Aki kívülről egy problémás, fegyelmezetlen játékosnak tűnik, segítségre szoruló áldozat is lehet.
Nem nagyon gyakori, hogy Premier League-futballisták, pláne ha még aktívak, a mentális problémáikról, fiatalkori traumáikról beszéljenek nyilvánosan. Ezért keltett nagy feltűnést a napőokban Dele Alli kitárulkozása Garry Neville beszélgetős műsorában – az Everton középpályása azt osztotta meg, hogy gyerekkorában szexuálisan bántalmazták. Érdemes megnézni az epizódot:
Úgy tűnik, hogy a Tottenhamben pár éve még az egyik legjobb angol játékosként hasító, aztán hirtelen megmagyarázhatatlanul elszürkülő Alli példája másokat is inspirál. Egy nappal később a már visszavonult Jermaine Pennant beszélt őszintén a gyermekkori traumáiról, valamint a depresszióval és a függőséggel folytatott küzdelmeiről – írja a Talksport.
Az egykor a Liverpoolban és az Arsenalban is szereplő Pennantnek egész pályafutása során voltak súlyos magánéleti problémái –
ittas vezetés miatt, visszaesőként, börtönben is volt egy rövid ideig.
„Rengeteg megrázkódtatás után akkora sötétség volt bennem, amiről soha senki nem tudott. Szégyelltem elmondani a történetemet, hogy mi mindenen mentem keresztül, honnan jöttem, mit láttam.
Hároméves koromban elhagyott az anyám. Apámnál töltöttem a hétvégéket, és amikor egyszer visszavitt, anyám egyszerűen nem volt ott. Apám a legjobb tudása szerint nevelt egy ideig, de hat-hét éves koromban már elhanyagolt. Egyedül mentem iskolába, magam készítettem a vacsorámat, ami leginkább kukoricapehely volt. Odáig fajult a dolog, hogy a barátaim Cornflakes Kidnek hívtak, mert csak ezt ettem. Aztán apám drogozott, függő lett, idegen az emberek jártak ki-be a házunkban. Szóval nem volt se anyám, se apám, drogok, fegyverek és bűnözés vett körül”
– így indul a sztori amelyet olvasva az ember kénytelen arra gondolni: valóságos csoda, hogy ebből a fickóból Premier League-focista lett.
A karrierje azonban nagyon megsínylette a történteket.
„Nem tudtam kezelni bizonyos helyzeteket. (…) Miután a Liverpoolhoz igazoltam, egyszer azt mondtam az ügynökömnek, ‘nem tudom, nem értem, miért vagyok boldogtalan: mindenem megvan, amit csak akarok, és annál a klubnál játszhatok, amelyről kisgyerekként álmodtam.’
Mégis depressziós voltam, mert gyerekkoromban annyi sérelem és trauma ért, amin sosem tudtam túllépni. (…) Bármit megpróbáltam fájdalomcsillapításként, ittam, tivornyáztam, hogy elzsibbasszam a fájdalmat”
– idézi fel Pennant.
Beszélt arról is, hogy milyen sokat jelentett neki, amikor a Birmingham City akkori vezetőedzője, Steve Bruce apja helyett apjaként viselkedett. Volt, hogy dühös lett rá, de sohasem büntette meg, és láthatóan érdekelte, mi van a lelkében – ellentétben a többi edzővel. „Soha senki más nem tette fel ezt a kérdést, csak azt látták, hogy rossz fiú vagyok, ezért megbüntetnek.”
A pszichológus lett a megoldás
Pennant végül elment egy terapeutához, hogy választ kapjon arra a régóta kínzó kérdésére, hogy miért követi el mindig ugyanazokat a hibákat. Ez rengeteget segített neki, kiderült egy s más a gyerekkori traumáin túl is, például ADHD-val diagnosztizálták.
Öt éve vonult vissza, az élete azóta nagyjából egyenesbe jött. Rendszeresen vállal médiaszerepléseket, szerepelt a Ted Lasso című népszerű sorozatban is.