8 tanács a céljaid elérésére, akkor is, ha épp reménytelennek tűnik minden.
Sok példát hoztunk már, és fogunk a jövőben is arra, hogy szerintünk ki a király, legyen szó Hollywoodról, Magyarországról, divatdiktátorokról, zenészekről vagy sportemberekről.
Ezeket a cikkeket jólesik írni, és reméljük, hogy olvasni is – a mókuskereket hajtva, a főnök háta mögött, homeoffice-ból, vagy épp sorozatdara után, vörös szemekkel, két gyereksírás által triggerelt éjszakai kelés között ezek a sorsok mégiscsak reményt nyújtanak arra nézve, hogy akár lehetne másképp is, kezünkbe vehetnénk saját sorsunk irányítását.
Ezeknek a fazonoknak valójában egy közös, faék egyszerűségű titka van, és ha egymás mellé tesszük a sokszor felemelő sorstörténeteket, egyből kirajzolódik a minta: ők valahogy soha nem adták fel.
A helyi milliárdos csemetéjeként, a pénzhiány fogalmát nem ismerve, vagy épp hollywoodi világsztárként pillanatok alatt kiég az ember, ha nem állít maga elé kihívásokat, nem teszi mindig egyre feljebb a lécet. És fordítva: a megfelelő szemlélettel a legsötétebb nyomorba vagy akár gyógyíthatatlan betegséggel születve is lehet teljes, boldog életünk, ha a napjainkban rendre megtaláljuk a következő kihívást, az épp elérendő, következő kis célt, és azt teljesítjük is.
A titok, hogy olyan kihívást találjunk, amelynek megugrása kizárólag rajtunk múlik, így kudarc vagy halogatás esetén sem mutogathatunk a környezetünkre. Összeszedtük, melyek a legfontosabb technikák, amelyekkel elkerülheted a feladást, hogy ne kelljen napról napra újabb tételt felírni füstbe ment terveid képzeletbeli listájára.
#1 Lépj hátra egyet, és nézz körül
Ha minden este hullafáradtan fekszel le, és úgy kelsz, hogy nincs kedved az előtted álló naphoz, ott valami nagyon nem oké. A folyamatos rohanásban állj meg egy pillanatra, és nézz körül: tényleg ott vagy, ahol lenni szeretnél? Biztos, hogy nem használ ki a környezeted?
Belefásulni a mindennapokba biztos recept a stagnáláshoz, azaz ahhoz, hogy elmenj az álmaid mellett. Ha állandóan túlóráznod kell, ha az időd nagy részében nem azt csinálod, amit szeretnél, ha úgy érzed, belefásulsz az életbe, ne félj a felszínre úszni friss levegőért.
Hidd el: munkahelyi hierarchia ide, toxikus főnök oda,
bárki bármit mond is: benned a létra. És ennek felismerése az első lépés ahhoz, hogy aztán meg se állj a Holdig.
Ha úgy érzed, nem a helyeden kezelnek vagy többet dolgozol, mint szeretnél, és így kevesebb idő jut magadra, valami nem oké. Senki sem tilthatja meg, hogy az álmaidnak élj, az ugyanis egyedül a te döntésed. Ha úgy érzed, minden nap feladsz valamit magadból, megéri váltani!
#2 Ne sajnáld magad
Az önsajnálatnál nincs bénítóbb. A kanapén sört szorongatva, könnybe lábadt szemmel csak az antiférfi révedezik a saját szerencsétlenségén. A problémáid egész biztosan nem egyediek, sőt:
több milliárd embernek nincs jobb sorsa a tiédnél.
Úgyhogy szedd szépen össze magad, meg az üres üvegeket, borotválkozz meg, és nyisd ki az ablakot: reggel van, szép az idő, vár a nagyvilág! Bármilyen nagy szarban is érzed magad, amíg élsz, addig van miről beszélni.
Hidd el, csak a te hozzáállásodon múlik, hogy úgy fekszel le, hogy már megint eltelt egy nap, vagy úgy kelsz, hogy tiszta lappal indulsz. Ha úgy érzed, nincs tovább, válts perspektívát, hiszen ez azt is jelenti, hogy nincs vesztenivalód, tehát itt még akármi is lehet.
#3 Rómát sem egy nap alatt építették fel
Megvan az a vicc, hogy a multicég főnöke rendel a menő grafikustól egy új, dizájnos logót? A grafikus mond egy hajmeresztő árat, a boss rábólint. A grafikus kér egy fecnit meg egy tollat, leskiccel három vonalat, átadja, és benyújtja a számlát. A főnöknek tetszik, de azt mondja, csak nem gondolja, hogy félperces munkáért kifizetek ennyi pénzt? Mire a grafikus: 40 év munkája van benne, hogy fél perc alatt ilyen pöpec logót rajzoljak önnek. Na, hát valahogy így kéne.
Az egyik leggyakoribb hiba, amit elkövethetünk, ha azonnali eredményeket várunk, majd ezek híján, vállat vonva, a világot hibáztatjuk. Hiába ugyanis egy remek, minden bizonnyal világmegváltó ötlet, ha nem vagyunk hajlandóak időt és energiát beleölni a kidolgozásába, a legapróbb részletek eltervezésébe. Ötletembernek lenni kiváltság, és valljuk be, hatalmas mázli, a legtöbbünknek azonban – sajnos-vagy-nem-sajnos –
nem elég felböfögni neuronjaink legújabb kisüléseit, majd hátradőlve hallgatni a tapsot.
Az az ötletember is évekig tolta a szekeret, hogy elérje a mostani státuszát.
Ha nem állsz bele az elképzeléseidbe, nem teszel ténylegesen a céljaidért, hanem azonnali eredményt vársz, előbb-utóbb koppanni fogsz. Nem véletlenül vált közhellyé az igazság, mely szerint a türelem rózsát terem.
#4 Higgy magadban
Álmaink idő előtt történő feladásának sajnos túl gyakori oka az önismeret hiánya vagy a kisebbrendűségi érzés. Ha egy csúnya, introvertált, félárva, az osztálytársai által állandóan gúnyolt, piromániás, verekedős srác, aki a világ elől elbújva 20 évesen tengerészgyalogosnak állt, majd a világ egyik legjobb csávójává gyúrta ki magát, és ma már elmondhatja magáról, hogy kétszeres Oscar-jelölt, meg hogy ő a kics.szett Kylo Ren, épp neked ne sikerülne?
Mind egyenlő esélyekkel indulunk, és bár elcsépelt, de igaz: csak akarni kell. Higgy magadban, tegyél magasról mások véleményére, mert csak te tudhatod, mi rejtőzik benned. Ha néha-néha meginogna a magadba vetett hited,
készíts egy listát azokról a dolgokról, amiket eddig elértél, tűnjenek bármilyen pimfnek is, és írd fel pirossal a következőt, amit el szeretnél és el is tudsz
– ha kell, tyúklépésben. Mert hány szalmaszál kell ahhoz, hogy a belőlük épített torony az égig érjen? Első körben csak egy, amivel elkezded.
#5 Ne rágódj a múlton – nézz előre
Mindenkit érnek kudarcok, ez nem téged minősít, egyszerűen ilyenek a játékszabályai a nagy meccsnek, amelynek a neve élet. Csak az nem hibázik, aki nem is dolgozik, tartja a mondás, és milyen igaz. Miután Luke századjára sem tudta kiemelni az X-szárnyút a mocsárból, és már épp feladta volna, a bölcs Yoda tűpontosan fogalmazott:
„Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!”
Ha jobban félsz a kudarctól, mint amennyire vágyod a sikert, nem jutsz egyről a kettőre. Ne rágódj múltbéli hibáidon, inkább tanulj belőlük, és fordítsd őket előnyödre. Ha figyelsz, rájössz majd, mit kell másképp csinálnod. Ne rágódj mulasztásaidon, inkább gondolj arra, hogy a meccset még nem fújták le: előtted az élet, még mindig simán két vállra fektetheted.
#6 Most kezdődik életed hátralévő része
A jövőtől félni butaság. Bármelyikünknek bármikor a fejére eshet egy zongora, mégsem maradunk otthon fülünket-farkunkat behúzva, és rendeljük a pizzát a lábtörlőre nap mint nap. Ha nem kezdeményezel, nincs perspektívád, perspektíva nélkül pedig az élet dögunalom.
Ne félj a holnaptól, mert holnapok nélkül csak a tegnapjaid sokasodnak, mígnem a végére érsz – ennél szomorúbbat pedig elképzelni sem lehet.
Minden reggel légy tudatában, hogy megint tiszta lappal kezdesz. Hogy mi teszel az asztalra, míg le nem megy a nap, csak rajtad áll, és így az is, hogy holnap milyen emberként ébredsz fel majd, és mi lesz a hátad mögött. Ha pedig attól tartasz, túl késő valamit elkezdened, gondolj Morgan Freemanre, aki 50 fölött kezdte az ipart.
Ha pedig öregnek érzed magad, gondolj az alternatívára! Az idő mindnyájunkkal egy irányban halad, de hogy pontosan mit tartogat, ami előttünk van, csak rajtad áll!
#7 A változás maga az élet
Ami mozdulatlan, változatlan, jó meleg, és kellemes belesüppedni, azt úgy hívják: mocsár. A mocsár pedig természetéből fakadóan: lehúz. A változás elsőre mindig kényelmetlen, de az élet velejárója, sőt maga az élet. Ha mindig minden ugyanúgy maradna, akkor még mindig összegörnyedve, magzatpózban, csukott szemmel, mozdulatlanul, egy csövön keresztül szívnád magadba a táplálékot, és soha nem láttad volna meg a nap világát. Vagy mehetünk még visszább is az időben:
azt az első versenyt megnyerned sem volt éppenséggel magától értetődő.
Márpedig a legnagyobb változást épp ezzel indítottad be. Tanulj hát magadtól, és ne félj a változástól. Lépj ki a komfortzónádból, válts, amikor már nem inspirál a megszokott, és meglátod, a kezdeti bizonytalan lépések után egyre-másra új ajtók nyílnak majd ki előtted.
Sőt, egy idő után megszokod, hogy minden nap új tájakon jársz, nem bírod többé a monotonitást, a meleg szobából önszántadból lépsz ki a hideg esőbe, és szívod be az ismeretlen illatát. Neónak sem volt könnyű az első ébredés a való világban, ám anélkül azóta is a steril irodában programozgatna.
#8 Te vagy saját sorsod kovácsa
Tévedsz, ha azt gondolod, hogy a világ tartozik neked. Épp ellenkezőleg: te tartozol a világnak azzal, hogy kihozd magadból a maximumot, és így kicsit jobbá tegyed. Ne higgy azoknak, akik lekicsinylik a benned rejlő erőt, azzal ugyanis csak te vagy tisztában. Cserébe nem is támaszkodhatsz másokra.
Ha így teszel, nem fogsz csalódni, elvégre magadra mindig számíthatsz. Ha időt és energiát fektetsz saját magad fejlesztésébe, egy idő után nem szorulsz rá másokra, ellenkezőleg, benső erőd látva előbb-utóbb tőled fognak mások segítséget kérni, rád fognak támaszkodni és felnézni. Ez lesz az a pont, amikor majd a legtöbbet teheted másokért, és így a világért.