Nemcsak, hogy van ilyen, de Amerikában már trendként írnak róla. Zokogunk.
Egyre több nő számol be arról, hogy a – jellemzően különféle appokon megismert – randipartnerei pénzt kérnek, ha az első alkalom után nem akarja folytatni a viszonyt. Ezek a férfiak úgy vélik, ilyen esetben visszajár annak a fele, amit a találkozáskor italokra költöttek – írja a CNBC amerikai hírtévé oldala.
Az érintettek beszámolói szerint a szerepeket sajátosan értelmező figurák közül egyesek nyíltan meg is mondják, hogy azért kérik vissza a számla értékének a felét, mert
„a befektetésük nem térül meg”.
Arról egyelőre nincs hír, hogy a kamatot vagy kezelési költséget felszámítanak-e, illetve ha valakivel esetleg hosszú távú kapcsolatba bonyolódnak, akkor évek múltán is rovancsolják-e az összes ásványvizet és sós perecet, amit valaha finanszírozni voltak kénytelenek.
A költségmegosztás: oké
Mielőtt bárki félreértené: mi, itt a Bronsonnál ugyan a hagyományos férfiértékekben hiszünk, de azt nem gondoljuk, hogy mindig, minden költséget kötelező lenne a férfinak állnia. Ez sok nőnek is kényelmetlen – teljesen érthetően -, ezért az is rendben van, ha a felek úgy egyeznek meg, hogy mindenki fizeti, amit fogyasztott.
Na, de az isten szerelmére:
ha valaki a helyszínen úgy dönt, eljátssza a gáláns úriembert, hogy jut eszébe utólag fillérhágó sóherként bemutatkozni?
Ennek tényleg nincs már köze a nemi szerepekhez sem, csak az alapvető civilizációs normákhoz. Mintha visszamenőleg ki akarnánk verni valakiből az ajándéka árát – nehéz elképzelni ennél szánalmasabb viselkedést.
A cikk megszólaltatja Jon Birger írót, újságírót, aki könyvet írt a társkereső-kultúra újkori visszásságairól (Date-onomics: How Dating Became a Lopsided Numbers Game). Azt mondja, a szóban forgó jelenség egy sokkal nagyobb problémahalmaz tünete, hiszen ilyen helyzetek kisebb valószínűséggel fordulnának elő, ha a felek egy közös barát vagy ismerős révén találkoznának.
Az online társkeresés jellemzője ugyanis, hogy
„minden első találka vakrandi egy vadidegennel. Nincs társadalmi elszámoltathatóság, ami nagyon megkönnyíti az embereknek, hogy szörnyen viselkedjenek”.
Nagyjából úgy, ahogy a névtelen kommentelő is a legrosszabbat mutatja magából.