Ez a futballvilág pillanatnyilag legmegosztóbb kérdése.
Hol kezdődik a klubhűség, és hol ér véget a jófejség? – nagyjából így lehet összefoglalni azt a vitát, amely a világ egyik legjobb csatára, Erling Braut Haaland minapi esete apropóján kibontakozott.
Történt, hogy norvég játékos meglátogatta karrierje első klubját, a Byrne FK-t, és találkozott néhány utánpótláskorú focistával. A kissrácok mindenfélét aláírattak a City csillagával, akinek csak akkor állt meg a toll a kezében, amikor az egyik gyerek a rajta lévő Alisson-kapusmezre szeretett volna egy szignót.
„Nem írhatok alá egy Liverpool-mezt, sajnálom. Hozz legközelebb egy cityset, arra adok autogramot”
– mondta a Daily Star tudósítása szeint Haaland kedvesen mosolyogva, de határozottan.
Csalódott a 10 év körüli fiú? Valószínűleg igen, fiatal kora miatt nem feltételeznénk róla, hogy provokálni akarta volna a nemzeti hőst (bár emlékszünk a feleannyi idős kis trollra, aki fapofával csinált hülyét Steven Gerrardból a játékoskijáróban).
A cukiskodásnak is van határa
Lehetett volna lágyabb szívű a világ egyik legjobban fizetett játékosa? Egy gyerekről lévén szó, megértjük, ha valaki azt mondja, hogy igen, a szerkesztőségben sem egységes a történtek megítélése, de e sorok írója szerint nem elítélendő, amit tett.
Jó látni, ha az üzleti érdekek miatt egyre sterilebb futballvilágban még érvényesülnek olyan tiszteletre méltó tradíciók, mint az egyes klubok közötti vaskos ellentét, illetve ne finomkodjunk: utálat.
Amíg ezek az indulatok nem csapnak át erőszakba, addig a klubfoci savát-borsát adják.
Ha nem lennének, nem tudnánk, hogy Rafa Benítez csak egy dagadt spanyol pincér, Luis Suáreznek lesre futott a foga – Zlatan Ibrahimovicnak pedig az orra, sőt Mesut Özilnek meg a szeme! -, és John Terry sajnos hágja a játékvezetőt. A Premier League legviccesebb rigmusainak folklórja kultúrantropológiai értekezésért kiált:
De hagyjuk is az elméleti megközelítést. Aki érti a focit, és tudja, mekkora jelentősége van az abban hullámzó irracionális, törzsi érzelmeknek, az egyszerűen gondoljon bele:
mit érezne, ha a kedvenc csapatának játékosa aláírná az egyik legnagyobb rivális mezét?
Ugye?! Na, hát erről van szó. Haaland egyszerűen nem tehette meg a saját szurkolóival – 53 ezer ember tölti meg hétről hétre a City stadionját -, hogy át kelljen élniük ezt a sokkot.