Mindig is lehetett ezt sejteni, de mégis megnyugtatóbb tudni, hogy empirikusan igazolták.

Talán az egyik leggyakoribb elvárás a társkeresőkön férfiaknál és nőknél egyaránt, hogy a „jelentkező” legyen vicces. Nyilván senki nem akarja leélni az életét egy karót nyelt valakivel, de az egy- vagy többéjszakás kalandok is sokkal szórakoztatóbbak egy humoros partnerrel.

A vizsgálat az USA-ban és Norvégiában zajlott, összesen három, egy norvégiai és két amerikai intézet kutatóinak részvételével. Elsődlegesen a flörtölők nemét, illetve a flört „célját, kontextusát” vették figyelembe. Az amerikai fókuszcsoportban összesen 415-en voltak, akiknek 44 százalékuk volt férfi, a norvégiaiban pedig az 577 résztvevő 31 százaléka. Nekik kellett válaszolniuk véletlenszerűen négy kérdőív egyikének kérdéseire, melyekkel flörtölési helyzeteket, körülményeket, indíttatásokat modelleztek.

A kérdőívekben kétféle „flörtölési célt” vizsgáltak, megkülönböztetve a hosszú és rövidtávú kapcsolat kialakításának szándékát. Egyrészt az az amúgy nem túl meglepő eredmény jött ki, hogy a nők azokat a jeleket, amelyeket flört közben arról kaptak, hogy partnerük „szexuálisan elérhető”, jobban értékelték akkor, amikor a céljuk az volt, hogy rövidtávú kapcsolatot alakítsanak ki. A nagylelkűségre és elkötelezettségre utaló jeleket pedig nyilván akkor fogadták jól, ha tartós kapcsolatban gondolkoztak.

A férfiak humora akkor bizonyult a legfontosabbnak, ha hosszú távú kapcsolatot szándékoztak kialakítani a flörtpartnerrel.

Érdekes módon, ha rövidtávú kapcsolatot kialakítani szándékozó nők voltak humorosak, azt a férfiak nem annyira találták tetszetősnek. A nevetés a másik viccein viszont mindkét nemnél hatékonynak bizonyult.

Hogy a nők humora „egy szint fölött” akár el is riaszthatja a férfiakat, arról eddig is voltak feltételezések. Ezek szerint a túl vicces nőben egyfajta vetélytársat látnak a férfiak, aki veszélyeztetheti azt az ösztönös pozíciót, amelyben a nő szórakoztatása része valamiféle alapvető gondoskodásnak. Persze mindez inkább érzet, a tudatalatti evolúciós törekvése, mellyel a kiiktatja a fajfenntartás optimalizálásának potenciális veszélyforrásait – mert ugyan ki az, aki kimondva azért dobta a barátnőjét, mert túl vicces. Na, ugye.