Az ellentétes nézőpontú személlyel folytatott beszélgetések kezelése korántsem egyszerű, de a nézeteltéréseknek nem kell feltétlenül rombolónak lenniük. Három stratégia is segíthet.
A munkahelyeken, de a magánéletben is gyakoriak a nézeteltérések azokkal az emberekkel, akiknek a véleménye vagy elképzelése eltér a miénktől. Ha megfelelően kezelik, a nézeteltérés jobb eredményekhez vezet – ám az emberek általában nem így tekintenek rá.
Egy nemrég elvégzett, egyelőre publikálatlan felmérésben, amelyet több mint 500 különböző szervezet vezetőivel végeztek, a harc lett az a főnév, amelyet az alanyok legtöbbször társítottak a munkahelyi konfliktusokkal. A leggyakoribb melléknév ugyanekkor a diszfunkcionális volt. Ez jól tükrözi, hogy bár az emberek mindannapi élménye a nézeteltérés, nem tudnak hatékonyan kommunikálni, ami konfliktusokat szít, és hosszú távon is rontja a kapcsolatokat. Pedig ennek nem kell így lennie.
A Harvard Business Review szerzőinek új tanulmánya, amely összesen több mint 2000 ember bevonásával készült kutatásokon alapul, néhány olyan ötletet javasol, amelyeket nemcsak a mindenféle szintű vezetők, hanem mi mindannyian is használhatunk, hogy jobban megtanuljunk nem egyetérteni egymással a munkában és azon túl. Íme, három használható stratégia.
#1 Koncentrálj a tanulásra!
Az emberek rendszerint azzal a szándékkal mennek bele a vitákba, hogy felmutassák az álláspontjukat, és meggyőzzék a másik felet. Meg akarják mutatni, hogy igenis nekik van igazuk, és készek a harcra. Habár ez egy általánosan elterjedt megközelítés, rendszerint nem a remélt eredménnyel jár.
Ha tanulási hajlandósággal közelíted meg a konfliktusokat, jobban jársz.
Az egyik kutatás résztvevőivel két lehetséges beszélgetőpartnerről osztottak meg információkat. Egyikük sem értett egyet az illető nézeteivel egy kifejezetten megosztó témában. Néhány résztvevővel azt közölték, hogy beszélgetőpartnerük meg akarja győzni őket, a többieknek viszont azt mondták, hogy tanulni szeretne tőlük.
Az alanyok 78 százaléka úgy nyilatkozott, hogy szívesebben lépne kapcsolatba azzal a partnerrel, aki hajlandó lenne megismerni a nézeteit, holott ugyanannyira nem értettek vele egyet, mint a másik opcionális vitapartnerrel. Magától értetődőnek hangzik, ennek ellenére sokan mégsem alkalmazzák tudatosan ezt a megközelítést.
#2 Ne becsüld alá mások érdeklődését!
Egy másik vizsgálatban 600 résztvevőt kértek meg, hogy írják le azokat a célokat, amelyeket akkor tartanak szem előtt, amikor egy kérdésben a sajátjukkal ellentétes nézetekkel szembesülnek. Le kellett jegyezniük azokat a célokat is, amelyeket beszélgetőpartnereiknek tulajdonítanak. Kiderült, hogy nemigen bíztak társaik tanulási vágyában és megértési szándékában. Mindössze 16 százalékuk utalt vitapartnerének tanulási vágyára, és 71 százalék sejtett meggyőzési szándékot.
Ugyanakkor a saját szándékaik között 42 százaléknyian említették a vágyat, hogy megismerjék az ellentétes nézőpontot, és a másik fél meggyőzésére csupán 39 százalék összpontosított. Ez az alábecslési tendencia méginkább érvényesült olyan helyzetekben, ahol politikáról vagy a kedvenc sportcsapatokról beszélgettek, ami arra utal, hogy ez a viselkedésminta különböző területeken is érvényesül.
A többség azt állította magáról, hogy beszélgetőpartnerénél nagyobb hajlandóságot mutat a másik nézőpontjának megismerésére. Ez a különbség azután is megmaradt, hogy az alanyok 10 perces beszélgetést folytattak a 2020-as amerikai elnökválasztásról valakivel, akivel nem értettek egyet. Más szóval, még az sem győzte meg őket a másik fél nyitottságáról, hogy ténylegesen beszélgettek is vele.
Fontos megfigyelés viszont az is, hogy azok, akik úgy gondolták, partnerük a beszélgetés során meg szeretné ismerni az ő nézőpontjukat, határozottan jobban élvezték az interakciót, és pozitívabban is értékelték őt. Hiába álltak az elnökválasztás keserves vitáinak ellentétes oldalán,
erkölcsösebbnek, tárgyilagosabbnak, intelligensebbnek, szimpatikusabbnak és megbízhatóbbnak gondolták a másikat, pusztán mert hittek abban, hogy tanulni akar tőlük.
Vagyis kiderült, hogy leginkább a partner tanulási hajlandóságáról alkotott hiedelmektől függ a konfliktusok kimenetele. A tanulság: ha következetesen ügyelsz rá, hogy pozitívan közelítsd meg vitapartnered, és jóhiszeműen mérd fel a céljait, egyrészt jobban fogod érezni magad a konflitusos helyzetben, másrészt őt is kedvezőbben fogod értékelni, így nem marad rossz szájíz annak ellenére sem, hogy adott esetben nem juttok egyetértésre.
#3 Tedd egyértelművé a szándékaidat!
Azt tehát már tudjuk, hogy a vitapartnered valószínűleg alábecsüli, mennyire vagy hajlandó megismerni a nézeteit. Éppen ezért közvetlenül és egyértelműen kell jelezned a szándékaidat. Ehhez mindössze néhány jól megfogalmazott mondat szükséges.
Például, mielőtt elkezdenél érvelni, mondhatsz valami ilyesmit:
„Ez egy nagyon fontos téma, úgyhogy mindig kíváncsi vagyok rá, mit gondolnak erről a kérdésről azok, akik nem értenek egyet velem.”
Az érvelésedet pedig zárhatod a következővel:
„Tudom, hogy nem mindenki látja ezt egyformán, de szeretném jobban megérteni mások motivációit.”
Mindannyian azt szeretnénk, hogy meghallgassanak és megértsenek bennünket, különösen olyan vitákban, amelyek fontos következményekkel járhatnak a munkahelyi vagy magánéletünkre nézve. Ehelyett rendre heves konfliktusokba keveredünk, és arra számítunk, hogy méretes litániát zúdítanak a nyakunkba arról, miért helytelen, amit gondolunk.
Tudatosítsd magadban, hogy az efféle negatív várakozások elkerülhetetlenül alakítják a viselkedésedet, így aztán végső soron a tapasztalataidat is. A megoldás, hogy arra összpontosítasz, mit tudsz változtatni vitapartnered rólad alkotott prekoncepcióin – ehhez pedig neked is pontosan be kell mutatnod, hogy milyen viselkedést szeretnél kiváltani.