A jelentéktelen semmiségtől a szakszervezeti fellépésig, az idiótázástól a politikai nyomásra történő bocsánatkérésig – egy kéretlen csók göröngyös története dupla csattanóval.
Itt mindenki hülye? – szól a kérdés. Itt? Mindenki! – hangzik a válasz. Mindenesetre nekem senki ne mondja többé, hogy a női foci nem tartogat elég izgalmat!
A női focivébé döntőjét a győztes spanyolok oldalán több esemény is erőteljesen beárnyékolta: a játékosok és a vezetőedző között toxikussá váló légkör, válogatottságukról lemondó játékosok, kihagyott büntető, a világbajnoki címet érő gólt szerző Olga Carmona édesapjának meccsnapi halála, és egy
nettó szexuális zaklatás az éremátadó ünnepségen,
amit az elmúlt héten maga a két érintett is már szinte mindennek beállított – esetenként saját maguknak is ellentmondva, mintha ez valami hülye játék volna, hogy melyikük tudja többféleképpen értelmezni a történteket -, ami egyáltalán nem segít a helyzeten, illetve annak helyes megítélésén, sőt.
És akkor ezek csak ők ketten: az elkövető és az elszenvedő. De a könyörtelenül örvénylő bulvártornádó mozdulatlan szemében (tudniillik az a tornádók legveszélyesebb része) ott van még a nemzetközi sajtó, a komplett közösségi média, a teljes futballvilág (beleértve a férfiakét is), és ahogy telnek az órák azóta a döbbenetes vasárnap óta, úgy dagad a botrány, de exponenciálisan ám.
Két nappal a történtek után már maga Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök is színre lépett, hogy eldörögje: szerinte korántsem elegendő az a nyilvános bocsánatkérés, melyet Luis Rubiales szövetségi elnök Miquel Iceta kulturális és sportminiszter felszólítására (!) kiszenvedett magából.
Nem is csodálom, miniszterelnök úr, hiszen ez a hétfői bocsánatkérés – mondom „bocsánatkérés” – mindössze néhány órával azután történt, hogy Rubiales első felindulásból konkrétan idiótának nevezett mindenkit, aki bármilyen formában is nem megfelelőnek, felháborítónak, horribile dictu esetleg szexuális zaklatásnak értékeli a tettét. Második felindulásból pedig azóta már boszorkányüldözést és merényletet is sikerült neki az éterbe sikoltozni.
Que?
A rend kedvéért lássuk, mi történt augusztus huszadikán Sydney-ben, mialatt Budapesten épp olcsó volt a sör, mert drága volt a tűzijáték:
Miután a vébédöntőben a Selección Femenina egy drámai mérkőzésen 1-0-ra legyőzte az angol válogatottat, az éremátadó ceremónián a Spanyol Labdarúgó-szövetség (RFEF) elnöke, Luis Rubiales először – a többi lányhoz hasonlóan – megölelte Jennifer Hermoso középpályást, majd mindkét kezével megfogta az arcát, odahúzta és szájon csókolta.
Mindezt a fél világ élőben, remek képminőségben nézhette végig, ráadásul az incidens során a FIFA elnöke, Gianni Infantino, Letícia spanyol királyné és az ausztrál miniszterelnök, Anthony Albanese is a pódiumon tartózkodott.
A felvételt figyelmesen megnézve csak úgy ordít, hogy a csók nem volt konszenzuális, de Rubiales azutáni testbeszédéből, illetve a totális győzelmi mámorra jellemző, háborítatlanul bárgyú vigyorgásból, a karrázásból, a diadalittas körbetekintgetésekből és lazának szánt jópofáskodásból az is egyértelműen lejön, hogy Rubiales egy pillanatra sem jött zavarba: sehol egy apró megtorpanás, sehol egy egészséges ó, mit tettem vagy egy ebből baj lesz.
Az emberben láthatóan még csak szikrája sem született meg a pillanat hevében meggondolatlan marhaságot csináló férfi azonnali, döbbent megbánásának.
Mindezek elég egyértelműen bizonyítják, hogy ennek a fazonnak ott vasárnap este valóban meg sem fordult a fejében, hogy bármi rosszat, elítélendőt vagy elfogadhatatlant és megengedhetetlent tett volna, holott a világ szerencsésebb sorsú államainak törvényei szerint éppen a szexuális zaklatás tényállását valósította meg.
Igaz, nem sokkal korábban meg úgy ünnepelte a meccs lefújását a díszpáholyban közvetlenül Letícia királyné és 16 éves lánya mellett állva, hogy nagy izgalmában egy pillanatra rámarkolt a tökeire, ami már önmagában teljességgel vállalhatatlan volna egy sportszövetségi elnöktől, meg úgy kábé bárkitől.
Egy díjátadó ceremónia utóélete
Bizonyára feltűnt, hogy a bevezetőben mindenkit lehülyéztem, ám eddig csak egyetlen igazi hülyét prezentáltam, pedig a sok hülyeség csak ezután következett. Nézzük, hogyan reagálta le a pódiumon történteket az elszenvedő fél, Jessi Hermoso. A ceremónia után egy Instagram-élőben válaszolt egyik csapattársának, aki a csókról kérdezte:
„Nem élveztem, de mégis mit tehettem volna?”
Ezután még marha sok minden történt, de a lényeg itt bújik meg. Röhögcsélve mondta, de véleményem szerint ez a legsúlyosabb mondat ebben az egész történetben, mert egy kvázi láthatatlan problémára hívja föl a figyelmet.
Ami történt, a hatalommal való visszaélésnek klasszikus formája, ami annyira mélyen gyökerezik a társadalomban, hogy gyakran az elkövető férfiak maguk nem visszaélésként, hanem természetesként élik meg,
minek nyomán pedig a nőknek szinte nap mint nap szembesülniük kell effélékkel.
Jessi ott követte el az első hülyeséget, hogy nem csinált azonnal rohadt nagy és lehetőleg jó hangos botrányt ebből – sőt, ezt a fönti gondolatot csak napokkal később kezdte el egyáltalán következetesen hangoztatni, amikor már szakszervezet is állt a háta mögött, politikusok, sztrájkkal fenyegető játékosok, futballklubok, na meg úgy kábé a fél világ.
Arra is meglehetősen lassan és vérszegényen reagált, hogy a RFEF már rögtön másnap ezt a közleményt juttatta el a nevében az AFP hírügynökséghez, amit aztán szinte minden újság le is hozott szerte a világban:
„Ez egy spontán gesztus volt a részéről, így fejezte ki az örömét, miután megnyertük a világbajnokságot. Az elnök és én régóta nagyon jó barátok vagyunk, a viselkedése pedig mindig mindannyiunkkal szemben példás volt. Ez egy természetes reakció volt tőle, így mutatta ki a szeretetét és nagyrabecsülését. Nem érdemes túlgondolni, elemezni a történteket. Világbajnokok vagyunk, nem foglalkozunk lényegtelen dolgokkal.”
Nem túl meglepő módon ez egy az egyben rezonál arra, amit a szövetség elnöke is – még első körben – nyilatkozott, csak ő ugye egy elegáns idiótázással zárta le ugyanezt. Az már sokkal inkább meglepő, hogy Jessi Hermoso édesanyja is ugyanezt nyilatkozta.
Az is egy kisebb rejtély, hogy Jessi miért nem kiáltott hazugságot azonnal, amint szembejött vele a nyilatkozata, amit elvileg nem is ő tett, pedig ezt aztán tényleg mindenütt lehozták. A Relevo spanyol sportlap bezzeg nem szórakozott – egyenesen nyilatkozathamisítással vádolta meg a szövetséget, mire az jogi lépésekkel kezdett fenyegetőzni.
Eredmény: már nem találod meg ezt a tartalmat a Relevón, cserébe még mindig bárhol megtalálod Jessi Hermoso állítólagos nyilatkozatát. Az összes olyan lapnál is, amelyek akár már ugyanaznap ezekkel a sorokkal szögesen ellentétes szavakat is lehoztak Jessitől, kontextus meg sehol.
Mindeközben az RFEF és a FIFA is vizsgálatot indított, Jessi mellett pedig egyre többen kiálltak, miközben ő maga is végre rendesebben beleállt, Rubialest pedig megszámlálhatatlanul sokan szólították fel lemondásra mindenféle entitások.
Hogy igazuk volt-e? Hát persze – egy ilyen eset után azonnal le kell mondani, ez ennyi, nincs mit mérlegelni. Luis Rubiales azonban nem értett ezzel egyet, inkább napokig magyarázott összevissza és még neki állt följebb.
Boszorkányüldözést kiáltott, merényletet orrontott, egy igazi, agresszívan vergődő idióta volt, és nyilván már a szövetségbeli puszipajtásainak is nagyon kellemetlen lett.
Belső szabályzatukra hivatkozva simán felmenthették volna elnöki tisztségéből, de csak egy olyan vérszegény terep-előkészítésre futotta az addig mindenben cinkos RFEF-től, hogy péntekre egy rendkívüli közgyűlést hívtak össze. Mindenki arra számított, hogy – mivel ez az egész ügy már napok óta tényleg halálos kínosságokig dagadt – Rubiales végre belátja, meg kell tennie azt, amit egy igazi férfi már hétfő reggel magától megtett volna.
#1 Csattanó
De hát persze, hogy nem mondott le! Inkább tovább folytatta a hőbörgést egy teátrális, teljesen fölöslegesen félórás beszédben, amelyben a pulpitust csapkodva háromszor is elmondta, hogy nem mond le és tovább harcol. Elképesztően kínos volt az egész, és én személy szerint azért kíváncsi lennék, hogyan, milyen formában és eszközökkel képzelte el Rubiales ezt a további harcot, ám ezt szerencsére már nem fogom megtudni.
#2 Csattanó
Ugyanis a FIFA megelégelte ezt a szánalmas és rájuk is egyre rosszabb fényt vető vergődést, úgyhogy saját szabályzatára hivatkozva azonnali hatállyal eltiltotta Luis Rubialest minden labdarúgással kapcsolatos tevékenységtől – országos és nemzetközi szinten is. Egyelőre csak 90 napra, a továbbiakat pedig a vizsgálat eredménye fogja meghatározni.
Konklúziók
Hiába látszott kialakulni egyfajta társadalmi – és főleg sportszakmai – összefogás, mégis úgy érzem, hogy az ügy legelején ez a lány túlságosan magára lett hagyva. Az események dinamikája is azt mutatja, hogy eleinte azt tehetett volna az üggyel – és vele – a Rubiales által elnökölt szövetség, amit csak akar. Egészen addig, amíg meg nem jelentek mindenféle kisebb-nagyobb, az ő szempontjukból mindenképpen hívatlan vendégek a buliban.
Egyrészt dermesztő volt látni, hogy valaki, aki épp egy elég komoly hibát vétett, ennyire arrogáns és gátlástalan lehet, és még a vállalhatatlan viselkedése ellenére is támogatják a gittegyletbéli társai. Másrészt üdvös volt végignézni, hogy ha nem is azonnal, de viszonylag gyorsan sok-sok hang megszólalt Jessi Hermoso mellett – és sajnos helyett.
A szolidaritást és karrierjük kockára tételét vállaló játékosok és edzők támogatása az abszolút minimum ilyenkor – elvárható, ahogy a szakszervezet támogatása is. Úgyhogy leginkább a politikának lehet örülni, mert ez jelzi leginkább:
rengetegen felfogták, hogy egy alig látható, mégis össztársadalmi problémára áradt augusztus huszadikán reflektorfény.
Netszerte olvasom azokat a véleményeket, amelyek lesújtó társadalomkritikába, sőt egyenesen vádaskodásba torkollanak, de ebbe én (sőt, mondhatom, hogy mi – össz-szerkesztőségi konszenzus övezi a véleményem ugyanis) nem vagyok hajlandó belehajolni.
Az bizton állítható, hogy tragikus és megengedhetetlen, ahogyan az RFEF, a FIFA és a mindmáig egyetlen szót sem szóló – alelnökei között évi negyedmillió eurós fizetésért Luis Rubialest is a soraiban tudó – UEFA „kezelte” a helyzetet öt teljes napon keresztül.
Ám a társadalom éberségével és tudatosságával kapcsolatban igenis optimista vagyok és maradok, ami az ehhez hasonló eseteket illeti. Egy ekkora káoszt roppant nehéz hitelesen értékelni, de az biztosan nem vezet komolyabb tévútra, ha arra gondolsz, hogyan vélekednél, ha a hatalommal való efféle visszaélés a te csajodat vagy mondjuk lányodat érintené.