Mégpedig azért nem, mert vannak atyák itt a Földön, akik csúnyán viselkednek.
A yorki érsek szerint egyesek nehezen viselik a hagyományos bibliai „mi Atyánk” kifejezést. Az egyház egyik legfontosabb imája elején évszázadok óta használt szókapcsolatról Stephen Cottrell azt mondta, „problémás” lehet a bántalmazó szülők áldozatai számára.
Az anglikán egyház második legmagasabb rangú főpapja egy hétvégi beszédében vetette fel mindezt, kirajzolva a papságon belüli törésvonalakat. Míg egyesek üdvözölték a megjegyzéseit, a tradicionalista irányultságúak kritizálták – írja a Daily Mail.
Jobb lenne valami semleges
A téma egyébként nem teljesen új, az év elején ugyanis kiderült, hogy a Church of England azt fontolgatja, az istentiszteleteken nem kellene többé a nemet kifejező személyes névmásokkal hivatkozni Istenre.
Cottrell ezt gondolta most tovább. Azzal kezdte, hogy „ha az Isten, akihez imádkozunk, az ‘Atya’, akkor minden keresztény családtag, Isten házanépe”. De hozzátette:
Christina Rees tiszteletes, a zsinat korábbi tagja, aki a női püspökökért folytatott kampányt vezette, az érsek egy olyan kérdést érintett, amely „valóban élő kérdés a keresztények számára, és már évek óta az”. Aztán azzal folytatta, hogy a probléma a lelkészi visszaélésekkel kapcsolatban még inkább előtérbe került, mert így többrétegű problélma, hogy valakinek miért lehet nehéz az „atya” kifejezés használata az egyházban.
Dr. Chris Sugden kanonok, az anglikán valláson belüli tradicionalista Mainstream csoport elnöke ugyanakkor rámutatott, hogy a Bibliában Jézus azt mondja: „Amikor imádkozol, mondd azt, hogy mi Atyánk.”
Feltette a kérdést,
vajon a yorki érsek azt állítja-e, hogy Jézus tévedett, mert a látszat legalábbis ez.
(Amiről amúgy eszünkbe juthat Oolon Coluphid filozófiai bombaként robbanó trilógiája: a Hol tévedett Isten, a Még Néhány Isten Legsúlyosabb Tévedéseibõl, és a Végül Is Kicsoda Ez az Isten Egyáltalán? – de ez igazán csak egy irodalmi mellékszál.)
Sugden kanonok kijelentette, hogy az érsek felvetése „emblematikusan jellemzi egyes egyházi vezetők azon megközelítését, hogy inkább a kultúrából, mint a Szentírásból veszik az irányt”. Szerinte ha az embereknek nehéz volt a kapcsolatuk az emberi apjukkal, akkor „számukra ott van a lehetőség, hogy Krisztuson keresztül újra felfedezzék az apaság igazi természetét”.