Az egyedi darab jubileumi G-Wagent az 1986-os 280 GE típus ihlette; klasszikus fényezéssel és néhány retroelemmel tisztelegve a gyökerei előtt.
Kevés modell állíthatja magáról, hogy Jacky Ickx Párizs-Dakar ralit nyert vele, miközben pápamobil alapjául is használták. De a Mercedes G-osztály nem is az a tipikus, korszerű, hétköznapi SUV. Épp ezen a héten beszélgettünk a szerkesztőségben Andersen Dávid kollégámmal, a Zöld Pálya főszerkesztőjével, a G-Mercikről.
Szóba került a ritka, Peugeot-emblémás, koprodukciós változat, melyet a francia hadsereg 1960-as évek végén nyugdíjazott Jeepjeinek pótlására készítettek megosztott gyártási folyamattal. A Mercedes-Benz adta a jármű alapjait, a Peugeot pedig elvégezte a végső összeszerelést az 504-esből származó motorokkal és a 604-esből érkezett váltóval, valamint a kocsik fényezését is.
Elhümmögtünk picit azon is, hogy milyen kár a típusért, melynek jelenkori általános megítélése leginkább az ízléstelenül hivalkodó Insta-rapperekkel, közbeszerzéseken villámgazdagodó nagyvállalkozókkal és mindenféle egyéb gengszterekkel való képzettársításban merül ki, holott régebben egyáltalán nem számított arrogáns villantós verdának.
Egy elképesztően vonzó, tökös, szimpatikusan célszerű és a maga egyszerűségében igenis szép terepjáró volt, melyet sokoldalúságáért, terepjáró képességeiért és legendás strapabírásáért tartott nagyra a világ.
Erre tessék, pár nappal később beesik a hír, hogy a grazi gyártósor, amely 1979 óta látja el a világot G-Klasséval, épp a félmilliomodik legyártott példányt ünnepli, a Mercedes pedig egyedülálló módon tiszteleg a típus előtt: az ötszázezredik, jubileumi darab ugyanis egy speciális, történelmi kivitelű G-osztály lett.
Az egyedi darabként legyártott autó az 1986-os 280 GE-ből ihletet merítve, a G-Klasse gyökerei és nemes hagyománya előtt tiszteleg, néhány apró, de céltudatos, vintage-vonással.
Míg a G-osztály markáns vonalvezetése a kezdetektől fogva meglehetősen összetéveszthetetlen, az évek során finoman továbbfejlesztett formatervezés mellett a jubileumi modell megtartja a mai G-Wagenek alapformáját. A legendás agávézöld színkód azonban a G-osztály egyik legkorábbi elérhető színváltozatát eleveníti meg.
Nemcsak a fényezés kapott retró kezelést: az irányjelzők burkolata is korhű narancssárga. Nem hangzik nagy ügynek, mégis, ez az elsőre jelentéktelennek tűnő részlet hamisítatlanul a ’70-es és ’80-as évek vonása, mely a mai autókon már nem látható. A külső retróelemek közé tartozik a nagy Mercedes-csillag is a hátsó kerékburkolaton – ezt a védjegyet már réges-rég felváltotta a visszafogottabb logó – és az ötküllős, ezüst könnyűfémfelnik.
Az egyedi G-Wagen belterében a változások már kevésbé szembetűnőek. Az üléskárpit középső része a korai modellekre jellemző, kockás szövetet kapta meg, az utasoldali kapaszkodón pedig a No. 500 000 felirat díszeleg az autó fényezésével megegyező zöldben.
Az 1979-ben piacra dobott, hűtőrácsán a háromágú csillaggal büszkélkedő terepjáró iránti igényt először az iráni sah nyújtotta be. Már az első G-Wagen is ugyanabból a grazi gyárból gördült ki, ahol az 500 000. példány is készült, és ahol a Mercedes-Benz az osztrák katonai járműgyártóval, a Steyr-Daimler-Puchhal bútorozott össze a Geländewagen (németül terepjáró) gyártására.
Az évek során a G-osztályt sokféle formában kínálták: csupasz kiadása a megbízható és haszonelvű szállítást és munkavégzést szolgálta, de roppant népszerűek a gazdagon extrázott, fával és bőrrel bőkezűen ellátott, extravagáns luxuskivitelek is. Sőt, valamikor a következő évben
érkezik a teljesen elektromos változata is, így a G-Klasse köszöni szépen, jól van, semmi jelét nem mutatja a kiöregedésnek. Lehet, hogy még meglesz a következő félmillió példány is?
Mindenesetre, a jubileumra készült egyedi darab G-Wagen egyszer elképesztően sokat fog érni. Legalábbis abból kiindulva, hogy ez az SLR Uhlenhaut Coupé, melyből mindössze két példány létezik – tehát az ötszázezredik G-Mercihez képest tömegautó –, árverési rekordot döntött tavaly: