Hasznos életmódtipp, vagy egyenes út a korai kiégéshez?
A kontextusukból kiragadott, TikTokon megfutatott előadásrészletek, bár népszerűek, a maguk csonkaságában nem feltétlenül alkalmasak vagy pláne érdemesek arra, hogy komoly vitákat generáljanak. Egyik-másik azonban nagyon betalál, mint most egy egyetemi tanár, Scott Galloway szavai arról, hogy a fiataloknak gyakorlatilag csak az alvás erejéig szabadna otthon maradniuk.
@wallstreetjournal “If you’re not working, you should be with friends, trying to find a mate or working out,” said Scott Galloway, NYU marketing professor and host of The Prof G Pod podcast, at the #WSJCEOCouncil Summit on Wednesday. To be successful, he said, it takes 110%. #scottgalloway #success #howtobesuccessful #careeradvice #jobs #worklifebalance #hustleculture #dating #wsj #thewallstreetjournal #wsj ♬ original sound – The Wall Street Journal
Galloway komoly ember, a New York University üzleti iskolájának marketingprofesszora, USA-szerte ismert podcaster, publicista, véleményvezér (mármint nem a kifejezés instagrami, hanem eredeti értelmében). Az alkalom, ahol beszélt, szintén nem futóbolondok találkozója: a Wall Street Journal üzleti vezetőknek rendezett fóruma.
A tétele úgy hangzik, hogy ha fiatal vagy, és épp nem dolgozol, akkor
„vagy a barátaiddal kell lenned, vagy társat keresned, vagy edzened kell.”
Meg is magyarázza, hogy miért: mert az otthon tartózkodás ideje fordítottan arányos az ember szakmai és érzelmi életében elért sikereivel. Ezért azt vallja, hogy fiatalon a napi 7 óra alvás idejére érdemes korlátozni a négy fal között töltött időt.
Bár messze nem állítja, hogy folyton dolgozni kéne, nem nehéz felfedezni ebben a koncepcióban a pihenést, az énidőt elvesztegetett lehetőségnek, a folytonos, kényszeres aktivitást pedig az egyetlen üdvözítő hozzáállásnak tekintő, a közelebbről nem is feltétlenül definiált „sikert” kritikátlanul bálványozó munkalkoholisták pszichózisát.
Nem lesz ebből baj?
Mint a videó nyomán a közösségi oldalakon kibontakozó vitáról beszámoló Boredpanda-cikk is rámutat, az a fajta mentális zavar, amikor az ember képtelen a feltöltődést szolgáló szüneteket tartani, egészségtelen, terméketlen módja a világgal való interakciónak, és végül kiégéshez, néha komoly egészségügyi problémákhoz vezet. Hiába nem csak a munkáról szól a „sohasem szabadna otthon lenned”, mégis
haszontalannak festi le a lassítást, neadjisten az elmerülést az ember hobbijában.
Megjegyzendő, önmagában azzal is lehetne vitatkozni, hogy egy kimondottan aktív életet élő huszonévesnek vajon tényleg biztosan elég-e napi 7 óra alvás. Abba meg végképp ne menjünk bele, hogy ha no-go zónának tekintjük az ember otthonát, akkor mi legyen a home office-ban dolgozók tömegeivel.
A hozzászólások egy része inkább viccel üti el a dolgot – mondván, ilyen lakhatási költségek mellett luxus az eljárkálás otthonról -, de sokan kétségbe vonják, hogy a professzor sikerkritériumai megegyeznének az övékkel, ezért aztán nem látják értelmét az efféle, mindenkire érvényes tanácsoknak.