Így múlt el a dicsősége a hajdan társkeresési paradigmaváltást hozó platformnak.
A tíz éve indult a Tinder talán a legismertebb társkereső alkalmazás – azonban úgy tűnik, az évtized alatt sokat veszített hatékonyságából. Nemrég francia kutatók elvégeztek egy tanulmányt, amelynek során 1400 18 és 74 (!) év közötti Tinder-felhasználóval beszéltek, és meglepő eredményre jutottak.
Az interjúk szerint a felhasználók közel kétharmada már párkapcsolatban él, és bár nyilvánvalóan akadnak köztük olyanok, akik szert tennének egy kis mellékesre, vagy váltanának, de nem ez a jellemző. Sőt,
a tinderezők közel fele valójában nem is akar rámenni a randevúzásra,
teljesen más célból használják az applikációt.
Például önbizalom-növelésre: jóleső érzés, amikor az ember felpakolja magáról a legjobban sikerült képeit, ír egy frappáns bemutatkozást, aztán már csilingel is a telefon, jelezve, hogy sikerült felkelteniük egy számukra vonzó személy érdeklődését. Ez a kis egósimogatás lényegében ugyanazon az elven működik, mint a közösségimédia-oldalak lájkgyűjtése, csak itt kimondottan a fizikai attraktivitást értékelik.
Meg persze a tinderezés szórakozás is: kicsit olyan, mint a doomscrolling, csak viccesebb verzióban. Korábban számos párkapcsolat egy vécén ücsörögve elvégzett jobbra húzással indult, mostanára viszont már inkább olyanná vált, mint a hírfolyamgörgetés.
Az ember katasztrófaturistaként keresi a különösen cringe-profilokat, hogy röhöghessen rajtuk,
– aztán a képernyőfotókat továbbküldje a haverjainak –, vadászik az esetleges ismerősökre, hogy szánakozhasson rajtuk, és persze sok olyan férfi is akad, aki csupán azért nyomja az egészet, hogy mutatós csajokra csorgathassa a nyálát. A katasztrófaturista tinderező másik nagy bulija, mikor kiszúrja, hogy egy elvileg párkapcsolatban/házasságban élő ismerőse, hoppá, fönt van a Tinderen! Mégsem annyira boldogok együtt tehát, a mézes-mázos posztok csak a külvilágnak szólnak?…
És persze ott vannak a féltékenyek, akik azért regisztrálnak és nézik a közkeletű gúnynevén húspiaci kínálatot, mert tudni szeretnék, hogy nem dobta-e ki magát az ő párjuk is esetleg.
A tanulmány társszerzője, Germano Vera Cruz, a franciaországi Picardy Jules Verne Egyetem adattudósa és pszichológiaprofesszora szerint azonban ez a dinamika afféle megtévesztő játékot eredményez. Mert lényegében a valós kapcsolatokat kereső felhasználók nagy eséllyel megszívják: kisebb a valószínűsége, hogy behúznak egy randevút, mivel sok match-ük egyáltalán nem ezért böngészi használja a Tindert.
A kutatók megállapították, hogy azok a Tinder-felhasználók voltak a legkevésbé elégedettek az alkalmazással, akik
negatív érzelmek és más pszichológiai problémák kezelésére használják az alkalmazást egyfajta terápiaként,
meglepő módon ez nem túl működőképes megoldás.
Egy másik társszerző, Dr. Elias Aboujaoude, a Stanford Medicine klinikai pszichiátriaprofesszora szerint az eredmények egybevágnak azzal, amit olyan páciensektől hallott, akik elmondták neki, hogy évekig tartó használat után úgy döntöttek, elvetik a társkereső alkalmazásokat:
– mondta Aboujaoude. Azt is hozzátette, hogy meglehetősen frusztráló lehet, és rosszat tehet az embernek, mert azt az érzést kelti, hogy nem szabad abbahagynia a keresést, nem szabad megállapodnia egy kalcspolatban, mert várnak rá jobb lehetőségek (aka. a szomszéd nője mindig zöldebb).
– mondta még 2014-ben Justin Mateen, a Tinder akkori marketingfelelőse, de azért aztán a cégnél kissé faramuci módon hozzátették, hogy „hetente több száz sikertörténet érkezik hozzánk e-mailben egy új eljegyzésről vagy házasságról”.