Mivel a korábbiaknál behatóbban foglalkozunk parfümökkel, ám sokaknak túl szakzsargonosnak tűnhetnek ezek az anyagok, összeraktunk egy fogalommagyarázó cikket.

Nem lesz hosszú; mindössze négy dolog szorul okvetlenül tisztázásra, mert ezek után minden egyebet már összetart ez a stabil gerinc, az egyéb, illatügyekben használatos fogalmak jelentését pedig azok elnevezése eleve önmagában hordozza.

Illatakkordok

Ezek azok a főbb jellemzők, amelyekkel csak úgy nagyjából, durván szemléltetni lehet az egyes illatok típusait.

Gondolj ezekre úgy, mint afféle benyomásokra, melyek szaglászáskor érnek.

Ezen benyomások, akkordok összessége adja a termékek jellemző karakterét, az úgynevezett illatprofilt.

Lehet fás, aromás, fűszeres, citrusos, füstös, friss, földes, gyümölcsös, virágos stb., illetve ezek tetszőleges kombinációi. Szemléltetésnek itt egy képernyőfotó a legnagyobb online parfümadatbázis és -közösség oldaláról, hogy hogy is néz ez ki egy széles körben ismert, könnyen azonosítható, etalonillatnál, a Bleu de Chanel-nél:

Illatjegyek

Pontosabb meghatározást az úgynevezett illatjegyek tesznek lehetővé, melyeket három kategóriába sorolunk be, összességüket pedig az adott kompozíció illatpiramisának is nevezik. Maguk az illatjegyek ezerfélék lehetnek, ezek ugyebár nem mások, mint maguk az egyféle és egyértelmű, azonosítható illatok, melyek keveréke adja ki a végén az akkordokat, vagyis az illatprofilt.

Besorolásukban az időfaktornak is szerepe van, ugyanis

aszerint történik, hogy mikor és meddig érezni az egyes illatjegyeket, és ez talán az egyik legfontosabb információ, amit meg lehet adni egy-egy parfümről.

Az alábbi képernyőfotó is a föntebb említett Bleu de Chanel Fragrantica-oldaláról származik, szépen szemlélteti egy közepesen komplex illat jegyeinek bontását.

Fejjegyeknek nevezzük azokat az illatjegyeket, melyeket azonnal érezni, amikor megszagolunk egy parfümöt. Ezek általában markáns illatok, amelyek gyorsan elpárolognak. A szívjegyek általában tovább megmaradnak, mint a fejjegy összetevői, ám rendszerint kevesebb ideig érezhetőek, mint az alapjegyek.

A parfümök leghangsúlyosabb illatjegyei adják az alapjegyeket. Míg a fejjegyek és a szívjegyek teremtik meg az illat fő hangulatát és stílusát, az alapjegyek többnyire csak később, mintegy fél óra eltelte után érezhetőek, lassabban bontakoznak ki.

Illatkoncentráció

Itt nincsen nagy megfejtés, az alábbiak az egyes termékek térfogatszázalékos parfümolaj-tartalmára utaló, általánosan használt elnevezések. Mivel ezek nem szabványba vésett dolgok, az alábbi számadatokat kizárólag iránymutató jelleggel vedd figyelembe.

• Eau de Cologne: általában alacsony, kb. 3-5%-os koncentrációjú parfümöt jelent. Igen, ez azt jelenti, hogy a legkevésbé tartós fajta.
• Eau de Toilette: nagyjából 5-10%-os koncentrációjú, könnyedebb parfümfajta. Illata érezhető órákon át, de jellemzően nem tart egész nap.
• Eau de Parfum: itt olyan 10 és 30% közötti parfümolaj-tartalomról van szó. Illata hosszú órákig tart, az alapjegyek akár tizensok órán át is.
• Parfum: az ezzel a megnevezéssel ellátott termékek tartalmazzák legmagasabb koncentrációban a parfümolajat, ennél feljebb már csak a jóval kevésbé elterjedt parfümkivonatok (extrait de parfum), valamint a kifejezetten az arab világban népszerű, tiszta parfümolajok vannak. Jó esetben a parfum elnevezéssel illetett termékek már tényleg olyan cuccok, melyekkel érdemes csínján bánni, de itt is rengeteg a kivétel.

Illatházak

Niche vagy dizájner? Ez itt az egyetlen kérdés, a válasz pedig roppant egyszerű. Dizájnernek nevezünk minden olyan brandet, melyet nem csak az illatokról ismerhetünk. Az elnevezés a divattervezők nevével fémjelzett illatkollekciók (Chanel, Dior, Armani, Gucci, Joop, Lagerfeld, Versace és társaik) népszerűsége nyomán terjedt el annak idején.

De lehet ez szó szerint bármi, a prémiumautó-gyártóktól (Bentley, Jaguar, Mercedes-Benz) a bőrműveseken (Trussardi), a fastfashion-márkákon (Zara) és a sportruházaton (Puma, Lacoste) keresztül, egészen a kristályüveg-manufaktúrákig (Lalique).

Niche-nek nevezzük a kizárólag illatokkal foglalkozó házakat. Természetszerűleg, ezek a nevek gyakran magasabb minőséget, és azzal arányosan, vagy épp aránytalanul, de mindenképpen magasabb árakat is jelentenek.

Ez alól lényegében csak az arab (technikailag bizony niche) illatházak alacsonyabban árpozícionált szortimentjei a kivételek, mert ott az esetek többségében egyenesen hihetetlenül jó ár-érték arányt kapsz.

Zárszóként hozzátenném: az a vicc, hogy mindkét kategórián belül szinte ugyanakkora a szórás mind az árak, mind pedig a minőség tekintetében, ezért mindig, ismétlem, mindig az orrod vezessen, ne pedig az eltartott kisujjad az orrodnál fogva, khm.