsok keverékéből készült kaja, amely hagyományosan a pékek kemencéjének maradék hőjével sült.
Mai formájában viszont a bab mellett disznóhúst, néha kolbászt, kacsát (legtöbbször konfitálva) és további zöldségeket, valamint zöldfűszereket tartalmaz.
Ez a rém egyszerű cucc az idők során a dél-franciák egyik kulináris büszkeségévé avanzsált,
olyannyira, hogy ma már legenda szerinti szülővárosában, a Toulouse-tól nem messze található Castelnaudary-ban a Grand Confrerie de Cassoulet, avagy a Cassoulet-testvériség éber őrei vigyázzák a recept tradicionális elemeit.
#6 Feijoada, a brazilok alig ismert nemzeti étele
Sokáig tartotta magát az a városi legenda, miszerint a brazil feijoadát a rabszolgák találták ki, hogy az uraságok által félretolt alapanyagokat (malackörmöt, fület, orrot, vagyis a klasszikus kocsonya hozzávalóit) feketebabbal összefőzve tápláló fogást varázsoljanak. Az igazság az, hogy az immár nemzetiétel-státuszig felfutott egytálétel sokkal inkább az elitet kényeztető szakácsok találmánya – és az inspiráció forrása pedig épp a fent említett cassoulet volt. Akárhogy is,
a feijoada megkóstolása nélkül mit sem ér egy brazíliai látogatás. Leginkább a vasárnapi ebédkínálatban találkozhatunk vele az éttermekben,
modern változatában a feketebabon kívül további zöldségek, olcsó és drágább húsfélék (sertésből), esetlegesen kolbász is szerepet kap – mondani sem kell, szakácstól és régiótól függően. Mindezek mellé köretként rizst és farofát, azaz ízesített kasszava-lisztet kínálnak. Értelemszerűen ez sem fogyókúrás étel, utána kijár egy erős caipirinha, meg egy nyugágy az óceánparton.
#7 Ceviche, a savak főzte halétel Peruból
A ceviche a karibi térségben és Dél-Amerika számos országában elterjedt, de nemzeti kajaként leginkább Peruban tartják számon. Bár a nyers, pácolt hal már évszázadok óta a csendes-óceáni halászok kedvelt étele volt, a ceviche mai formájának kialakításában a Peruba érkező japán bevándorlóknak vitathatatlan szerepe volt. Az ázsiai szakácsok ugyanis a szusik és szasimik miatt jól ismerték a nyers halak kezelésének ideális módjait, így optimalizálták a pácolás idejét és hozzávalóit.
A felkockázott halat és-vagy rákot, kagylókat citruslével, hagymafélékkel és chilivel marinálják, az erős savak ugyanis hőhatás nélkül is „megfőzik” a proteineket.
További ízesítőként (zöld)fűszerek és apróra vágott zöldségek jöhetnek, a köret pedig lehet édesburgonya, alga, kukorica, banáncsipsz vagy kasszava.
#8 Koreai barbecue – DIY az vacsoraasztalon
Mostanára a koreai konyha is egyre komolyabb szerepet követel magának az ázsiai kulináriák globális versenyében. A friss és fermentált hozzávalók, tengeri alapanyagok és ízgazdag húsok könnyen belopják magukat bárki gyomrába. Bár néhány fogás – mint például a kimcsi, azaz a gyömbérrel és chilivel erjesztett káposzta, vagy az algatea – megosztó lehet, a koreai barbacue azonnal bármely húsimádó instant kedvencévé válhat.
Ennek pontos receptjét hiába is keresnénk, tulajdonképpen szójaszószos-fűszeres pácban marinált, lehetőleg zsírokban gazdag hússzeleteket (marhát vagy sertést, tarját, császárhúst, oldalasokat stb.) jelent, amit
az asztali grillen mindenki magának sütöget. Igazi közösségi étel, akár éttermekben, akár otthon, kis adagot nem lehet és nem is érdemes készíteni belőle.
Az illő köretek között mindenképp szerepel a rizs, és a fentebb említett kimcsi is elmaradhatatlan tartozék, ezek mellett nyers, főtt és további fermentált zöldségeket találunk, a salátalevelektől a blansírozott spenótig, de a tojás sem ritkaság.