Úgy tűnhet, ebben a témában nehéz feltalálni a spanyolviaszt, pedig vannak különlegességek bőven.
Támogatott tartalmainkról itt olvashatsz transzparensen.
Mi itt, a Bronsonnál igyekszünk mindig a pozitív szemléletmódot és hozzáállást hangsúlyozni, legyen szó bármiről. A nyár elmúltával is úgy vagyunk, hogy fölösleges sajnálni, már csak azért is, mert meg is lehet – sőt érdemes – ünnepelni. Szerencsére sokan alkalmazzák ezt a szemléletmódot, és
a még megmaradt jóféle nyári lendülettel szeptember első heteiben rittyentenek egy nyárbúcsúztató kertipartit.
Nyilván sok mindentől függ, de a tapasztalat azt mutatja, hogy gyakran ezek a nyarak legemlékezetesebb összejövetelei, úgyhogy ki ne hagyd, ha meghívtak! Gondolj arra, hogy baromi sokáig nem lesz lehetőséged langyos éjszakán, csillagfényes égbolt alatt, jó társaságban csevegni és iszogatni – ez talán elég érv is mellette.
Apropó, iszogatás: amennyiben nem kapsz szigorú instrukciókat, fölmerül a kérdés, hogy mit is vigyél magaddal a buliba. Nyilván megvannak a jól bevált választásaid, de ha az alkalom különlegességéhez mérten kapható vagy némi out of the box megközelítésre, és kalandoznál egyet italügyileg, akkor az alábbiakban javaslunk ezt-azt, amivel garantáltan magadra vonod a figyelmet, egyúttal feldobod az esemény italfelhozatalát is.
#1 Bor – már-már vallási kérdés, de légy bátor
Épp a minap derült ki többünkről is itt a szerkesztőségben, hogy volt olyan időszakunk, amikor csökönyösen csak magyar borokat voltunk hajlandóak vásárolni, úgyhogy a vicc kedvéért most ezt az irányelvet követjük itt is. Csodák teremnek a hazai dűlőkön, ez nem vitás – és amennyiben akár csak kazuális borfogyasztó vagy, biztosan megvannak a kedvenc pincészeteid és a biztosra megyek boraid, amiket megjegyeztél magadnak. Na, most akkor
ezeket felejtsd el, és vigyél valami érdekesebbet, szokatlant.
Ha nagyot akarsz gurítani – a pénztárnál is -, akkor hezitálás nélkül ajánljuk a szekszárdi Bodriék csúcsborát, a kishordós érlelésű 2017-es No.1 cuvée-t, amely Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc és Merlot házasításából született. A magyar és francia tölgyfahordókban való 24 hónapnyi érlelésnek is köszönhetően nagyon testes bor, igazi ízbomba, az embernek már-már az az érzése, hogy valami csodálatos koncentrátumot iszik – alkoholtartalma is 16 százalékos.
Igazi beszélgetős bor mindkettő, és ebből az ízlelgetős-kitárgyalós kategóriából örömmel ajánlunk egy fehéret is: Németh Attila Gábor 2013-as Betsek hárslevelűjét. Ez egy petrolosra érett, aranyszínű, mézes-vajas illatú, spontán erjedt, hordóban, finomseprőn érlelt hárslevelű – zseniális.
Fél évszázada várunk erre
Hasonló kaliber szintén Szekszárdról a Takler 2017-es Minden 50 évben kékfrankosa. Ha nem is 50 évente, de tényleg ritka évjáratokban készül, erősen korlátozott darabszámban: a 2017-es tételből mindösszesen 866 palack. A töppedt kékfrankos szőlőből készülő, ennek megfelelően tömény, szinte merlot-san sűrű, gyümölcsös, különösen koncentrált bor, amelyben szinte eltűnik az egyébként megsüvegelendő 16 százalékos alkoholtartalom.
A – tényleg csak egy fokkal – könnyedebb műfajból is mondanánk egy kicsit sem tipikus választást, amely már a címkéjével azonnal felhívja magára a figyelmet. A badacsonyi Villa Sandahl 2019-es, Brave birds elnevezésű rajnai rizlingje illatában mangó és grapefruit keveredik enyhén füstös, ásványos jegyekkel, már leírva is fantasztikus. Tömör ízű gyümölcsbomba, hosszú lecsengéssel – nem létezik ember, akit ez ne venne le a lábáról, és ezzel nem a közel 15 százalékos alkoholtartalmára célzunk.
#2 Pezsgő, habzóbor – pukkanjon valami speckó
Reméljük, azt senkinek sem kell elmagyarázni, hogy pezsgőt nem csak szilveszterkor érdemes inni – sőt, ha az ember házibuliba megy, épp akkor érdemes a legkevésbé, mert könnyen belefuthat valami kapualji közértben vásárolt vacak kétbetűsbe, miszerint meg ne sértsél már azzal, hogy az év utolsó napján nem iszol velem, édes öregem, bár a nevedet se tudom biztosan. Szóval a jó pezsgőt, illetve kistestvérét, a habzóbort nagyon ajánljuk az ősz eleji kerti partikra, amikor már nincs kánikula, de még jólesik a szabadtér.
Egy szupermarket polcához képest is óriási a választék a neten rendelhető szúrós italokból.
Egyfelől ott vannak a remek olasz proseccók (szén-dioxid-tartalomtól függően: spumanték és frizzanték) vagy a francia brut rosék és nemrosék. Amellett egyre több jó magyar borpincészet készít már nagyszerű pezsgőket: Feind (Balatonfüred-Csopak), Frittmann (Kunság), Garamvári (Balatonboglár/Budafok), Haraszthy (Etyek), Kreinbacher (Somló), Laposa (Badacsony), Mészáros (Szekszárd), Sauska (Tokaj), hogy csak néhányat említsünk.
#3 Vodka – a leguniverzálisabb ne legyen a legunalmasabb
Sokan még mindig abban élnek, hogy ha vodka, akkor csakis orosz, esetleg finn vagy svéd – pedig egészen szédületes választék elérhető e köztudatbéli sztenderdeken túl is: kiváló vodkák készülnek a lengyeleknél, ukránoknál, cseheknél, szlovákoknál, sőt a japánoknál is.
Ha úgy döntesz, hogy a leguniverzálisabb égetett szeszt, jelesül vodkát viszel a buliba, mindenképpen azt ajánljuk, hogy ugord át az összes sztereotip választást, és bátran nyúlj bele akár kóstolás nélkül is valami különlegesebbe. Egyrészt amint valami érdekesebb darabot teszel le az asztalra érkezéskor, azonnal meg is van a jégtörő beszédtéma, mert garantáltan érdeklődni fog valaki a választásod felől. Másrészt pedig
máris te leszel az érdekes arc, aki azt az egzotikus vodkát hozta.
Az ízesítetteket csak akkor ajánljuk, ha előre tudod, hogy lesznek olyanok az összejövetelen, akik buknak az ilyesmire – őket mondjuk hálás lehet emlékezetesen meghökkenteni a Polugar No.5 tormás vodkával, mert arra tuti nem számítanak. Minden egyéb esetben viszont maradj a tiszta vodkák mezsgyéjén, mert azzal biztosra mehetsz, szabadon keverhető, és különlegesség így is akad bőven.
Nem is volnánk igazi stílusesztéta férfimagazin, ha nem ajánlanánk figyelmedbe Roberto Cavalli vodkáját. Bizony, egy divatház nevével fémjelzett, olasz (!) vodkát, amelynek már a palackja is kifinomult, elegáns, különleges dizájnú, ahogy az a névhez dukál. Az ital Roberto Cavalli és a fia, Tommaso közös projektje. A gabona a délnyugati Alpok és a Pó folyó találkozásánál található „La Granda” termőföldjeiről származik, a desztilláció során felhasznált nagyon tiszta víz forrása pedig a Monta Rosa alpesi lejtőin található.
Nagyon tiszta, édeskésen zamatos, némiképp krémes vodka, élénk citrusos ízjegyekkel.
Kóstolásra ajánljuk az Első Magyar Gin Manufaktúra vodkáját, az Opera Budapest vodkát is. Ez a kristálytiszta, kiegyensúlyozott és selymes ital magyar kukoricából készül, dizájnja és csomagolása pedig díjnyertes magyar tervezők munkája. 10 ezer forint környékén tetőző árával minőségéhez képest határozottan olcsó tétel.
A japán Nikka Coffey Vodka kivételes simaságát a Coffey-féle oszlopüstökben történő többszörös lepárlásnak köszönheti. Kukorica és árpa keverékéből készül, a folyamat végén pedig nyírfaszénen szűrik át a hibátlan egyensúly és a bársonyos textúra érdekben. Csalódtál már valaha a japán minőségben? Na, ugye!
#4 Whisky, whiskey – Japántól Agárdig
Viszkifronton egyrészt mindenkit arra bátorítunk, hogy inkább többet költsön, mint kevesebbet, és nem azért, mert megteheti. Hanem mert az obligát-kommersz választásokhoz képest egy óriási univerzum tárul fel egészen új élményekkel, ha az ember rászán pár ezressel többet, meg persze némi időt a keresgélésre.
A kedvenc kocsmádban úgysem valószínű, hogy tartanak ebből a műfajból mindenféle különlegességet
– ha mégis, úgy nagyon jó helyre jársz -, ezért itt is tanácsos érdekesebb ízekkel próbálkozni.
A kísérletezés jegyében hívjuk fel a figyelmet arra, hogy bár a whisk(e)y világa a felületes szemlélő számára kizárólagosan angolszász-kelta vadászterületnek tűnhet, ez messze nem így van. A japán viszki például jó ideje fogalom az égetett szeszek világában, e sorok írója is kóstolt már egyet-kettőt, és állítja, hogy megéri a tesztet. Sőt, léteznek már jónevű magyar gabonapárlatok is, például az Agárdi, a Békési és a Gemenci.
